Komoly változást hoz a Patriot rakéták ukrajnai megjelenése
A négy évtizede szolgálatban álló és folyamatosan továbbfejlesztett Patriot rakétarendszer mára olyan légvédelmi eszközzé vált, amely az időjárástól függetlenül képes nagy távolságban lévő és különböző magasságban érkező légi célok – így taktikai ballisztikus rakéták, manőverező robotrepülőgépek, valamint korszerű harci gépek – megsemmisítésére. Egy üteghez a dízelgenerátorok, a radar és a központi irányító egység mellett 4–8, járműre szerelt indítóállvány tartozik, ezekről háromféle rakéta indítható. A PAC-3-as közepes hatótávolságú, alacsonyan, illetve középmagasan érkező célok ellen hatékony, az MSE a PAC-3-asnál messzebb lévő célok ellen is bevethető, és magasan repülő eszközök is megsemmisíthetők vele. A GEM rakétáknak a legnagyobb a hatótávolságuk, s minden magasságban észlelt cél ellen használhatóak. A GEM-ekből négy, az MSE rakétákból 12, a PAC-3-asból pedig 16 rakéta fér egy állványra.
Egyelőre nem tudni, hogy Ukrajna milyen rakétákat kap az USA-tól, az viszont valamennyi változatra igaz, hogy a célokat a repülés utolsó fázisában semmisíti meg. Míg a légvédelmi rakéták nagy része infravörös érzékelővel működik, és a céltárgy által kibocsátott hőt keresi, a Patriotokat végig a radarok irányítják.
A könnyen mozgatható és ezért nehezen megsemmisíthető Patriotok fázisvezérelt antennarács segítségével észlelik az ellenséges repülő eszközöket, a rendszer elnevezése is erre utal, a Patriot ugyanis a Phased Array Tracking Radar to Intercept szóösszetétel kezdőbetűiből áll. A Patriot radarján sok egyszerű antenna van elhelyezve, az ilyen eszközök egyszerre több irányba is képesek sugározni, így egyszerre több célt – akár tízet is – is képesek követni.
Drága rakéták
A Patriotok egyik fő hátránya, hogy a rakéták nagyon drágák, legalább hárommillió dollárba kerülnek, miközben az egyik lehetséges célpont az Irán által Oroszországnak eladott Sahed-136 drón, amely legfeljebb 50 ezer dollárba kerül. Igaz, a drónok komoly károkat okozhatnak, így a költségekbe be kell számolni a megvédett objektum értékét is. A másik hátrány az, hogy egy üteg működtetéséhez kilencven ember kell, és a kiképzés békeidőben több hónapot vesz igénybe. Állítólag már megkezdődött az ukrán személyzet kiképzése, de a legjobb esetben is csak néhány hetük lesz az ukránoknak, hogy megtanulják a rendszer használatát. A Patriotokat jelenleg az USA mellett egyebek között Lengyelországban, Németországban, Szaúd-Arábiában, Japánban és Izraelben állítottak rendszerbe, hivatalos adatok szerint jelenleg a világ 17 országa összesen 240 Patriot-rendszert tart szolgálatban.
Nem teljes a védelem
Az amerikai Raytheon vállalat által gyártott Patriotok alapvetően kisebb területek légvédelmére képesek, legfeljebb egy-egy városrészt tudnak oltalmazni, így egy üteg átadásával Ukrajna területének túlnyomó része továbbra is védtelen marad az orosz és az Irántól vásárolt ballisztikus rakétákkal szemben. Ugyanakkor valószínű, hogy amennyiben folytatódnak a kritikus infrastruktúra elleni orosz légitámadások, akkor az USA, vagy egy-egy szövetségese további ütegeket ad majd át az agresszió áldozatává vált országnak.
Akadnak, akik kétségbe vonják a rendszer megbízhatóságát. A Patriotokat először az 1991-es öbölháborúban vetették be, s miközben egyes tanulmányok azt állítják, hogy negyven Scud-rakétát semmisítettek meg a Patriotok, más elemzők úgy vélik, sokkal kevesebb találatot ért el a rendszer. A tisztánlátást nehezíti, hogy egy célra jellemzően több rakétát is kilőnek, s ha az egyik eltalálta az ellenséges eszközt, nem lehet tudni, hogy a többi miként teljesített volna. A Raytheon mindenesetre kitart a Patriotok mellett, a gyár adatai szerint 2015 óta a rendszer különböző konfliktusokban 150 ellenséges repülőeszközt semmisített meg.
