Kis ország, nagy álmok, még nagyobb problémák – Izrael, a startup-nagyhatalom
Inbal Reichler 2000-ben, mindössze 18 évesen egy éles lőgyakorlaton vett részt. Izraelben ebben nincs semmi különleges: a közel-keleti ország összes állampolgárának kötelessége a katonai szolgálat, még akkor is, ha tartósan külföldön élnek. Az, hogy kinek mennyi időt kell a sereg (IDF) kötelékében töltenie, nemtől, kortól függően eltérő, az izraeli fiatalok legtöbbje viszont minél hamarabb igyekszik letudni a sorkatonaságot. Inbal esete csak abban különbözik az átlagos izraeli fiatalokétól, hogy azon a bizonyos éles lőgyakorlaton őt is eltalálták.
A fiatal nő deréktól lefelé teljesen lebénult – mégis szörfözik.
Hogyan? Inbal egyike azoknak a fiataloknak, akik segítséghez jutottak. Izraelben több olyan nonprofit szervezet is működik, amelyek a hátrányos helyzetűeknek, fogyatékossággal élőknek igyekeznek segíteni. A Tikkun Olam Makers (TOM) koncepciója eltér a legtöbb segítő szervezetétől: azt vallják, hogy a fogyatékossággal élők tudják a legjobban megmondani, mire van szükségük – vagyis közvetlenül igyekeznek kiszolgálni az igényeiket az általuk gyártott eszközparkkal. Így juthatott Inbal is olyan szörfdeszkához, amit lábai használata nélkül is tud irányítani.
Fából vaskarikát – mi kell az innovációhoz?
Míg a kétezres évek elején technológiai innovációt szinte kizárólag a nyugati cégek tudtak felmutatni (Microsoft, Google, Amazon, Facebook, Twitter), a 2020-as évek elejére ez a tendencia fordulni látszik. A nyugati óriások nem tűntek el, csupán lassan hanyatlanak, a helyüket megpróbálják átvenni a keletről érkező techcégek. Erre a hullámra próbál Izrael is felülni – igaz, a közel-keleti ország csupán törpe Kína mellett. Mint Dror Bin, Izrael innovációs hatóságának feje magyarázta lapunknak Tel-Avivban:
ellenségekkel voltunk körülvéve a sivatagban, ezért kellett az innováció.
Izraeltől felesleges a következő Facebookot, TikTokot, vagy Instagramot várni, nem ebben utaznak. Egyszerűen olyan újdonságokat akarnak fejleszteni, amivel a túlélésüket próbálják megkönnyíteni, ezeket az újdonságokat pedig próbálják eladni nyugati piacokon is. Ehhez létrehoztak egy olyan hatóságot, aminek hatáskörei minisztériumi léptékűek.
A hét éve működő Israel Innovation Authority (IIA) egyetlen célja, hogy infrastrukturális támogatást nyújtson minden olyan vállalkozásnak, amiben fantáziát lát. Bin pénztárcája pedig mély, hatósága a szektor legnagyobb befektetője: évente 500 millió dollárt költ el arra, hogy izraeli cégeket támogasson.
Befektetéseik eredményei pedig évek óta látszanak az izraeli gazdaságon: a 2021-es adatok szerint a helyi munkavállalók 11 százaléka dolgozik a techszektorban, ami az ország GDP-jének 15, exportjának pedig 54 százalékát teszi ki. A gyakorlatban ez nyolcezer helyi vállalkozást és ötszáz befektetőcéget jelent.
Ezen cégek forgalma és haszna mellett pedig az évente rájuk költött 500 millió dollár is eltörpül, mivel az unikornisok (értsd: egymilliárd dollár, vagy afeletti értékkel bíró vállalkozások) felnőttek: a Statista 2021-es adatai szerint az eToro fintech-cég például már tízmilliárd felett jár – de az adatelemző társaság szerint legalább 25 izraeli unikornis van.
Ezek a cégek pedig vonzzák a külföldi tőkét is: az IIA adatai szerint a szektorba 2022-ben 14,7 milliárd dollár külföldi befektetés érkezett - igaz, ez az összeg visszaesésnek számít a 2021-es 27,4 milliárd dollárhoz képest.
Az utóbbi 15 év izraeli kormányai rájöttek valamire, aminek felismerése Magyarországon elmaradt: nem a kormány, vagy a hatalom dolga az innováció. Feladatuk csupán az, hogy olyan környezetet teremtsenek, ahol a magukat kreatívnak gondolók könnyen jutnak forráshoz ötleteik megvalósításához. Sem az IIA, sem a többi, startupokat segítő program nem határozza meg konkrétan, hogy mire ad pénzt. Ha valaki egy jó ötlettel és világos tervekkel fordul hozzájuk, megkapja, amit kér – anélkül, hogy attól kellene félnie, hogy kiszorítják a saját vállalkozásából.
Az izraeli kormány ugyanis amellett, hogy az IIA révén szoros együttműködésben van a startupokkal, nem próbálja meg átvenni felettük az uralmat. Ugyanúgy, ahogy az ország meghatározó cégeinek sincs miért attól tartaniuk, hogy egyik napról a másikra privatizálja őket az állam. A civil szervezeteknek sincs miért tartaniuk attól, hogy működésük, támogatási programjaik ellehetetlenülnének, a rendszer ugyanis együttműködő felekre van kitalálva.
Techváros a sivatagban
Márciusban a Negev-sivatag még zöld, magas fű borítja, ottjártunkkor a helyiek azonban csak ingatták a fejüket: két hónapon belül minden kopár puszta lesz, nem terem meg rajta semmi, szántóknak nyomát sem látni. A most még zöld sivatag közepén Be’er Sheva egészen más látványt nyújt, mint Tel-Aviv: sehol a toronyházak, sehol az állandó dudálás, vagy a tömeg, csak a vonat zakatolását hallani a város szélén felhúzott egyetemi épületrendszer mellett.
A Ben-Gurion Egyetem állami finanszírozású, a szóvivő megfogalmazása szerint azért hozták létre, hogy legyen egy intézmény, amelyik nem az elefántcsonttoronynak képzi a diákokat, hanem használható tudást is ad. A Yazamut 360° program pedig ennek az egyik eszköze.
A Yazamut 360°-on keresztül a hallgatókat támogatja az egyetem – méghozzá rengeteg pénzből. A program támogatási rendszere kétfelé oszlik: az egyetem ad bele egymillió dollárt évente, az állam pedig ehhez tesz hozzá még egymilliót. Ezt a pénzt pedig egy, a Yazamuton belül működő olyan program kapja meg, aminek működését az egyetem hallgatói irányítják. Az egyetem ehhez ad keretrendszert, mentorprogramot, támogatást. Ez a Cactus Capital, aminek lényegét vezetője, Adi Azulai három szóban foglalta össze: „diákok a diákokért”. A szervezet a hallgatók startupjait szponzorálja és próbálja elindítani, szerepük kettős: egyszerre vannak jelen angyalbefektetőként és képzőműhelyként is.
Azonban Be’er Shevát nem az egyetemi oktatási miatt emlegetik Izrael techvárosaként. Szintén az egyetemhez csatlakozik egy technológiai labor-központ, ahová húsz éve olyan cégek vittek beruházásokat, mint a Deutsche Telekom, a Fujitsu, vagy a Lenovo. Nem összeszerelő-üzemekről, gyárakról van szó, hanem fejlesztő- és tesztközpontokról, amik az egyetemmel szimbiózisban működnek, integrálják a hallgatókat napi munkájukba.
A rendszer üzenete a fiatalok felé egyszerű: gyere, vállalkozz, építs egy jobb jövőt. És ehhez igyekeznek megadni nekik mindent: csúcstechnológiát, pénzt, mentorprogramokat, külföldi kapcsolatokat.
Izrael meginog
Hiba lenne ugyanakkor azt gondolni, hogy az izraeli minta hibátlan és megvan a tökéletes forgatókönyv bármilyen feltörekvő ország felvirágoztatásához. Dror Bin állítja: az izraeli startupok, vállalkozások túlnyomó többsége átesett a ló túloldalára és szinte csak nyugati piacokra termel – otthon nem hagy semmit. Az ok egyszerű: a helyi cégek egy idő után rájöttek, hogy nagyobb haszonnal tudnak megélni az amerikai, vagy az európai piacról, így azok igényeit kezdték kiszolgálni. A külföldről Izraelbe érkező technológiai óriásoknak pedig soha nem is volt célja, hogy helyben hasznosítsák a csúcstechnológiát, amit fejlesztenek. Bin azonban egyelőre nem árulta el, hogy milyen eszközökkel próbálja rávenni a cégeket, hogy a hazai piacon is maradjon valami.
„Azért hozunk ide, mert úgy tudjuk, biztonságos. De bármikor lehet bármi” – magyarázta fixerünk, miközben fel-alá jártunk az országban. Öt napot töltöttünk Izraelben, ezalatt kétszer találtak a hatóságok bombákat benzinkutakon, egy alkalommal pedig lelőttek egy palesztin merénylőt. Ezek az események – különösen a határ közelében – a mindennapokat jelentik. Az izraeli rendszer betegségeit 2023 első hónapjaiban azonban nem a terrorfenyegetettség okozza.
„Demokrácia van. Szeretjük, de beteg. Próbáljuk életben tartani” – foglalta össze egy másik forrásunk a helyzetet. A válság, amit Benjamin Netanjahu jobboldali miniszterelnök igazságügyi reformja idézett elő, mára megkerülhetetlen része lett az izraeli mindennapoknak: az országban tizenkét héten keresztül tüntettek a törvénymódosítás ellen, míg Netanjahu annak parlamenti elfogadását hajlandó volt legalább elhalasztani - ezt is csak akkor, amikor már az volt a kérdés, hogy egyáltalán túléli-e az általa keltett politikai botrányt. Ez a válság pedig mélyen érinti a tech-, illetve startupszektort is, mivel a külföldi tőke egyszerűen elretten attól, hogy a kneszet egy olyan törvény elfogadására készül, ami 75 év után felszámolná a bíróságok függetlenségét.
2023 elejére a New York Times elemzése szerint Izrael eljutott odáig, hogy nem csak a nemzetközi nagytőke ijedt meg, hanem a helyi is elkezd azon gondolkodni, hogy nem csupán koncentrálni fog a nyugati piacra, hanem egész vállalkozását konkrétan oda is költöztet. Netanjahu decemberben tért vissza a hatalomba, néhány hónap alatt pedig elérte, hogy az országgal szemben kialakult bizalom alapjaiban rendüljön meg. Ezt helyreállítani pedig egy jól működő gazdasági háttérrel, kiemelkedő helyi céghálóval és végtelen kreativitással is nehéz feladat lesz – főleg akkor, ha az országban most még meglévő vállalkozók döntenek úgy, hogy Izrael többé nekik nem elég biztonságos a fejlődéshez.
A cikk a Europe Israel Press Association (EIPA) és a European Jewis Association (EJA) márciusi sajtóútján készült.
