Kirobbant a vita, de pontosan hogy hangzottak Feldmár András mondatai a terápiáról?
Egymás után két felháborodott Facebook-poszt is született Feldmár András minapi beszélgetéséről Kovács András Péterrel, az egyik Mérő Verától, a másik az édesapjától, Mérő Lászlótól. Az Áldás, átok, sírás, röhögés című beszélgetésből különösen egy kiragadott mondat borzolta a kedélyeket, amelyben Feldmár a mesterét idézve így vezetett fel egy gondolatot:
A mesterem azt mondta, hogy csak annak van szüksége terápiára, akinek már nincsenek barátai.
Mérő László pszichológus, matematikus szerint pedig Feldmár András „lekurvázta" a pszichoterapeutákat, és „belülről igyekszik a szakmát lejáratni”.
A Feldmár Intézet most közzétette a beszélgetésnek ezt a vitatott részletét, itt ez a párbeszéd zajlott le:
FA: A mesterem azt mondta, hogy csak annak van szüksége terápiára, akinek már nincsenek barátai.
KAP: Oh.
FA: A terapeutának az a talentuma, hogy tud szeretni olyan embereket, akiket már mások nem szeretnek.
KAP: Ez de jó.
FA: És azon keresztül, hogy a terapeuta szeretni tud, amikor már senki nem szeret, akkor fellobban benned az a lehetőség, hogy te szerethető vagy. És akkor találsz új embereket, akik majd szeretnek. Úgyhogy itt nem arról van szó, hogy normális vagy, vagy nem normális; ha vannak barátaid, akkor nincs szükséged terapeutára. Majd ha már nem lesznek, akkor nézzél körül.
KAP: Na, tessék, mennyit spóroltam ezzel a jó tanáccsal! De nem tévesztik össze az emberek gyakran a terapeutát és a barátot? Mert tudom, hogy terapeuták oldaláról is lehet egy ilyen megmentői téveszme, hogy majd én terapeutaként őt megmentem, de hát gondolom a páciensek is gyakran esnek bele abba a hibába, hogy a barátot vagy a megmentőt vagy a szerelmet látják a terapeutában.
FA: Jah. De hát már a Freud is azt mondta, bár kevesen veszik őt komolyan ma, én komolyan veszem őt nagyon, ő azt mondta, hogy a legjobb terapeuta az az, aki leginkább frusztrálja a páciensét. Mert hogyha nem frusztrálod a páciensedet, akkor tulajdonképpen prostituált vagy, nem terapeuta. Tehát hogy ha én beállok, a pro-stituált [latin: prō-stituo – a szerk.] az beáll valaki helyett, hogyha én a barátod helyett a barátod leszek, akkor tulajdonképpen adom neked, amire szükséged van, ahelyett, hogy megtanítsalak arra, hogy hol találj valakit magadnak. Úgyhogy én megtanítok embereket horgászni, de nem adok nekik halat.
KAP: Aha, értem. Értem.
FA: Ha halat adnék, akkor csak magamra szoktatnálak. Az nekem esetleg jó lenne, de neked nem.
A Feldmár Intézet egy közleményt is kiadott a kritikákra reagálva. Ebben azt írják: „Megdöbbenve nézzük mi történik körülöttünk. Akik Feldmár András lejáratásába sok energiát invesztáltak az elmúlt napokban, nem felénk kell elszámoljanak, hanem saját követőik felé, akik tisztelik őket. Ahogy eddig, ezután is a beszélgetést népszerűsítjük és párbeszédre hívunk mindenkit, azokat is, akikkel nem vagyunk közös nevezőn. Ettől eddig sem zárkóztunk el, sőt különböző fórumokat hozunk létre az eszmecserének.”
A közleményt egy Feldmár-idézet zárja:
Az igazi beszélgetés az, amiben az igazság megmutatja magát. Egy jó dialógus szeretettel teli, amiben sem a másik nem tudja, mi a tuti, sem én, de ha jóindulatúak és őszinték vagyunk, megjelenik közöttünk az igazság. Nagy élmény.
A vitába egyébként Perintfalvi Rita teológus is beszállt egy Facebook-poszttal, ebben többek között azt írta: „Nem gondolom, hogy Feldmár Andrást, az ő módszerét vagy a stílusát mindenkinek értenie kell. Nem is képes rá mindenki. De azt nem lehet elvitatni tőle, hogy a mai napig folytatott sok-sok évtizedes praxisával, az előadásaival és a könyveivel megszámlálhatatlan embernek segített! S talán pont azoknak, akiket a többi terapeuta tönkrevágott, ahogy engem is anno az a pszichiáter. Szóval nem a pszichológus szakmának kell elhatárolódnia tőle, hanem inkább azon kellene elgondolkodni, hogy ez az unortodoxnak tűnő módszer minek a kritikája!”
