Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy lovagkeresztet
Magyarország érdekében tett különleges érdemek és szolgálat, kiemelkedő teljesítmény a tudomány, a művészet, az oktatás vagy a sport terén, példamutató tevékenység a haza érdekeinek előmozdításában, fejlődésének elősegítésében – röviden összefoglalva ezt kell az asztalra tennie annak, aki állami kitüntetést akar kapni a 2011 utáni Magyarországon.
Hogy ebbe hogyan fér bele Klaus Mangold vagy Geert Wilders, jó kérdés. A hivatalos indoklás szerint előbbi a magyar–német gazdasági kapcsolatok fejlesztése, utóbbi a magyar érdekek képviselete és az illegális migráció elleni harc miatt.
A gyakorlatban azért, mert az Orbán-kormány idején az állami kitüntetések egy része holmi politikai gesztussá redukálódott.
A hvg.hu-n éppen tíz évvel ezelőtt, 2012. augusztus 20. után írtunk Az önmagát kitüntető kormányról, ekkor az épp államtitkári tisztséget betöltő Fónagy János kapott Magyar Érdemrend kitüntetést. Ekkor volt egyéves a 2011. évi CCII. törvény, amely a második Orbán-kormány teljes körű jogi revíziójának részeként az állami elismeréseket is átalakította. A négyfajta díjat a miniszterelnök előterjesztésére az államfő osztja ki:
A negyedik díjcsoportról, a Magyar Érdemrendről és Magyar Érdemkeresztről viszont érdemes ennél hosszabban beszélni. Ezek mind közül a legkevésbé nívós és legnagyobb számban kiosztott kitüntetések, és az arra érdemesség is itt van a legpongyolábban megfogalmazva; „a nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett kimagasló, példamutató tevékenység elismerésére szolgál[nak].” Előbbinek hat (nagykereszt a nyaklánccal és az arany sugaras csillaggal, nagykereszt, középkereszt a csillaggal, középkereszt, tisztikereszt, lovagkereszt), utóbbinak három (arany-, ezüst-, bronz érdemkereszt) fokozata van, az alábbi táblázatban pedig mutatjuk, milyen mennyiségben lehet őket, a szó szoros értelmében, kiszórni.
(2011 előtt egyébként nagyjából hasonló mennyiséget lehetett osztogatni, fentről lefelé: csak államfők, 15, 35, 70, 140, 280, 200, 400, 600)
A törvények évente tehát összesen 1318 rendszeres kitüntetést engednek meg Orbán Viktornak és Novák Katalinnak (sőt, picit többet, a dobogós olimpikonok és paralimpikonok ezen felül is díjazhatók). Az elismerések nem járnak pénzjutalommal, pusztán szimbolikusak – arra pedig számtalan példát láttunk, kinek akar gazsulálni a kormányzat és az attól elvileg független államfő.
A Bayer-show és az oroszok
A keresztosztogatásnak korábban is voltak erősen kétségbe vonható epizódjai. Már a Gyurcsány-kormány idején is volt gond például Fekete János Érdemrendjéből, de ott volt a nyilassimogató Szaniszló Ferenc 2013-as kitüntetése, ami ellen még Deutsch Tamás is fellázadt, vagy éppen Ricardo Espírito Santo Silva Salgado portugál bankár magyar–portugál kapcsolatfejlesztésért kapott díja, aki azóta csődbe vitte bankját és egymilliárd eurót kér számon rajta Portugália pénzmosás és csalás vádjával. Az állami kitüntetések a köztudatban viszont 2016 óta lehetnek igazán emlékezetesek:
ekkor kapta meg Bayer Zsolt a lovagkeresztjét.
Az Érdemrend és Érdemkereszt különböző fokozatait a kormány miniszterei (külföldi állampolgár esetén a külügy aktuális felelőse) terjeszthetik fel, az akkor magyar hírlapos publicistát pedig maga Semjén Zsolt ajánlotta be a Gulágokban elpusztultak emlékét őrző közösség tanácsára. Ennek megfelelően a hivatalos indoklás is arról szólt, hogy „számos nemzeti ügy feltárása, illetve képviselete terén, különösen a GULAG rabtelepein fogvatartottak sorsának és az erdélyi magyarság életének hiteles és méltó bemutatása tekintetében” végzett kimagasló újságírói munkát. Az indoklásban nem szerepelt, és sajnos a minisztériumok sem válaszoltak kérdéseinkre azzal kapcsolatban, hogy a lovagkereszt megszerzésének nem akadálya-e, ha valaki cigány gyerekek elgázolása mellett kampányol, vízfolyásszerűen kurvaanyázik, vagy úgy általában Bayer Zsolt.
Helyettük is válaszolt az a 111 ember, aki a propagandista lovagkeresztje után visszaadta állami kitüntetését. Köztük volt György Péter, L. Ritók Nóra, Tamás Gáspár Miklós, Dés László, Fliegauf Bence, vagy éppen Heisler András is; a tiltakozók sora a tudománytól a művészetig, az egyházi élettől a sportig terjedt. Az indoklások Bayer radikális elveit és a kormány ezekhez fűzött viszonyát vonták kérdőre, a Fidesz pedig annyit reagált: ez csak a véleménynyilvánítás egy formája, egyébként meg Gyurcsány.
A Bayer-show után olyanok is visszaadták kitüntetésüket, akiket a NER idején díjaztak – a miniszteri javaslatok és miniszterelnöki előterjesztések azonban oly sok mindenhez hasonlóan nem az újratervezést, hanem a még radikálisabb politikai gondolkodást fémjelezték. Íme egy lista a teljesség igénye nélkül néhányakról, akiket 2016 óta érdemesnek vélt a kormány valamilyen állami kitüntetésre:
Miért fontos ez?
Természetesen tévedés lenne azt állítani, hogy az állami kitüntetéseket kizárólag politikai eszközként használja a mindenkori kormány. Ha nem is ezres, de évi százas nagyságrendben kiosztott díjak nagy része valóban az ország szellemi és kulturális tőkéjét gyarapító tudósoknak, művészeknek és sportolóknak jár, és sokszor a kormányhoz való kötődésen túl is indokolt (nehéz lenne például azt állítani, hogy Mága Zoltán nem kiemelkedő alakja a magyar zenének). És ne felejtsük el: ezek csak a legnagyobb kitüntetések, emellett majd’ száz állami elismerés létezik (pl. Kossuth-díj, Széchenyi-díj stb.), amelyet évről évre kioszt a kormány és a minisztériumok – megkérdőjelezhető és elvitathatatlan érdemek alapján egyaránt.
Miután azonban törvényileg szabályozva van, hogy az állami kitüntetéseket politikusok osztják ki, nem lehetnek politikamentesek – a kérdés az marad, hogy mit akar ezzel kommunikálni az aktuális rezsim. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének üres, leginkább hatalommegtartás- és pénzorientált ideológiáját nem kell bemutatni, miként azt sem, hogy ezt az ürességet hogyan töltik fel szimbólumokkal (például végkimerülésig szajkózott, de hűen sosem képviselt nacionalizmussal, kereszténységgel vagy konzervativizmussal). Az állami kitüntetések politikai értelemben jelképes visszacsatolást jelentenek a kormány részéről: egy művésznek megerősítést, hogy elégedett vele a hatalom, egy külföldi befektetőnek azt, hogy szívesen látják, egy autoriter állam képviseletének pedig egyfajta barátságkarkötőként adhatóak. Visszafelé is működött ez, amikor Szijjártó Péter a külföldi állampolgárnak adható legmagasabb elismerést kapta Moszkvától.
Az Orbán-kormány elmúlt 12 évét elnézve nem meglepő, hogy egy, alapvetően szakmai alapokon nyugvó intézmény szentségét megtöri a politikai önkény – elég az OMSZ-botrányig visszatekintenünk, ha efféle példát keresünk. Felelősségre vonás jelen esetben egy, a kormánytól elvileg független embert érinthet: Novák Katalin államfőt, akinek minden nagy állami elismerést szentesítenie kell. Egyelőre viszont úgy tűnik, minden kitüntetés a nemzetegységet szolgálja. Geert Wildersé és Klaus Mangoldé is.
