Kifutsz az időből! Mikor lesz unokám? Majd meggondolod magad!
A kíváncsiskodás, kérdezősködés, kéretlen tanácsok és külső nyomás mellett olykor szánalomnak, elutasításnak, megbélyegzésnek, hitetlenkedésnek vannak kitéve azok, akiknek akár saját döntésük, akár külső vagy belső okok miatt nincs gyerekük.
Ám az is előfordul, hogy a szülők, testvérek, barátok, kollégák, szomszédok, nőgyógyászok, és van, hogy vadidegenek egyszerűen csak a szülőséget, a gyerekvállalást tartják alapértelmezettnek, és észre sem veszik, hogy egy-egy elejtett mondattal milyen üzenetet közvetítenek a gyerektelenek, főként a nők felé.
„A nők sokkal erősebb nyomás alatt vannak, hogy szüljenek, az kevésbé különleges, ha egy férfi nem akar gyereket. A konzervatív politika szinte kizárólag a nők hagyományos szerepeit hangsúlyozza, a férfiakról említést se tesznek, mintha nem is lenne rájuk szükség a gyerekvállaláshoz. Persze velük szemben is vannak sztereotip elképzelések: ha nem akar gyereket, akkor magányos farkas vagy elviselhetetlen macsó, aki él bele a világba kötöttségek és felelősségérzet nélkül. De egy negyvenes pasastól a legritkább esetben kérdezik meg, miért nincs gyereke. Férfiak egymás között nemigen tesznek szemrehányást, de a nők is inkább a többi nőt célozzák meg a támadásokkal. Egy gyerekmentes vagy gyerektelen férfiról férfitársaságban egyszerűen tudomásul veszik: nekem van, neked nincs, vagy nem akarsz, kész.” ‒ fogalmazza meg a nőkkel és férfiakkal kapcsolatos elképzelések és elvárások különbségeit a 34 éves gyerekmentes Márk a nemrég megjelent, Férfiak gyermek nélkül című könyvben.
Meg nem értve
Ha a gyermektelen nő vagy férfi gyerekvállalással kapcsolatos terveit, érzéseit firtatja valaki, és az illető nem tapasztal nyitottságot, érzékenységet, empátiát, megbántva vagy meg nem értve érezheti magát. Sok érintett megfogalmazza, hogy terhes számára az érzés, hogy meg kell indokolnia, magyarázattal kell szolgálnia arra, miért nincs gyereke.
Rendelje meg online!
Ugyanakkor nem csak a kifejezetten a személyünknek szóló megjegyzések lehetnek bántók vagy dühítőek. „Idegesítő, amikor egy sokgyerekes anyuka kiposztol valami olyat a Facebookra, hogy »amikor a gyerektelen ismerősöd azt mondja, hogy fáradt, muhaha«, és ott egy kép egy koktélt szürcsölgető szingli nőről a tengerparton. Ez a megbélyegzettség, hogy azért, mert nincs gyerekem, nem tudhatom, mi a fáradtság, mi a teljesség, az érzelmi gazdagság, nem vagyok igazi nő, és nem tudhatok semmit a való életről… Ezek bicskanyitogatók. Egyrészt, senkiről nem tudhatod, hogy választotta-e. De még ha igen, akkor is! Az az érzés, hogy nem érek semmit, ha nincs gyerekem, nem belőlem fakad, a tágabb környezet ezt tolja rám.” ‒ számolt be a 38 éves Vera a Nők gyermek nélkül című kötetben.
Talán nem gondoltunk még bele, de a szülőket nem szoktuk megkérdezni, miért van gyerekük. Hogy a gyerekteleneket miért kérdezgetjük, annak hátterében az áll, hogy ha valaki nem felel meg a gyerekvállalás normájának erőteljesen gyerekközpontú társadalmunkban, az a szokásos, elfogadott életpályához képest jelentős eltérés, és indoklásra, magyarázatra szorul.
Nagy Beáta Magda klinikai szakpszichológus, szociológus szerint a szokásos életpálya és benne a gyerekvállalás tájékozódási pont, az emberek a bevett életutakra és a felnőtt szerepre vonatkozó társadalmi elvárások, ezen forgatókönyvek mentén értékelik saját és mások életének előrehaladását.
Saját megoldás
A kérdezősködésre adott reakciók sokfélék, a helyzettől, a kérdező személyétől, stílusától, szándékától, a gyermektelen személy élettörténetétől és gyerek(nem)vállalással kapcsolatos történetétől, vérmérsékletétől és kettejük kapcsolatának minőségétől függően.
Van, aki az adott szituációban egyszerűbbnek ítéli meg a „nem szeretnék gyereket” helyett azt felelni, hogy nem lehet neki. Másnak fájdalmas lenne kimondania, hogy vágya ellenére nem lehet gyermeke, ezért más válasszal igyekszik leszerelni a kérdezőt. Megint mások a még nem, még nincs itt az ideje reakcióval próbálnak szabadulni a kényszerű beszélgetésből. A „mikor alapítotok családot?” kérdésre pedig nemritkán hallani a mi már most is család vagyunk ketten, a társammal felelelet.
És természetesen vannak, akik vállalják és megosztják, hogy mi áll gyermektelenségük hátterében. Mindenkinek a saját maga számára működő és megfelelő stratégiákat érdemes kidolgoznia arra, hogy miként kezelje ezeket a helyzeteket (és hogyan ne tegye magáévá az „az igazi nő anya” üzenetet), és azt is fontos tudatosítani, hogy nem biztos, hogy a kérdés mindig róla szól.
A kérdezőt tükrözi
„A környezetünk jó darabig kérdezgetett, hogy mikor jön a gyerek. Azt vettem észre, hogy a kérdés mindig a kérdezőt tükrözi. Egy távoli rokon például azért szomorodott el a válaszunkon, mert az ő gyerekei elmentek az országból, és alig látja a saját unokáit; én meg a szüleimmel egy városban élek, milyen rossz, hogy nem adok nekik unokát.” ‒ fogalmazta meg a 35 éves Kincső a Nők gyermek nélkül című interjúkötetben.
Arról számolt be, hogy először még nem volt letisztulva, miért is nem akar gyereket, és selejtesnek érezte magát. Sokáig azt gondolta, biztosan megváltozik majd, és jön a vágy a gyerek után, hiszen „ez a sztenderd ügymenet”. Ám nem változott, így elfogadta gyermektelenségét és önmagát. Ő egy folyamatként értékelte, ahogy a kérdezgetéstől az elfogadásig eljut a környezet, ahogy megismerik őket a párjával, és megértik, hogy az emberek nem egyformán működnek.
Tanács Eszter
Vegyen részt a Gyerek nélkül gyerekesek között workshopon november 21-én! További részletek itt.
