Kicsoda Hervé Renard, aki győzelemre vezette Szaúd-Arábiát Messiék ellen?
A foci-vb eddigi legnagyobb meglepetését okozta Szaúd-Arábia válogatottja azzal, hogy 2-1-re nyert a sokak által a végső győzelemre is esélyesnek tartott, a hétszeres aranylabdás Lionel Messivel felálló Argentína együttesét.
A meccs után a szaúdiak francia szövetségi kapitánya, Hervé Renard úgy fogalmazott: kedvezett a csillagok állása a győzelmüknek. „Ez a futball. Néha teljesen őrült dolgok történhetnek” – sommázta a történteket, hozzátéve: „Ha a világbajnokságra jössz, hinned kell magadban, mert a fociban bármi megeshet.”
Arról is beszélt az 54 éves szakvezető, hogy úgy érezte, az argentinok nem voltak elég motiváltak ellenük. „Egyesek nem értik, de el lehet képzelni, hogy egy Szaúd-Arábia elleni meccs nem hat olyan ösztönzően, mint egy Brazília elleni.”
Hervé mesterien készítette fel a nemzetközi labdarúgó-szövetség (FIFA) ranglistáján az 51. helyen álló csapatát a harmadik helyezett ellen, lescsapdákkal és szoros emberfogással nehezítve a rivális dolgát. Lionel Scaloni, az argentinok szakvezetője úgy nyilatkozott, hogy erre készültek, de néha csak millimétereken múlt, hogy egy-egy szituációban megszólalt-e a játékvezető sípja. (Messinek egy, Lautaro Martineznek pedig két találatát is érvénytelennek minősítették emiatt.)
A szaúdiak középpályása, Abdulelah al-Malki hangsúlyozta, hogy Renard még korábban sosem tüzelte fel ennyire őket, mint most. „Megríkatott minket a meccs előtt, úgy motivált, és felpörgetett minket a második félidőre” – fogalmazott, és tiszteletteljesen „őrültnek” nevezte a szövetségi kapitányt.
Renard mögött kalandos emberi és edzői múlt áll. Játékosként nem futott be komoly karriert, 1983 és 1998 között három csapatban fordult meg, az AS Cannes-ban, a Stade de Vallauris-ban és az SC Draguignanban. Miután visszavonult, takarítóként kezdett dolgozni, hamarosan pedig saját takarítócéget alapított. Nem szakadt el azonban a futballtól: edzői képesítést szerzett, és honfitársa, Claude Le Roy segítője lett a Sanghaj Cosco csapatánál. Egy évet töltött Kínában, aztán dolgozott Angliában, Vietnamban és Ghánában is.
Első szövetségi kapitányi kinevezését Zambiában kapta 2008-ban, s két évvel később a negyeddöntőig vezette az ország válogatottját az Afrikai Nemzetek Kupájában. Korábban erre 14 éven át nem volt példa. Már csak két hónap volt hátra a szerződéséből, amikor 2010 áprilisában otthagyta a posztot, hogy Angola szakvezetője legyen. És hogy októberben onnan is távozzon.
A következő évei sem teltek nyugodtan: 2011 januárjában az algériai USM Alger vezetőedzője lett, októberben pedig visszatért Zambiába, amelynek válogatottjával akkor már meg is nyerte a kupát. Három évvel később Elefántcsontpart csapatával is a csúcsra ért, ezzel ő lett az első edző, aki két különböző ország nemzeti együttesével is győzni tudott a sorozatban.
Francia klubcsapatoktól is lehetőséget kapott, de sem a Sochaux-val, sem a Lille-lel nem jutott sokra. 2016 februárjában lett Marokkó szövetségi kapitánya, az együttese pedig ki is vívta a részvétel jogát a 2018-as vébére, ám egyetlen ponttal utazott haza. Renard az országtól egy évvel később köszönt el, miután kiestek az Afrikai Nemzetek Kupájából.
Még abban a hónapban Szaúd-Arábiába költözött, és átvette a válogatott irányítását, amely azóta a 70.-ről 19 helyezést kúszott föl a FIFA-ranglistán, Japánt és Ausztráliát is megelőzve jutott ki a vébére. A szaúdi futballszövetség már akkor meghosszabbította a szerződését egészen 2027-ig.
Al-Malkiéval csengenek egybe a veterán angol kapus, John Ruddy szavai is, aki akkor dolgozott együtt Renard-al, amikor az az angol negyedosztályú Cambridge Unitedet edzette. A játékos, aki később a Norwichban és a Wolverhamptonban is szerepelt, azt nyilatkozta, hogy a francia által irányított felkészülési időszak volt a legkeményebb, amelyet valaha végigcsinált, és hogy nem csak megkövetelte, hogy a focistái fittek legyenek, ő maga is velük edzett. És „ahhoz is nagyon értett, hogy elhitesse veled, elég jó vagy”.
