Kiáll Pankotai Lili védelmében a pécsi bölcsészkar dékánja, és bírálja az egyházat, amiért az hallgat a tanárok ügyében
Heidl György, a pécsi bölcsészkar dékánja, filozófiatörténész, az egyházatyák kutatója és a pécsi egyházmegye korábbi kommunikációs főnöke pár napja Facebookon vezetett blogján reagált arra, hogy a saját iskolája határolódott el egy pécsi gimnazista, Pankotai Lili beszédétől az október 23-ai, pedagógusokkal szolidaritást vállaló tüntetésen. Pankotai egy slam poetryt adott elő, benne pár trágár kifejezéssel, amire a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának igazgatója közölte, hogy az intézmény „messzemenően elutasítja” Pankotai felszólalásának „minden, a keresztény értékekkel össze nem egyeztethető tartalmát és narratíváját”.
Heidl György ezt követően nemcsak a Facebookon ítélte el a ciszterci gimnázium reakcióját, de a válaszonline.hu-nak adott interjújában részletesen is kifejtette, mi a problémája az iskolaigazgató közleményével.
Szerinte pedagógiai hiba, hogy egy diákját az iskola nyilvánosan pellengérre állítja, másrészt felháborította az is, hogy a gimnázium a keresztény értékekre való hivatkozással határolódott el diákjától.
Arra a kérdésre, hogy egy keresztény iskola miért ne mondhatná azt, hogy a diákja „ne trágárkodjon ország-világ előtt”, azt válaszolja: lehetnek ugyan erre vonatkozó belső szabályok az intézményben, de házon belül kell elintézni egy ilyen konfliktust, és nem mindenki szeme láttára. A dékán egyértelműen azt gondolja, hogy a gimnázium nyilvános elhatárolódása nem egy diáklány pedagógiai célú helyreigazításáról szólt, hanem „jelzés volt ez kifelé. A fenntartónak, a közösségnek, a nem tudom, kinek” – fogalmaz.
Hozzáteszi, hogy ráadásul Pankotai Lili nem is egy egyházi ingatlanban beszélt, hanem a szabadban, a Duna partján. „Ha a Tiszta szívvelt József Attila most írná, ha ott mondta volna el először, ugyanezek a trollok, ugyanez a lakájmédia ugyanígy ízekre szedné. Mi az, hogy se istene, se hazája! Aztán: Halált hozó fű terem gyönyörű szép szívemen. Értjük? Amikor meghalok, még akkor is mérgezni foglak titeket! Micsoda elképesztő indulat van emögött! Mégsem mondjuk rá, hogy öncélú gyűlölködés. Ahogy Pankotai Lili szövege sem öncélú trágárkodás volt, s különösen nem káromkodás, ami mindig blaszfém. (...) Az ügy azonban túlmutat a stílusvitán – s ez benne a legelkeserítőbb."
Heild megfogalmazása szerint a csúnya szavaknak van esztétikai funkciójuk, mert azt fejezi ki általuk a fiatal, hogy rendkívül dühös.
De egyébként kikért is dühös? A tanárokért! Annak a közösségnek a képviselője határolódott tehát el a szövegnek nemcsak a stílusától, hanem a tartalmától is, amely közösség mellett a diák kiállt ezzel a szöveggel. Itt már arról van szó, hogy kiskorú gyerekek állnak ki ezrével a – tanáraikért. Ők jobban felfogják ennek a jelentőségét, mint azok az öregek, akiket bedarált a rendszer, akik valamilyen hivatalt viselnek, és ezért fogva vannak
– mondja Heidl, és felhívja rá a figyelmet, hogy az egyház számára fontos személyiségek, mint Szent Jeromos vagy Pázmány Péter is tudtak cifrákat mondani, sőt Szent Jeromos idejében még az obszcén, trágár, sértő szövegnek is megvolt a retorikai helye. „Ennyi a párhuzam a mostani jelenséggel: ha van ilyen műfaj, hogy slam, vagy rap, ahol akár végig trágárkodnak, tudomásul kell venned, hogy nem ez a lényegi üzenet. Csak fölerősíti azt, hogy áttörje a közöny falát. Ahogy ez egyébként meg is történt: Lilié nem egy hang volt a sok közül, nem olvadt bele a kórusba. Az ő hangját meghallották.”
Az egyháznak mondania kellene valamit
– fogalmaz egy ponton a dékán, aki szerint a katolikus egyháznak inkább azzal kéne foglalkoznia, hogy a tanárok és az oktatás ügyét támogatva kiadjon egy nyilatkozatot.
„A katolikus egyháznak alaptanítása például, hogy méltó a munkás a maga bérére. A tanítás az emberi méltóságot, a személy méltóságát helyezi a középpontba. Na most, ha valami itt tényleg folyamatosan sérül, az a tanárok méltósága. A nekik járó bért sem kapják meg, a szolidaritás, amely alapfogalma az egyház tanításának, teljesen hiányzik az esetükben. A közjóról már nem is beszélünk. (...)
Ehhez képest egyetlen hivatalos megnyilatkozást nem láttam erről a katolikus egyház részéről. Szerintem joggal lehet azt mondani, hogy itt mulasztás történt.
Ehelyett olyanok jelennek meg – teszi hozzá –, mint tavaly „a kormányzati szándékot aládúcoló összegyházi állásfoglalás” a hagyományos családmodell fontosságáról. Katolikusként találja ezt problémásnak, mert szerinte az egyházvezetők által aláírt nyilatkozat, amely szerint a nő-férfi kapcsolat házasság általi szentesítése az emberi méltóság alapja, szöges ellentétben áll azzal, amit a katolikus egyház tanít.
„Joseph Ratzinger még a Hittani Kongregáció prefektusaként jegyezte azt a dokumentumot, amely egyértelműen kimondja, hogy az emberi személy méltóságát istenképmás-volta adja, és a személyt nem lehet megfelelő módon meghatározni, ha csak szexuális orientációjára korlátozzuk. Ott tartunk, hogy a saját egyházunk teológiai tanításával szembemenő nyilatkozatot írunk alá, ha az kell a politikának!”
