Kétségbeesett kiáltványt adtak közzé a pedagógiai szakszolgálatok
Pár nap alatt már csaknem ezren – minden ötödik érintett – írták alá a pedagógiai szakszolgálati dolgozók elkeserítő helyzetértékelését, amivel szeretnénk felhívni a társadalom és az oktatásirányítás figyelmét az oktatási rendszer válságos állapotára.
A pedagógiai szakszolgálatok 2013 előtt nevelési tanácsadóként működtek, a közoktatásban önálló intézményként végezték a feladatellátást. Fél évszázada segítik a tanulási, magatartási, érzelmi vagy beszédproblémákkal küzdő gyermekeket és családjaikat. 2013-tól azonban bekerültek a Klik alá, az átszervezéssel párhuzamosan elindult egy folyamat, amelyben egyre nagyobb hangsúlyt kap a szakértői bizottsági tevékenység, és egyre kevesebbet a terápiás ellátás.
A törvény szerint a gyerekeknek joguk van segítségért fordulni a szakszolgálatokhoz, ők azonban – mint írják – egyre kevésbé tudják biztosítani, hogy érdemi segítséget kapjanak, és valóban különleges gondozásban, terápiában részesüljenek.
„Egyre több a segítségre szoruló gyermek, egyre kevesebb a dolgozói létszám, és a munkaidőnk egyre nagyobb részét teszi ki a vizsgálat – azaz a papírgyártás – úgy, hogy a feltárt elmaradások ellátására már nem marad kapacitás” – írják a szakemberek.
Ezután hosszasan sorolják a dokumentumban azokaz az okokat, amik ennek a hátterében állnak.
„Az elavult oktatási rendszer nem igazodik a gyerekek megváltozott szükségleteihez, ezért maga is aktívan hozzájárul a nehézségek, problémák kitermeléséhez. Egyre több gyermek szorul pszichológiai ellátásra, amelyet egy súlyosan kapacitáshiányos rendszernek kellene ellátnia. Az eleve problematikus helyzetre rakódott rá a világjárvány okozta ugrásszerűen megnövekedő pszichés nehézségekkel küzdő gyermekek, serdülők száma. És akkor még a felnőttekről, azaz a gyerekek szüleiről és pedagógusairól nem is beszéltünk” – írják többek közt.
Hozzáteszik, az egészségügyhöz tartozó pszichiátriai gondozók és ambulanciák – szintén szakember híján – képtelenek lépést tartani a megnövekedett klienslétszámmal. A diagnosztikára is több hónapos a várólista, terápiás ellátásra pedig nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben van lehetőségük.
Ezért onnan is a pedagógiai szakszolgálatokhoz irányítják az ADHD-val, autizmussal, fejlődési zavarokkal, depresszióval, szorongással, kényszerekkel diagnosztizált gyermekeket terápiás ellátásra, „sőt az önsértő, öngyilkossággal veszélyeztetett gyerekek is gyakran nálunk (és az iskolapszichológusoknál) kötnek ki, ahol nem biztosítottak a feltételek a megsegítésükre sem létszámban (hiányzó kapacitás, állandó fluktuáció), sem szaktudásban és tapasztalatban (szinte csak pályakezdők dolgoznak), sem pedig a szükséges orvosi háttér hiánya miatt”.
Emellett a gyermekvédelmi rendszerből is a szakszolgálatokhoz küldik pszichoterápiára az elhanyagolt, bántalmazott, vagy szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeket. A logopédusok gyakran kénytelenek betölteni a hiányzó óvodapszichológusok helyett az űrt.
Egyre nagyobb igény van a szaksegítségre, a fővárosi szakszolgálatokat mégis leépítik, vidéken pedig képtelenség betölteni az álláshelyeket és óriási a szakemberhiány.
„Összességében tehát egyre kevesebb szakemberre egyre több gyerek jut, akik így nem kapják meg a megfelelő ellátást. Emiatt szükségesnek tartjuk, hogy meginduljon a társadalmi párbeszéd az oktatási rendszer reformjáról a gyermekek és családjaik érdekében, és szolidaritást vállalunk mindazokkal, akik ezért velünk együtt felszólalnak és kiállnak” – zárják a kiáltványt.
