Képes lesz-e a Nyugat idén is ellátni fegyverekkel Ukrajnát?
Az ukrán katonai támogatások körüli problémákat kiválóan szemlélteti a kilőtt tüzérségi lövedékek mennyisége. A nyári ukrán ellentámadás csúcspontján Ukrajna naponta mintegy hétezret használt fel, lényegesen többet, mint az oroszok. Ez azonban decemberre ismét a visszájára fordult: míg az ukrán erők napi kétezer lövedékkel gazdálkodnak, az oroszok ennek ötszörösét lövik ki. A Nyugat most választás előtt áll:
vagy megadhatja Ukrajnának, amire szüksége van, vagy behozhatatlan előnyt ad Oroszországnak.
A kérdést idő előtt eldöntheti, hogy a segélyezés megakadni látszik. A washingtoni kongresszus a bevándorlással kapcsolatos viták miatt 61 milliárd dollár értékű katonai segélyt tart vissza, Brüsszelben pedig az 50 milliárd eurós pénzügyi támogatást éppen Orbán Viktor miniszterelnök blokkolta, miközben továbbra is kérdéses, hogy a februári csúcstalálkozón átmegy-e a csomag. Az ukrán félelmeket tovább fokozza, hogy a gázai háború, a vörös-tengeri rakétázások és a Tajvan körüli feszültségek elvonhatnak forrásokat, az amerikai választások közeledtével pedig végleg elapadhatnak a tengerentúlról érkező támogatások, így pedig Kijev Európától válhat teljesen függővé.
Noha a háború 2022. február 24-i kitörése óta az európai országok által biztosított támogatások meghaladják az amerikai segélyek mértékét, egy ekkora forrás elapadása hatalmas problémát jelentene. Eközben óriási különbségek vannak az európai országok támogatásainak értéke között is: míg Németország több mint 17 milliárd eurót adott, és az északi országok is mélyen a zsebükbe nyúltak, addig Franciaország csekély 0,5 milliárd euróval járult hozzá a támogatásokhoz. Tavaly márciusban az EU azt az ígéretet tette, hogy az Európai Védelmi Ügynökségen keresztül egy év alatt egymillió tüzérségi lövedéket vásárol Ukrajnának. Ugyanakkor a múlt hónapig mindössze 480 ezer darabot szállított, bár – a The Economist értesülése szerint – továbbra is kitart amellett, hogy a teljes vállalást teljesíteni fogja.
Az év elején a NATO Támogatási és Beszerzési Ügynöksége közölte, hogy segíti azt a nagybevásárlását, melynek keretében néhány EU-tag ezer darab Patriot légvédelmi rakétához juthat, mintegy 5 milliárd euró értékben. A NATO nem küldhet közvetlenül fegyvereket Ukrajnának, de ez a megrendelés lehetőséget teremt a tagországoknak arra, hogy saját légvédelmi eszközeiket átadják. Emellett az EU októberben indított, lőszergyártást támogató programja 500 millió eurót különít el a gyártás felfuttatására. Időbe telik azonban, mire ez bármilyen hatással lesz. Január 9-én Thierry Breton, az EU belső piaci biztosa 100 milliárd eurós alapot javasolt az európai védelmi ipar fellendítésére. Breton szerint ez nemcsak Ukrajna megsegítésére szolgálna, hanem arra is, hogy biztosítsa a közös védelmet, amennyiben az Egyesült Államok – Trump ismételt elnöké választása esetén – jelentősen csökkentené szerepvállalását a NATO-ban. A javaslat azonban egyelőre csak ötlet maradt.
Sürgős a helyzet, de lassúak az intézkedések
A helyzet azonban sürgősebb annál, mint ahogy ezeknek az erőfeszítéseknek hatásuk lenne. Oroszország idén 68 százalékkal növelte katonai kiadásait, amely ezzel elérte a GDP 6,5 százalékát. Az észt védelmi minisztérium szerint az orosz tüzérségi lőszergyártás idén eléri a 4,5 millió darabot, emellett az ukrán hírszerzés becslése szerint Oroszország havonta már most mintegy 100 darab különböző típusú cirkálórakétát, négy Kinzhal hiperszonikus ballisztikus rakétát és öt ballisztikus rakétát képes előállítani, ami több mint kétszerese az invázió kezdetén meglévő kapacitásának. Mindezeken túl készleteit Észak-Koreából, Iránból és más országokból is kiegészítheti. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy azok az előrejelzések, amelyek szerint Oroszország hamarosan kifogy a rakétákból, tévesek voltak.
Amerikában és Európában is egyre több lőszert gyártanak, de nem elég gyors a növekedés. A 155 mm-es lövedékek amerikai gyártása a tervek szerint 2025-re eléri az évi 1,2 millió darabot, ami hatszoros növekedés a tavalyi évhez képest, míg az európai termelés elérheti az 1,25 milliót. Amerikával ellentétben azonban, ahol a lőszergyárak egy része állami tulajdonban van, Európa főként magáncégektől függ, csekélyebb állami szerepvállalással, így a növekedés kevésbé biztos.
Az európai lőszergyártók kihívásai
Európában négy fő lőszergyártó van: a német Rheinmetall, a brit BAE Systems, a francia állami tulajdonú Nexter, valamint a Nammo, amely norvég és a finn állami tulajdonban áll. E gyártók a hidegháborút követően kisebb mennyiségű, kifinomultabb rendszerek gyártására álltak rá. A mennyiségi gyártás felfuttatása előtt viszont azt várják el a kormányzatoktól, hogy többéves szerződésekkel biztosítsák a beruházások biztonságát. Egyes gyártók vélekedése szerint a megrendelések olyan mértékben növekednek, hogy a kormányoknak részt kell vállalniuk a kockázatokban. Nehézség azonban, hogy amíg a Pentagon közvetlen befektetésekkel növelheti a gyártók kapacitását, ezt az EU-s versenytörvények nem engedik.
A legnagyobb vállalásokat a Rheinmetall tette: vállalta, hogy 2024 végéig évente 700 ezer tüzérségi lövedéket gyárt, és idén páncélozott járművek gyártására és karbantartására szolgáló létesítményeket nyit Ukrajnában. Megrendeléseinek nagy részét Németország fizeti, szemben például Franciaországgal, amely nem ad ilyen megrendeléseket a francia állami gyártónak.
Szakértők szerint az európai gyártási mennyiség gyorsabban felfuttatható lenne, ha enyhítenének a műszaki előírások szigorán. Ukrajna gyakran elhasználódott tüzérségi csöveiből kilőtt lövedékek pontossága amúgy is ritkán felel meg az európai követelményeknek. (Ukrajnának évi nagyjából kétezer új tüzérségi csőre is szüksége lesz.) A hosszú távú tárolhatóságra vonatkozó előírásoknak pedig kevés értelme van olyan lövedékek esetében, amelyeket napokon belül felhasználnak.
Újraindítják az M777-es tarackok gyártását
A mennyiségi szempontra természetesen rájöttek már a nyugati gyártók is, erre utal a The Wall Street Journal értesülése, miszerint a brit BAE Systems újrakezdi a népszerű M777-es tarackok gyártását az ukrajnai sikerek miatt, több mint öt évvel az utolsó új példány leszállítása után.
A kezdeti erőfeszítések az új alkatrészek gyártására koncentrálnak, hogy a régi vagy megsérült ukrán fegyvereket felújíthassák. Erre azért van szükség, mert a közel két éve tartó háború hatalmas károkat okoz Kijev nyugati adományként kapott felszereléseiben, amelyek egy részét már nem is gyártják, ami természetesen erősen megnehezíti a fegyverek működőképességének fenntartását. Nem gyártják például a brit AS-90 önjáró tarackot, a német Gepard légvédelmi löveget és a Leopard tankok korábbi változatait sem. Emellett az amerikai Stinger, hordozható légvédelmi rendszer Ukrajnának nagy számban adományozott korábbi verzióiban használt alkatrészeket sem gyártották már, így azok termelését is újra kellett indítani, több mint húsz év után.
Emellett az is kiderült, hogy később egész M777-eseket is értékesítenek majd. A gyártás újraindítása azonban időbe telik: minél hosszabb időre állt le a termelés, annál nehezebb és költségesebb az újraindítás. A munkaerőt ki kell képezni, új beszállítókat kell felkutatni, emellett gyakran új szerszámokra is szükség van. Az új M777-eseket ezért leghamarabb 2025-ben szállíthatják le.
Míg a nyugati országok elsősorban fürgébb önjáró tarackokat küldtek Kijevnek, az M777-es, amelyet viszont a helyére kell vontatni, azért népszerű a fronton, mert kevésbé hajlamos a meghibásodásra, emellett könnyen kezelhető és javítható, ami nagy előny, mivel az ukrán legénységnek nem volt sok ideje megtanulni a kezelésüket.
A tarack, a hosszú csövű, harctéri lövegek egy fajtája, amely jelentősebb szerepet kapott az ukrajnai háborúban, mint más közelmúltbeli konfliktusokban, például az afganisztáni vagy a második iraki háborúban. Ukrajnának több M777-es tarackja van, mint bármely más nyugati tüzérségnek, miután legalább 170 darabot adományoztak az Egyesült Államokból, Ausztráliából és Kanadából. Ezek közül azonban mintegy 77 megsérült vagy megsemmisült.
A vontatott tarackok, mint például az M777-es, lassabban mozognak tüzelés után, mint önjáró társaik, így sebezhetőbbek az ellentűzzel szemben. Előnyük viszont, hogy relatíve könnyűek, ezért alkalmasabbak a sáros területeken való mozgatásra. Az M777-es könnyebb mozgatása és gyorsabb rögzíthetősége azt is jelenti, hogy az ukrán tüzérek számára egyszerűbb a használatuk, mint más külföldi tarackoknak. Ukrajna külföldi tarackjainak átlagban kevesebb mint 70 százaléka működik egyszerre, míg az M777-esek az idő nagyjából 85 százalékában üzemelnek – mondta a WSJ-nek Szerhij Baranov ukrán ezredes.
Precíziós fegyverek
A precíziós fegyverek, különösen az irányított többindításos rakétarendszerek (GMLRS) és a földi légvédelmi elfogórakéták (GBAD) előállítása még nehezebb Európa számára, mivel a rakétahajtóművek gyártásának nagy részét Amerikába szervezte ki. Az észt védelmi minisztérium becslése szerint Ukrajnának 2025-ig évente 8760 GMLRS-re lesz szüksége, és bár Európa képes ilyen rendszereket és elfogórakétákat gyártani, jelenleg csak kis mennyiségben. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy – a The Economist által idézett – katonai szakértők szerint egyes európai légvédelmi rakétarendszerek éves gyártása kevesebb mint tíz darab. Ahhoz pedig, hogy Európa legnagyobb rakéta- és robotrepülőgép gyártója, az MBDA új gyárakat hozzon létre, a kormányoknak legalább tíz évre szóló termelést kell vásárolniuk. Ha a beruházások most történnének, úgy 2026-ban érkezhetnének a rakéták.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök októberben hangsúlyozta a nyugati minisztereknek, hogy országának leginkább rakétavédelmi rendszerekre van szüksége. Miként azonban a WSJ egy összefoglalója megjegyzi, jelenleg a Nyugatnak nincsenek nagy átadható készletei, ráadásul ezek a fegyverek jelentik a fő átfedést azzal, amire Izraelnek is szüksége van.
Jó példa a NASAMS magyar megrendelése
Az ukrajnai háború rávilágított arra, hogy a nyugati fegyvergyártásnak hatalmasak a hiányosságai, ha szükség esetén gyorsan több fegyvert kell előállítani. Jól példázza a kapacitások szűkösségét egy norvég precíziós rakétavédelmi rendszer magyar megrendelése is.
A Kongsberg Defence & Aerospace által gyártott NASAMS (National Advanced Surface-to-Air Missile System) 50 kilométer távolságból képes lelőni drónokat, helikoptereket és más légi eszközöket, emellett képes egyszerre 72 rakétát kilőni. A rendszer fejlettségét mutatja, hogy a Fehér Ház feletti légteret is ilyennel védik, és amikor 2022-ben először telepítették Ukrajnába, az első néhány hónapban 100 százalékos sikerarányt ért el cirkálórakéták és drónok ellen.
Hiába fejlett azonban a rendszer, ha nincs belőle elegendő. Egy NASAMS leszállítására korábban is legalább két évet kellett várni, most azonban többéves megrendelési állomány halmozódott fel.
Magyarország például hat NASAMS-ot rendelt 2020-ban saját légtere védelmére. Ebből máig mindössze kettő érkezett meg tavaly októberben, a győri MH Dánielfy Tibor 205. Légvédelmi Rakétaezredhez. Magyarország megrendelése óta az amerikai hadsereg további hatot rendelt Ukrajnának, amelyek leszállítása a nyáron kezdődött, és öt másik ország, köztük Tajvan is nyilvánosságra hozta, hogy érdekelné a rendszer megvásárlása.
A Kongsberg – amely a NASAMS mellett olyan termékeket is gyárt, mint a hajóról indítható rakéták és az F-35-ös vadászgépek alkatrészei – felgyorsította a termelést. Huszonnégy órás, hétnapos műszakokra váltott, és a munkavállalók csak akkor mennek szabadságra, amikor a gyár karbantartás miatt amúgy is leállni kényszerül. Ez azonban még így sem elég.
A probléma az, hogy a precíziós fegyverek rendkívül összetettek, gyakran több ezer alkatrészből állnak. A Kongsberg, mint a legtöbb nyugati védelmi cég, csupán tervezi és összeszereli fegyverrendszereit, de nem ő gyártja az alkatrészek többségét. Több mint 1500 beszállító járul hozzá a gyár termékeihez. Csak a NASAMS ellátási lánca több mint ezer vállalatból áll.
A nehézségeket súlyosbítja, hogy a védelmi ipar is régóta tartó munkaerőhiánnyal küzd: hiányszakmákban keres embereket a szoftverfejlesztőtől a hegesztőig, ráadásul olyanokat, akik hajlandóak elviselni a hosszadalmas biztonsági ellenőrzéseket.
Más rakétagyártóknál is hasonlóak a problémák. Az amerikai Lockheed Martin és az RTX szerint négy évbe telik a Javelin és Stinger föld-levegő rakéták gyártásának megduplázása, ami a vártnak a duplája. A lassú kapacitásnövekedés oka, hogy az ellátási források szűkösek, a chipektől a rugókig és a golyóscsapágyakig minden hiányos.
Más fegyverek, köztük az F-35-ös vadászgép, az új kiképző és tankoló repülőgépek, valamint a legújabb amerikai repülőgép-hordozók szállítása során is hosszú késésekkel kell számolni.
Ukrajna és Izrael, valamint az indiai-csendes-óceáni térség más-más fegyvereket igényel
Nem csoda tehát, hogy vezető amerikai és NATO-tisztviselők egyre többször fejezik ki aggodalmukat amiatt, hogy a hiány hatással lesz harci képességükre.
A washingtoni székhelyű Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja egy 2023 elején közzétett hadijáték-szimulációban, amely azt vizsgálta, hogyan reagálna az Egyesült Államok egy Tajvan elleni kínai invázióra, úgy becsülte, hogy Amerika az első héten kifogyna a mindent eldöntő nagy hatótávolságú hajóelhárító rakétákból.
A Pentagon szóvivője ezzel szemben azt állítja, hogy az amerikai védelmi ipari bázis továbbra is képes támogatni Ukrajnát és Izraelt, miközben biztosítja az ország készenlétét az indiai-csendes-óceáni térségben, hiszen ezek mindegyike eltérő fegyverellátást igényel.
Még ha ez így is lenne, több mint valószínű, hogy ha az amerikai segítség elapad, Európa nehezen fogja tudni tartani Ukrajnát – legalábbis ezt állítják katonai szakértők. Hosszabb távon pedig, ha az amerikai támogatás bizonytalanabbá válik, a kontinensnek nincs más választása, mint újjáépíteni védelmi iparát. A technológia megvan hozzá, ki kell építeni a kapacitást. Sokkal nagyobb lesz az ára, ha ezt nem teszi meg most.
