Karsai Györgynek van egy tippje, miért rúghatták ki az SZFE-ről
Egy hónappal azután, hogy Rátóti Zoltán indoklás nélkül kirúgta a Színház- és Filmművészeti Egyetemről (SZFE), Karsai György, az egyetem Doktori Iskolájának addigi vezetője a Facebookon tette közzé utolsó, a szenátus előtt elmondott beszédét, mert úgy véli, annak köze lehetett kirúgásához, bár mint írja, a beszéd után nem követte azonnali retorzió, és kirúgásával még egy teljes évet várt az egyetem modellváltás után kinevezett, új rektora.
Mint írja, a modellváltás után nem vett részt a szenátus ülésein, „ahol egyébként azért kellett volna jelen lennem, mert egyik első dolguk volt, hogy beleírták az egyetem Szervezeti és Működési Rendjébe, hogy a Doktori Iskola vezetőjének hivatali kötelessége ott lenni a szenátusi üléseken, helyettesíteni sem lehet”, hiszen „nem azért adtam fel annak idején szenátori pozíciómat az SZFE erőszakos bekebelezése, NER-szóhasználattal: modellváltása után, az akkori szenátus valamennyi tagjával együtt, hogy most ott találjam magam számomra döntő részben elfogadhatatlan, új »kollégák« társaságában”. A kancellár ugyanakkor azt javasolta neki, épp azért menjen el egy szenátusi ülésre, hogy kérje a szabályzat módosítását, hogy mégis küldhessen helyettest maga helyett.
Mint írja, az erről szóló beszédét már nem mondhatta végig, mert az ülést levezető akkori megbízott rektor, Novák Emil „egy adott ponton elvette tőlem a szót, kikapcsolta a mikrofonom (mert most már az is van az SZFE szenátusi ülésein!), nem engedte, hogy befejezzem mondandómat, mivel szerinte én most sértegetem a szenátus tagjait”. Karsai viszont most közzétette az egész, 2021. szeptember 17-i ülésén elmondani tervezett beszédét.
Miután ismertette kérését, Karsai beszélt az egyetem modellváltásáról is és annak vélt illegitimitásáról, amelyről szerinte végül Strasbourgban döntenek majd. „Hiszen az SZFE esetében az a törvényi háttér, amelyre előszeretettel, mintegy ultima ratio-ként hivatkoznak a kuratórium tagjai és az egyetem vezetői, (…) mindössze annak a folyamatnak egy apró állomása volt, amelynek során egy gátlástalan és cinikus hatalom legitimálja az igazságtalanságot, a mohó szerzési és bosszúvágyat, vagy akár a legégbekiáltóbb igazságtalanságot is.
Csak egy dolgot nem tud elérni egyetlen, mindent maga alá gyűrő teljhatalom sem, sem törvényben elrendelni: morált adni szörnyű törvényeihez.
Az SZFE-t alapítványba kényszerítő törvény ilyen, immorális törvény, egy több mint másfél évszázada működő, patinás felsőoktatási intézmény értékeinek felszámolására hozta meg a magyar parlament kétharmados többsége. (…) Gonosz és igazságtalan törvény, de persze arra mindenképpen jó, hogy bármikor hivatkozni lehet rá, törvény, minden további rombolásnál takarózni lehet vele” – áll a beszédben.
Karsai feltette – vagy feltette volna – a költői kérdést is az új szenátus tagjainak: „Egyetlen pillanatra sem merült fel Önökben az elmúlt hónapok során, hogy ezt talán mégsem kellene megtenni, hogy talán mégsem jó ügyet szolgálnak? Azon sem gondolkodtak el, hogy esetleg mégis azoknak van igazuk, akik a túlzás nélkül világméretű tiltakozás keretében azt mondták és mondják itthon és külföldön, hogy az SZFE kisajátítása, az egyetem autonómiájának hatalmi szóval történt megszüntetése nem helyes, sőt, elítélendő? (…) Nem gondoltak soha arra, hogy ez nem helyeselhető, hogy
ilyesmi diktatúrákban szokott előfordulni, s hogy ebben szerepet vállalni, mindehhez ilyen-olyan szerepben asszisztálni nem illendő?
Karsai beszéde zárásaként Cserhalmi György MMA-székfoglalójából idézett volna: „Ez egy rossz út rossz állomása, amely nem csak a jövőnkre hoz szégyent, hanem a múltunkra is, a jelent pedig elviselhetetlenné teszi.”
