Karsai György Vidnyánszkyról: „Ez nagyon ijesztő, ebből csak baj lehet”
„Ekkor váratlanul elhallgatott [Vidnyánszky Attila]. Amikor felnéztem a jegyzeteimből, azt láttam, hogy valaki a tömegen átfurakodva odahajol hozzá, és a fülébe súg valamit. Mire ő felveszi a mikrofont és körülnézve beleszól: üdvözöllek, Gyuri! Mindenki értetlenül néz, nem érti senki, én se, kinek és miért köszön most VA, bele a vakvilágba. Valószínűleg érzékelte a tanácstalanságot, ezért rövid hatásszünet után újból beleszólt a mikrofonba: üdvözöllek, Karsai Gyuri! Nagyon meglepődtem, így csak annyit kiáltottam vissza: Én is üdvözöllek, Attila, miért e kiemelt üdvözlés? De erre már nem válaszolt, talán nem is hallotta, amit mondtam” – írja a Színház.neten megjelent beszámolójában a Színház- és Filmművészeti Egyetem doktori iskolájának több mint huszonöt év után nemrég kirúgott volt vezetője, Karsai György.
Karsai is részt vett ugyanis azon a beszélgetésen, amelynek vendége Vidnyánszky Attila volt, és amelyet az Asszonyok a Nemzeti Egységért Mozgalom szervezett a Fidesz Belvárosi Polgári Szalonjában. Ez volt az a beszélgetés, amelynek mondatai korábban is nagy port kavartak, mivel az SZFE kormány által kierőszakolt modellváltását vezénylő kuratóriumának elnöke, Vidnyánszky többek között azt mondta, a liberálisok „egyik utolsó bázisát foglalták el” az SZFE átalakításával, ahol most „a diákok áthangolása” zajlik, így „akik innen kikerülnek, másik hangnemet és másik gerincet fognak képviselni”. A nyilatkozattól az SZFE hallgatói nyílt levélben határolódtak el, mire Vidnyánszky közölte: ez is azt jelenti, hogy ő jól végzi a munkáját.
Karsai úgy reagál megszólíttatására: „Az, hogy VA ebben a közegben, ott és akkor a nevemet kiáltotta, megszólított, olyan ijesztő, feneketlen mélységű zavarra utal, amelynek elemzéséhez nem értek. (…) Vidnyánszky Attila engem már biztosan legyőzött, hiszen kirúgott-kirúgatott, megsemmisített mint tanárt, a szemében ezek után én már senki és semmi kellene hogy legyek. Mégis, valamiért továbbra is tüske, vagy inkább megsemmisítendő ellenség vagyok a számára. Soha nem lesz nyugovása, és ezért sajnálom őt. Szívesen átvenném vele az Akhilleusz haragja óra anyagát, hátha megértené, hová vezet a teljhatalommal kombinált féktelen, eltúlzott harag, a mértéktelen gyűlölet. Tedd le az ellenem ütésre emelt fegyvert, Attila, olvass velem egy kicsit Homéroszt, mondanám neki. Segítenék a megértésben, ha kell.
Mert ellenem, a megsemmisített ellenség ellen tovább fenekedni, harcolni… Hát ez nagyon ijesztő, ebből csak baj lehet.
Karsai beszámol arról is, hogy a kárpátaljai születésű Vidnyánszky a háborúról is beszélt a rendezvényen: „Az »ukrán–orosz« háborúról hosszabb fejtegetésbe kezd – s tényleg csak én kapom fel a fejem, hogy ukrán–orosz és nem orosz–ukrán háborúról beszél – de »miniszterelnök urunknak hála nálunk minden rendben, mögötte pedig mi állunk«. Később elmondja, hogy nem kellett volna provokálni (mármint az oroszokat), az ukránok packáznak velünk.”
Ahogy a korábbi beszámolók, Karsai is megjegyzi, hogy a közönség nyílt színi tapssal jutalmazta Vidnyánszky azon állítását, miszerint az „új” SZFE hallgatói majd másfajta gerinccel fognak kikerülni az egyetemről. „Tényleg nem hittem a fülemnek.
Egyetértő, elismerő taps egy olyan mondatért, amely nyíltan, fennhangon hirdeti, hogy az SZFE-n most ideológiai agymosás folyik.
Nem éppen arról beszélt VA néhány perce, hogy korábban, amikor még nem az övék volt az SZFE, milyen szörnyű »ideológiai alapú janicsárképzés« folyt itt? És VA folytatja: »A diákok áthangolására van szükség, ami nem könnyű, mert sajnos a korábbi években bekerültek még mindig itt vannak, és nagy még az igazodási vágy«. Hogy pontosan értsük: az SZFE einstandja előtti időben felvett, s különböző okokból a lerohanás után is az új SZFE-n maradt hallgatókról van szó, akikhez ezek szerint az újakban még mindig nagy az igazodási vágy. Az »áthangolás« meghirdetése egyszerűen az új vezetés által felvett hallgatók NER-nek engedelmes masszává alakítását jelenti, s hogy ez VA célja, nem okoz különösebb meglepetést” – véli Karsai.
