Károly személyisége és sajtóhoz való viszonya könnyen megnehezítheti uralkodását
II. Erzsébet királynő csütörtök délutáni halálát követően legidősebb fia, Károly walesi herceg vált a Windsor-ház fejévé és egyben az Egyesült Királyság uralkodójává. Minden ezt követő esemény, hogy majd bejelentik, meg hogy majd egyszer megkoronázzák, bár fontos az uralkodói legitimáció szempontjából, ám Károly királysága a monarchia hagyományai szerint valójában már édesanyja halálának pillanatában kezdetét vette.
Ennek pedig az az oka, hogy évszázadokon át az üresen álló trón egyet jelentett a belviszállyal, így mindenki abban érdekelt, hogy ha van jogos örököse a királyi címnek, akkor az a lehető leggyorsabban, mindenféle fölösleges vesződségek nélkül el tudja foglalni a jussát. Ebben az esetben pedig így is lett, Károly minden idők legidősebb trónörököseként lépett csütörtökön édesanyja örökébe, eddig a rekordot egyébként a 64 éves korában, 1830-ban trónra lépett IV. Vilmos tartotta, őt követte a Viktória királynő fiaként hasonlóan hosszú ideig, majd 60 évig trónörökösként élő VII. Eduárd.
Megosztó személyiség egy kihívásokkal teli korban
Az új királynak, III. Károlynak van egy óriási hátránya az édesanyjával szemben, mégpedig az, hogy megosztó személyiség. Sokan új alattvalói közül egy hiú, minden lében kanál, gyenge és alkalmatlan figurát látnak benne, akire végérvényesen ráégtek a Lady Diana Spencerrel kötött első házasságának viharos körülményei. Ezen utóbbinak köszönhető az is, hogy mostani felesége, Kamilla hercegné, vagyis csütörtöktől királyné sokáig kifejezetten népszerűtlen tagja volt a királyi udvarnak, hiszen vannak, akik úgy vélik, hogy Károly Kamillával folytatott viszonya vetett véget a kívülről álomba illőnek tűnő házasságnak.
Nem segít Károly népszerűségén az a tény sem, hogy kifejezetten megveti a bulvársajtót, ami nyilván érthető annak tükrében, hogy a bulvársajtó teregette ki annak idején a Dianával kötött házasságának piszkos titkait és részleteit, ahogyan az sem, hogy ugyanez a sajtó kezdte lebegtetni különféle összeesküvés-elméleteket tálalva, hogy Károlynak lehetett valamilyen szerepe felesége halálában. A trónörökös mindezt értelemszerűen nehezen viselte, így egyáltalán nem csoda, hogy 2005-ben „rohadékoknak” nevezte a média képviselőit, illetve az sem, hogy a válása körüli hercehurca idején, már inkább egy visszahúzódó, rivaldafényt kerülő emberként tekintett magára.
Károlyt láthatóan frusztrálta az örök második szerep, és sokszor igyekezett olyan dolgokkal kitörni az édesanyja árnyékából, amik kellőképpen különlegesnek tűntek, és váratlanok is voltak a királyi család egy tagjától. Ilyen volt például, amikor megalapította a Duchy Originals névre hallgató márkáját, és nekiállt organikus élelmiszert termelni és növényeket, illetve fákat ültetni. Persze egy uralkodó még kertészkedni sem kertészkedhet átlagember módjára, így a média egy része, csak tovább mélyítve az addig is remek kapcsolatát a herceggel, csodabogárnak állította be Károlyt, aki inkább való földművesnek, mint hercegnek.
Mindezek hatására az eredetileg félénk Károlyból az évek előrehaladtával egy konok, kiritkát nem tűrő ember vált. Egy róla írt, kérdéses hitelességű botránykönyv szerzője, Tom Bower azt állította, hogy Károly „egy küldetéstudattal rendelkező ember, aki kétségkívül jót akar, ám képtelen megérteni, hogy egyes tetteinek a következményei rengeteg bajt okoznak”.
Erre lehet példa a közelmúltból, hogy Károly összeütközésbe került a kormánnyal a menekültek Ruandába való kitoloncolását illetően. Az elképzelést az akkor még trónörökös „visszataszítónak” nevezte, amiért magára vonta néhány miniszter és a kormánypárti sajtó kritikáját, akik azzal vádolták, hogy beleavatkozik a kormányzásba, a Daily Mail még azt is hozzátette, hogy ha Károly nem vigyáz a provokatív politikai lépéseivel, előfordulhat, hogy egyesek úgy gondolják majd, hogy az alkotmányos monarchiát nem éri meg fenntartani.
Az elesettek bajnoka
És itt érkeztünk el Károly talán legrokonszenvesebb vonásához, ez pedig a brit uralkodókra mérsékelten jellemző fejlett szociális érzékenysége. Persze annak is oka van, hogy miért nem szokás ilyesmivel kitűnni a Buckingham-palotában, hiszen a szociális problémák megoldására nagyon nehéz úgy törekedni és érdemben tenni bármit is, hogy az ember ne érintsen súlyos aktuálpolitikai kérdéseket. Márpedig a nemzet egységét demonstrálni hivatott királyi család és legfőképpen az uralkodó nem bonyolódhat bele politikai iszapbirkózásba, hiszen ezzel a legjobb szándéka ellenére is csak a társadalom megosztását segíti elő. Legalábbis ez volt idáig a vezető vélemény a Buckingham-palotában. Elképzelhető, hogy Károly ezen változtatni fog, ám erősen kérdéses, hogy ez használ-e majd a dinasztia megítélésének.
Károly az elmúlt 50 év során az alapítványain keresztül vagy egymillió hátrányos helyzetű fiatalon segített már, komoly meglepetést okozna azzal, ha királyként nem a két általa legfontosabbnak tartott témát helyezné uralkodása fókuszába, ami a szociális kérdéseket és a környezetvédelmet jelenti. Károly mindkettőnek évtizedek óta elszánt bajnoka, és az utóbbi esetében többen, a fiától, Vilmos hercegtől kezdve Joe Biden amerikai elnökig elismerik, hogy globálisan meghatározó tényező volt.
Magánemberként
Károly magánemberként egy végtelenül kötelességtudó, munkaszerető, szívós ember, aki örökölte ugyan apja gyilkos humorérzékét, ám hamar képes kifogyni a béketűrésből, az alkalmazottjaitól pedig igen sokat követel. Ezek mindegyike lehet kulcsfontosságú tényező, ami meghatározza uralkodói munkásságát.
Visszatérő, gyakori mém, illetve a mémek születése előtt mondjuk úgy, hogy pletyka volt az elmúlt évtizedekben a trónra áhítozó Károly képe, ám az öröklésről még 2010-ben azt mondta, hogy az sajnálatosan az ember szülei halálát követően válik elérhetővé, ami a legfinomabban fogalmazva sem egy pozitív dolog, így a legjobb nem is gondolni rá.
A legnagyobb, Károlyra, mint királyra leselkedő veszély kétségtelenül az, hogy túlságosan a XX. század embere, aki idős kora okán képtelen lesz megfelelően reagálni a XXI. század kihívásaira. Mindebben nem segít neki, ha a konok, kritikát nem tűrő énjét engedi előtérbe, ám tisztelői szerint tud bölcs és belátó is lenni. Hogy ezek közül melyik tulajdonságait engedi érvényesülni, az majd kiderül a jövőben, addig is Isten óvja III. Károly királyt.
