Kapitány-Fövény Máté: Az embernek egyre inkább öngondoskodóvá kell válnia
A könyvet olvasva nem könnyű optimistán tekinteni a jövőbe, akár az ökológiáról, akár a gazdaságról van szó. Ehhez a meglehetősen borús jövőképhez mit tudnak hozzátenni a pszichológusok?
Ha a társadalmi-gazdasági-ökológiai folyamatokat nézzük, azt érezhetjük, hogy ezek nagyívű, az egyes embertől függetlenül zajló változások, amelyekre nincs igazán ráhatásunk. Részben pont ezért is annyira nyomasztóak. Abban viszont tudunk segíteni, hogy mitől válhat elviselhetőbbé mindez az egyén számára. Bokor László pszichiáter például arról ír a könyvben, hogy ma a reflexivitás hiányzik az emberek többségéből, pedig fontos lenne, hogy megértsük, mi zajlik körülöttünk. Ha értjük a történéseket, máris kicsivel könnyebb elviselni azokat.
Néha azt gondolom, ez most az a ritka helyzet, amikor szinte mindegy, hogy az ember érti, átlátja, mi történik körülötte, vagy csak elszenvedi. Egyformán kiszolgáltatottnak érzi magát mindenki.
Az összetartó közösségek, az emberi kapcsolódások – bármennyire közhelyesnek hangzik is – valóban csökkentik ezt a kiszolgáltatottságérzést. Érdekes, hogy a könyvborító tervezője is így képzelte el az élhető jövőt – pedig nem kapott rá konkrétabb instrukciót –: emberek körben guggolnak egymás mellett, és mintha beszélgetnének, megosztanák egymással a terheket.
A könyv bevezetőjében ön arról ír, hogy a változások egyre gyorsuló sebessége az, ami leginkább szorongást keltő és ijesztő a többség számára.
A világjárvány alatt nőtt meg igazán a szorongás szintje: a szorongásos és depresszív zavarok előfordulása világszerte 20–30 százalékkal emelkedett, ami hatalmas ugrás. Azt gondolom, hogy ezt nemcsak a járvány okozta, hanem az is, hogy az utóbbi pár évben vált tényleg érezhetővé a körülöttünk lévő világ gyors átalakulása. A Covid, a háború és az egymást érő ökológiai vészhelyzetek most tették igazán kézzelfoghatóvá a változást az emberek számára. Az is a növekvő szorongást jelzi, hogy láthatóan megszaporodtak a jövővel foglalkozó könyvek. A szorongás evolúciós haszna éppen abban rejlik, hogy jövőbeli kihívásokat jelez az ember számára, ezáltal megküzdési mechanizmusok kitalálására ösztönzi.
A szakember hogyan tud segíteni ebben a megküzdésben?
Az utószóban a könyv szerzőinek meglátásai alapján megpróbáltam összegyűjteni azokat a készségeket/változtatásokat, amelyekre szüksége lesz az emberiségnek, hogy élhetőbb és elviselhetőbb legyen az életünk. Mondok néhányat: egyre inkább túlnépesedik a Föld, és közben az automatizáltság irányába haladunk. Ez azt jelenti, hogy az ember–ember kapcsolatok helyét fokozatosan átveszik az ember–gép kapcsolatok. Erről írja azt Sík Domonkos szociológus az egyik fejezetben, hogy úgynevezett hibrid hálózatok jönnek létre. Ez azzal is jár, hogy az embernek egyre inkább öngondoskodóvá kell válnia, hiszen egy gép lényegében csak visszajelzéseket tud adni számára. De az egészségügy jövőjével foglalkozó fejezet is valami hasonlóról szól, hogy ugyanis a következő évtizedekben mindenkinek fel kell nőnie ahhoz, hogy kilépjen a passzív beteg szerepéből, és öngyógyítóvá váljon.
Ez a mondat félreértésekre adhat okot. Hogyan kell ezt pontosan érteni?
Sokáig megtehettük, hogy a saját magunkról gondoskodás felelősségét átruháztuk egy-egy szakértőre: a tanár felelőssége volt, hogy tanítson, az orvosé, hogy meggyógyítson, a politikusé, hogy élhető világot teremtsen stb. De egyre inkább úgy látszik, el kell engednünk azt az illúziót, hogy a felelősség átruházható valaki másra. A túlnépesedés miatt nincs kapacitás ennyi embernek az érdemi „kiszolgálására” emberek által, meg kellene jelennie a nagyobb egyéni felelősségvállalásnak. Persze nem biztos, hogy ez meg is fog történni, de az most már látszik, hogy ez lenne a járható út. A másik szükséges változás a már említett reflexivitással kapcsolatos: meg kell értenünk, hogy a körülöttünk zajló változások hogyan csapódnak le, mit indítanak el bennünk, vagyis nagyobb fokú tudatosságra, önreflexióra van szükség. Fontos lenne megtanítani a gyerekeinknek, hogy értelmezzék is a világot, ne csak megéljék.
