Jóslatok 2023-ra: ami elromolhat, az el is romlik, de kisülhet ebből bármi jó?
Nehéz mostanában olyat extrém dolgot jósolni, amit ne szárnyalna túl az élet – mi itt a hvg.hu-ban idén már nem is nagyon merünk vállalkozni erre. A Saxo Bank mindenesetre idén is elkészítette hagyományos, felforgató forgatókönyveket felvázoló elemzését, ezúttal arról, a háborús gazdaságban mi az, ami sajátos irányt vehet a világban, és ez milyen következményekkel járhat a pénzügypiacokon.
Nem árt hangsúlyozni, minden esetben fikcióról van szó, cikkünk végén mindenesetre megnézzük, a tavalyi jóslatok közül melyik mennyire jött be.
A harmadik szikla
2022 Covidja az energiaválság volt, ám az ukrajnai háborúval valójában egy régóta érő probléma csúcsosodott ki: az energiahordozók iránti kereslet egyre inkább meghaladja a kínálatot, ráadásul ami még rendelkezésre áll, az is jórészt fenntarthatatlan forrásból származik – vagy mert az oroszoktól jön, vagy mert a környezetet romboló forrásból. A Saxo szerint a helyzetet nagy techcégek vezetői elégelik meg – nem véletlenül, hiszen a növekvő adatátviteli igény a következő évtizedekben a globális energiafogyasztás ötödét is kiteheti. A milliárdosok „Harmadik szikla” néven alapítanak egy konzorciumot (a név, Jimi Hendrix egy száma után a Földre utal, mint a Naprendszer harmadik bolygójára), a cél pedig az, hogy ebben ezermilliárd dollár nagyságrendben gyűjtsenek pénzt új energetikai megoldások kifejlesztésére. A Saxo az amerikai atombomba kifejlesztését célzó Manhattan-tervhez hasonlítja a konzorciumot, amely elsősorban a források integrációjára, az energia átvitelére és tárolására koncentrál majd – megoldva az alternatív energiaforrásokkal kapcsolatos legnagyobb problémát. A Saxo az elképzelt konzorciumtól azt reméli, a segítségével sikerül a mostaninál nagyobb tőkét vonzani az ágazatba.
© Túry Gergely
A klímaváltozás elleni küzdelem más területen is szintet lép a Saxo jóslata szerint, még úgy is, hogy a 2022-es energiaválság ellen felsorakoztatott eszközök nem feltétlenül erősítették a fenntarthatóságot. A kibocsátáscsökkentés iránti elköteleződés azonban töretlen, ennek részeként pedig a húsfogyasztás visszafogása is előtérbe kerül, legalább egy ország pedig egyenesen úgy dönt: nemcsak súlyos adót vet ki a húsra, de 2030-ra megtiltja az állati eredetű élelmiszerek gyártását is. A piac ezt követően a hagyományos élelmiszer-feldolgozókat bünteti – amíg nem ruháznak be maguk is fenntartható élelmiszerekbe, legyen szó akár mesterséges hús előállításáról.
Au revoir, Manu
Az energiaválságot – akármennyire is szeretné Orbán Viktor – a politikai stabilitás nem feltétlenül oldja meg, az azonban tagadhatatlan, hogy a stabilitás hiánya a mostani időszakban csak súlyosbítja a meglévő problémákat. Ennek az áldozatává vált Emmanuel Macron francia államfő is, aki májusi újraválasztásakor még stabil kormányzásban reménykedhetett – csak aztán jött a parlamenti választás, ahol szembesülnie kellett azzal: balszélről és jobbszélről is érkező ellenzékét az elnökválasztáson még le tudta ugyan győzni, a nemzetgyűlésben azonban búcsút kell mondania többségének, ezzel együtt pedig reformálmainak is.
2022 ősze így új világot hozott a francia demokráciában: Macron és a kormány egymás után élt az alkotmány 49.3 cikkében lefektetett lehetőséggel, vagyis azzal, hogy parlamenti felhatalmazás híján léptessen hatályba törvényeket. A Magyarországon a rendeleti kormányzást állandósító Fidesz számára is minta lehetne ez, az európai és demokratikus értékek őrzőjeként fellépő Macron azonban aligha lehet büszke arra, hogy az elmúlt hónapokban már tíz alkalommal fordult a kormány ehhez a megoldáshoz, hogy meglegyen a jövő évi költségvetési törvény.
Emmanuel Macron francia államfő © AFP / Anadolu Agency / Nathan Posner
A Saxo Bank elemzői szerint a történet 2023-ban úgy is folytatódhat, hogy Macron – miután a számára kedvezőtlen közvélemény-kutatási adatok hatására inkább eláll attól, hogy feloszlassa a parlamentet és választásokat írjon ki – váratlanul benyújtja lemondását.
Egy ilyen lépés nem lenne példa nélküli a modern Franciaország történetében – emlékeztet a Saxo. Charles de Gaulle 1946-ban azért mondott le, mert ellenezte a negyedik köztársaság alkotmányának módosítását – aztán 12 évvel később dicsőségesen tért vissza, megteremtve az általa megálmodott ötödik köztársaság alapjait. Hogy Macron kibírna-e 12 évet a háttérből, már más kérdés.
Az elemzők szerint a lépés megbillentené az euró árfolyamát, hosszabb távon azonban még pozitív hatása is lehetne, hiszen egybeolvasztaná a ma egymással is versengő bal- és jobboldali populista erőket, erősítve ezzel a politikai stabilitást Franciaországban.
Bye, bye Brexit
Baja azonban nem csak Macronnak volt idén a világban: a briteknél ami elromolhatott, az el is romlott, elég arra emlékezni, Boris Johnson bulibotrányai után hogyan bukott bele szinte pillanatok alatt a miniszterelnök utóda, Liz Truss egy minibüdzsébe, amely a hangulatot próbálta javítani, aztán majdnem a font bedöntése lett a vége. A folytatás sem lett sokkal jobb: az adócsökkentés helyett Rishi Sunak kormánya adóemelést hozott és kiadáscsökkentést.
Rishi Sunak brit miniszterelnök 2022. december 20-án © AFP / Niklas Halle'n
A Saxo attól tart, a megszorítások pusztító recesszióhoz, munkanélküliséghez, emiatt pedig az adóemelések ellenére csökkenő állami bevételekhez vezethetnek. Ez pedig egyre növekvő társadalmi elégedetlenségnek (a sorozatos karácsonyi sztrájkok már ennek a jelei). Itt lépünk át 2023-ba, és a Saxo jóslatába: az emberek utcára vonulva követelik Sunak lemondását, az előre hozott választásokon pedig fő riválisa, Keir Starmer munkáspárti vezér szerez többséget – részben egy második Brexit-népszavazás támogatásával, ezúttal arról, az ország visszatérjen-e az Európai Unióba. A novemberi referendumon ez kerül többségbe – a font pedig erősödni kezd megelőlegezve azt, hogy a londoni pénzügyi szektor is újraerősödhet az EU-ban – írja a Saxo, amely nem mulasztja el megemlíteni azt sem: annak idején ők megjósolták a Brexitet is.
Ársapkát mindenre
Mielőtt azt gondolnánk, az infláció annyira reménytelenül magas, hogy a Saxo elemzői is kifogytak az ötletekből, meg is érkezik a következő őrült jóslat 2023-ra: a jegybankok leteszik a fegyvert, és belenyugszanak abba, hogy az infláció jó ideig velünk marad majd, így lassan nem árt más eszközök felé fordulni. Így kerül előtérbe az arany, mint a háborús idők biztonságos eszköze, extrém jóslatuk alapján pedig a nemesfém ára az unciánként (a háború kitörése után elért) kétezer dollár körüli szintről háromezer dollárig ugrik fel – nyilván a jelentős aranytartalékot felhalmozó magyar jegybankelnök örömére – tehetjük hozzá.
A magyar út persze eltér ettől: a kormány elítéli az árstopokat, aztán bevezet pár másikat. A logika ismert: háborús időkben, ilyen árnyomás mellett a társadalmi stabilitás erősítésének eszköze már évezredek óta az árak korlátozása, pláne, hogy a drágulásra (főleg, ha ilyen mértékű) mindenki úgy tekint, mint a gazdaságpolitika kudarcára – írják a Saxo Bank elemzői, aki ezért az ársapkák terjedését jósolják, sőt azt, hogy ez bérek befagyasztásával is párosulhat az ár-bér spirál elkerülése érdekében.
© MTI / Balogh Zoltán
Ők is úgy tartják azonban, hogy ha a problémák megoldása helyett csak az árak korlátozására koncentrálnak a döntéshozók, az csak tovább súlyosbítja a bajokat, és nemcsak az infláció erősödhet tovább, de az árkorlátozott termékek esetében kódolt a minőségromlás is.
Harc hátán harc
A háborús logika nem csak az árpolitikában érvényesül: az adóparadicsomok elleni harc már nemzetbiztonsági és a protekcionista gazdaságpolitika részeként kerül újra a középpontba – arról nem is beszélve, hogy az egyes államok most igencsak hasznát tudják venni annak az 500–600 milliárd dollárnyi adónak, amelyik ezeken az offshore-helyeken szívódik fel. Az OECD ennek megfelelően – legalábbis a Saxo forgatókönyve szerint – agresszívabb fellépést kezdeményez, komplett tiltást előírva olyan adóparadicsomokkal szemben, mint a Kajmán-szigetek, Bermuda, a Bahamák, Mauritius vagy a Man-sziget. Ennek része lenne például az, hogy vállalati finanszírozásra csak olyan tőke használható fel, amely az OECD információátadási alapelveit elfogadja. A lépés nemcsak az adóparadicsomok rendszerét iktatja ki, de igencsak negatívan hat a tőzsdén jegyzett vagyonkezelők árfolyamára is – írja a Saxo.
És még egy következménye lehet a háborúnak az elemzők szerint: az Ukrajna elleni orosz invázió ráébreszti az európai vezetőket, hogy az amerikai hadsereg (közvetlen vagy a NATO-n keresztüli) védőhálója nem elegendő, a kontinensnek saját haderőre van szüksége. Ezt erősíti az is, hogy Donald Trump a visszatérésére készül, ezért sokan attól tartanak, hogy az Egyesült Államok bármikor visszaléphet európai elköteleződésétől – különösen, ha sikerül megállítani a fegyveres konfliktust Ukrajnában.
Ukrán katonák és önkéntes harcosok egy megsemmisített orosz harckocsit vesznek szemügyre Kelet-Ukrajnában 2022. november 10-én. © AFP / Bulent Kilic
A jóslat szerint az uniós tagállamok arról döntenek, hogy 2028-ig felállítják az EU fegyveres erejét, a teljes kapacitások kiépítésére pedig a következő húsz évben 10 ezer milliárd eurót terveznek elkülöníteni. Hogy miből? Hát uniós kötvények kibocsátásával. Ez a lépés pedig új lendületet ad nemcsak az unió kötvénypiacának, de az eurónak is, nem beszélve a hadiipari cégek befektetési boomjáról.
IMF helyett Bancor
A 2022-es év devizája az amerikai dollár lett, ami tovább erősítette a globális piacon amúgy is érezhető geopolitikai feszültségeket – a Saxo ennek egy nem várt következményét vázolja fel. Az elemzők szerint több ország elhagyhatja a Nemzetközi Valutaalapot, és hozhat létre egy új elszámolási és tartalékrendszert. A Bancor névre keresztelt alap – amelyhez az OPEC+ országokon kívül Kína, India, Brazília is csatlakozik – Keynes elgondolásait követve nem egyetlen devizára alapozva működik. Miután ezek az országok fokozatosan leépítik dollártartalékukat, az amerikai kötvények hozama növekedésnek indul, a deviza árfolyama pedig 25 százalékot esik a Bancor kosarával szemben.
© AFP / NurPhoto / Jakub Porzycki
A dollár erősödésén túl a világ leginkább a jen gyengülését követte a legnagyobb figyelemmel – különösen, mivel a japán jegybank az év végéig következetesen elutasította a szigorítást, ehelyett sajátos úton próbálta kibekkelni a jen bő egy éve tartó gyengülését. A Saxo Bank elemzői szerint ez a folyamat végletes fordulatot vehet 2023-ban, amikor egy dollárért a 2021-es 100–110 jen helyett már 180 jent kérnek: a kétszázas szintig engedik gyengülni a devizát, és alapjaiban alakítják át a szigetország monetáris politikáját. Ennek része a jegybank mérlegében levő államkötvények törlése, bankok feltőkésítése, és a külföldön tartott japán tőke visszacsábítása különböző ösztönzőkkel – és végül is az alapkamat óvatos emelésével.
Extrém?
És hogy mennyire elrugaszkodottak ezek a jóslatok? Egy évvel ezelőtt már hallani lehetett arról, hogy az oroszok esetleg támadásra készülnének Ukrajna ellen – többnyire ezt cáfoló hírek formájában. Azt mégsem lehet a banki prognózisgyártók szemére hányni, hogy az inváziót nem jósolták meg, azt azonban jól látták, hogy 2022 nem nyugodt év lesz: elsősorban az akkor már erősödő energiaválság és infláció gazdasági és társadalmi következményeire utalva az idei évet a „forradalom” szóval jellemezték.
Ennek jegyében többek között azt jósolták, hogy az energetikai zöld átmenet csúszhat a nagy energiaigények miatt – más okból, de mégiscsak ezt láthatjuk most. Az a jóslatuk is bejött, hogy a Facebook fokozatosan veszít varázsából a fiatalok szemében, miközben a Metaverzummal való kísérletezés is milliárdokat éget el a Meta vagyonából – túlzás nélkül állíthatjuk, hogy 2022 nem a közösségi média éve volt (bár ez sokkal látványosabban jött elő a Twitter körüli őrületnél). Nem jött be viszont – bár sokan tartottak tőle – az a prognózis, hogy a félidős amerikai választások alkotmányos válságba taszítják az Egyesült Államokat: Donald Trump és hívei nem tudtak annyira előretörni, hogy a 2020-as elnökválasztáshoz hasonlóan próbálják meg elszabotálni a voksolás érvényesítését. És végül nem igazolódott be az a jóslat sem, hogy az amerikai infláció 15 százalékig jut el – igaz, ehhez olyan mértékű közbelépésre volt szükség a Fed részéről, hogy az meg a dollárt lőtte az égig (de legalábbis páratlan módon az euró árfolyama fölé).
© Túry Gergely
Némileg háttérbe szorult idén a női egyenjogúságért folytatott harc is, legalábbis nem öltötte azt a formát, amit a Saxo megjósolt, vagyis hogy női brókerek olyan cégek papírjait részesítenék előnyben, amelyek jobban szem előtt tartják a két nem kiegyensúlyozottabb jelenlétét a döntéshozatalban. India sem csatlakozott az Öböl-menti országok együttműködéséhez, és a Spotifyt sem öli meg az NFT – tényleg, emlékszik még valaki arra az időre, amikor az NFT-kről beszélgettünk? Kína és az USA viszályát sem a haditechnológia fejlesztése mélyítette tovább, és sajnos az az áttörés sem született meg az orvostudományban, amely 25 évvel meghosszabbítaná az emberek életét – legalábbis a Saxo Bank 2022-es, piacokat alapjaiban felforgató prognózisa szerint.
