Joseph Stiglitz: A magas kamatoknak nagyobb a kára, mint a haszna
Tudatosan recessziót okoznak, illetve elmélyítik azt a jegybankok, ennek árát ráadásul nem a Wall Street, hanem a szegények, a hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportok fizetik meg – írja Joseph Sitglitz a Project Syndicate oldalon. A Nobel-díjas közgazdász idézi a Roosevelt Intézet kiadott jelentést, amelyben azt írják, a kamatemelés csak minimális mértékben korlátozza az inflációt, az anélkül is mérséklődik az Egyesült Államokban. Nem annyira persze, mint ahogy ez az ukrajnai háború nélkül bekövetkezne, de csökken az infláció.
Stiglitz példaként az autóárakat hozza. Az inflációt itt a chiphiány okozta elsősorban. Most, hogy ez mérséklődik, az áremelkedés is leállt, és egyre több az autó a piacon. Az optimisták azt jósolták, hogy az olaj ára mérséklődni fog, és most ennek a szemtanúi vagyunk. A megújuló energiaforrások is egyre olcsóbbak lesznek, ezért az olaj ára tovább csökken majd – jósolja Stiglitz professzor, aki hozzáteszi: szégyen, hogy nem kezdődött meg korábban az átállás a megújuló energiaforrásokra, mert akkor az olajtermelők most nem lennének képesek diktálni az árakat. Mind Vlagyimir Putyin orosz elnök, mind pedig Mohamed bin Szalman szaúdi trónörökös megpróbálta a magas olajárakkal befolyásolni az amerikai választásokat, de szerencsére ez nem sikerült – hangsúlyozza Robert Stiglitz.
Magas a profit
A termelési költségek és az eladási árak között nagy a különbség, ezért pompás profitokat lehet bezsebelni. Igaz, hogy a bérek gyorsabban emelkedtek a pandémia idején, mint korábban, de régi egyenlőtlenségek mérséklődtek ezzel. Ráadásul az inflációval a bérek reálértéke csökken.
A Roosevelt Intézet jelentése, amelynek egyik szerzője Stiglitz professzor, cáfolja azt a nézetet, hogy növelni kell a munkanélküliséget, mert a pandémia idején oly sok pénz áramlott ki a munkavállalókhoz különböző támogatások címén. A keresleti infláció akkor lép fel, ha az összes kínálatot meghaladja a kereslet, de jelenleg nem ez a helyzet. Az inflációt ugyanis nem a pandémia idején kiosztott jelentős állami támogatások okozzák, hanem az, hogy a világméretű Covid-járvány meggyengítette az ellátási láncokat.
Ezenkívül ma kisebb az amerikaiak száma, mint ahogy erre a pandémia nélkül számítani lehetett volna. Egyrészt azért, mert sokan meghaltak Trump felelőtlen politikája miatt, másrészt a migráció korlátozása miatt kevesebben érkeztek az Egyesült Államokba. A lakbérek tehát nem azért emelkedtek, mert megnőtt a kereslet, hanem amiatt, hogy a távmunka egyre fontosabb lett, és az emberek inkább megválaszthatták azt, hol is szeretnének élni.
A magas kamat nem hatékony az infláció ellen
Vajon enyhíti a chiphiányt az autóknál, ha drágább a hitel? Vajon Mohamed bin Szalman szaúdi trónörökös több olajat küld a globális piacra, ha magas a kamat? Csökkennek-e attól az élelmiszerárak, hogy a munkavállalók reálbérét csökkentik olyannyira, hogy a szegények már meg se tudják fizetni azokat? Épp ellenkezőleg! A magas kamat akadályozza azt, hogy új beruházásokkal növeljék a kínálatot, és ezzel csökkentsék az inflációt – írja Stiglitz, aki szerint a monetáris politikánál a fiskális megoldás sokkal eredményesebb lehet az infláció elleni harcban. Rámutat arra, hogy az amerikai költségvetés gyakran azért fizet a farmereknek, hogy ne termeljenek, ahelyett, hogy arra ösztönözné őket: növeljék az élelmiszer-kínálatot. A magas lakbérek ellen úgy lehet küzdeni, ha új lakásokat építenek, de ehhez alacsonyabb kamatok kellenek. A munkaerő-problémát azzal lehet orvosolni, ha a költségvetés növeli a családtámogatást, az állam pedig bevándorlásbarát politikát folytat.
Az alapkamat-emelés egy bizonyos pontig érthető, hiszen az elmúlt évtizedben rendkívül alacsonyan tartották azt a jegybankok. Ha azonban túlságosan magasra emelik a kamatlábat, az hosszútávú károkat okozhat elsősorban a szegényebb néprétegek számára.
Ezért Stiglitz professzor írása végén a híres pszichológus, Abraham Maslow mondását idézi: “Ha valakinek kezében kalapács van, akkor számára minden csak egy szögnek látszik.” A Federal Reserve Board kezében ott a nagy kalapács, de nem kellene azzal szétverni a gazdaságot – fejezi be a közgazdász cikkét a Project Syndicate oldalon.
