„Itt ülök hathavi fizetésemen, és azon kattogok, hogyan fogom beosztani fél évre” – katások meséltek a jövőről
„Majd pánikolok, ha eljön az ideje” – lényegében így gondolkoznak a következő időszakról azok a (volt) katás vállalkozók, akik a szeptember 1-től (vagyis csütörtöktől) már nem választhatják ezt az adónemet. Becslések szerint a kormány döntése, mely szerint mostantól csak magánszemélyeknek lehet számlázni, 400-450 ezer embert érint. Az érv, hogy a visszaéléseket akarják megelőzni, a legtöbb érintettet nem győzte meg: ők nem kerestek kiemelkedően sokat, és olyan szellemi szabadfoglakozású munkát végeztek, melyeket cégek vettek igénybe. Többségüknek most egyik hétről a másikra kellett új megoldás után néznie.
Akik átalányadóra váltottak
„Idén összesen négy nap nyaralást tudtam kigazdálkodni, Egerben voltunk a legkisebb gyerekemmel, pont itt értek a hírek a katáról és a rezsiemelésről. Mit ne mondjak, nem volt felhőtlen a pihenés" – mesélte a hvg.hu-nak Gabi, aki főállása mellett reklámanyagok kihelyezésével foglalkozik.
„Az év elején, illetve nyáron nincs munka, ősszel és karácsony előtt viszont több van. A katázás pont azért volt jó, mert a holtidőszakban lehetett szüneteltetni a vállalkozást, ráadásul az adminisztráció sem okozott gondot” – mondta
Gabi végül – sok más társához hasonlóan – az átalányadózást választotta, aminek előnyei is vannak.
„Akár jobban is járhatnék, mert 1,2 milliós + 40%-os költséghányadon belül leszek, vagyis az adó- és járulékmentes sávba fogok esni. A könyvelőt azonban akkor is fizetni kell, amikor nincs bevételem, ez 15 ezer forint költséget jelent havonta. Szóval én most körülbelül ott fogok tartani, mint katásként, de csak azért, mert sajnos elég kevés a bevételem. Tegyük hozzá, azt sem tudom, hogy jövőre lesz-e munkám, mert januártól beköszön újra a reklámadó, de ez már egy másik történet”.
Az átalányadózást Gabihoz hasonlóan jellemzően azok választották, akiknek alacsony a bevételük.
„Tulajdonképpen engem meglökött a munka-magánélet egyensúly felé, és ha az adminisztrációt és a kezdeti pánikot nem számolom, még jobban is járok. Az már más kérdés, hogy mindenhol emelnem kell majd az áron, körülbelül 15%-ot fogok megpróbálni” – mondta Dóra. (Cikkünkben a legtöbb megszólaló azt kérte, hogy álnéven nyilatkozhasson – a szerk).
Hasonlóan gondolkozik az IT-szakmában mellékállásban vállalkozó Sándor is.
„Nem fogok annyit keresni, amivel elérném a bruttó kétmillió forintos limitet, úgyhogy velem most furcsa módon nem fog jól járni az állam, bár azt is hozzátenném, hogy én se nagyon, mivel egyrészt a könyvelőm már jelezte, hogy emelni fog a díjain, másrészt túl kis hal vagyok én ahhoz, hogy ebben a hirtelen nyakába szakadt helyzetben érdemben foglalkozni tudjon velem. Arról nem is beszélve, hogy
sokkal több apró hülyeségre kell figyelnem, szóval még az életem is bonyolódik.
Pedig, ha valamit igazán szerettem a katában a rugalmasságán felül, az az volt, hogy tényleg nem volt sok adminisztrációm vele” – mondta.
Akik nem találtak könyvelőt
Sándornak annyiban még szerencséje van, hogy talált könyvelőt. Vanda katás bt-jében végül nem ő, hanem az addigi kültag lesz egyéni vállalkozó – mert Vanda egész egyszerűen nem talált könyvelőt.
„Akik a vélemények alapján jónak tűntek és megbíztam volna bennük, azok közül egy sem tudott vállalni, mindenhol be voltak telve. Jó sok munkaóra elment azzal, hogy könyvelők weboldalait meg értékeléseit olvasgattam, aztán írtam nekik, teljesen hiába. Végül úgy döntöttem, hogy könyvelő nélkül nem tudok belevágni az átalányadózásba, és inkább megszüntetem a céget” – mondta.
Míg más kihasználja majd a kevesebb munkát, a közösségi média menedzserként dolgozó Nóra attól tart, hogy az addigi bevételei fenntartásához sokkal többet kell majd dolgoznia.
„Ott van az a lehetőség is, hogy elfogadom, kevesebb marad a kasszában, de ez a jelen gazdasági helyzetben lehetetlen. Szóval az áremelés mellett muszáj lesz új ügyfeleket vállalnom, és valahogy nem belepusztulni a melóba, miközben a bevételem sokkal nagyobb része megy el adóra, mint eddig. Nem sírok, én még jó helyzetben vagyok egy stabil ügyfélkörrel, de lelkileg nagyon megvisel” – tette hozzá.
Nem éri meg viszont az átalányadózás azoknak a katás vállalkozóknak, akik széles portfólióval rendelkeztek, közéjük tartozik Attila is.
„Tartalomgyártóként több különböző céggel és ügynökséggel dolgozom együtt, hol PR anyagokat írok, hogy műsort vezetek egy rendezvényen, hol adást rendezek egy nemzetközi broadcast produkcióban. Ráadásul azon szerencsések közé tartozom, akiknek a koronavírus-járvány ugyan a rendezvénystoppal kirúgta a széket a lába alól, de a virtuális és hibrid konferenciákkal, fesztiválokkal és egyéb eseményekkel sok új lehetőséget kaptam, és elkezdett épülni a karrierem és a portfólióm. Ebből adódóan abszolút a kata haszonélvezője voltam az utóbbi másfél évben, és bár milliomos nem lettem, kétségtelenül nagyon kedvező adózási forma volt” – ismerte el.
Attila úgy oldotta meg a váltást, hogy az egyik cég – akiknek korábban bedolgozott – felajánlotta, hogy felveszik részmunkaidőbe.
„Így lesz egy fix havi keresetem, a többi partneremnek pedig megbízási szerződéssel dolgozom majd, ekhósan leadózva 15%-ot a bevételekből. A megemelt áraimat ők pedig majd minden bizonnyal ráterhelik az ügyfelekre” – tette hozzá.
Akik inkább feladták
Többen vannak, akik úgy döntöttek, hogy inkább otthagyják a mellékállásukat, és megszüntetik a vállalkozást.
„Képzéseken adtam elő és pályakezdőket mentoráltam, néha workshopokat tartottam cégeknek, vagy tanácsokat adtam. Ennek most vége. Soha nem dolgoztam feketén és ezután sem leszek rá hajlandó” – mondta Bálint.
A vállalkozásukat teljesen beszüntetők között orvosok is vannak, aki így magánbetegeiket nem tudják többé ellátni.
„Két helyen rendeltem, szándékosan úgy, hogy nem egy magánklinika alkalmazásában álltam, hanem csak a helyet béreltem és a betegnek számláztam közvetlenül, így az eddigi szabályozásba bőven belefértem. A vállalkozás másik alapja a klinikai kutatások voltak, ezt ma azért sem lehetne csinálni, mert cégnek megy a számla. Ezen kívül vállaltam plusz ügyeleteket más kórházakban, volt néhány cikkírás vagy szakmai fordítás, és néha előadásokért is fizettek. Hát ezek voltak és ezek nem lesznek ezután egyáltalán. Akkora bevételem nem volt belőle, hogy megérje vesződni egy bonyolultabban adózó vállalkozással” – írta Márton.
A kata sok vállalkozónál az öngondoskodásról szólt, így volt ezzel Vince is, aki éppen ezért választotta ezt az adóformát.
„Elég sokat autózom, a gyerekek iskolába járnak, kórházban szerencsére keveset voltam - viszont sem az utak állapotán, sem az iskolákban vagy a rendelőkben nem láttam sehol az adóm nyomát. Nincs egy kilométer, ahol ne rázna a kocsim, a fiaim tantermében sem látom, hogy dolgozna az adóm: pereg a festés, villog a neon és én veszem meg a radiátorra a fehér festéket stikában, hogy a jutalmakkal kitömött igazgató meg ne tudja. Tudom, ezek demagógnak is nevezhető dolgok, de engem döntésre sarkalltak: a gyerek jár majd magántanárhoz a be nem fizetett adómból, meg magánrendelőbe megyek, ha netán úgy hozná az élet. A nyugdíjam is megoldom magam, ha már elvették, ami összegyűlt”.
Az IT-szakmában dolgozó édesapa számára nem maradt más, mint a kft, ami a rengeteg adminisztráció mellett azt is jelenti, hogy „megint fizethetem az adót a nagy fekete lyukba, és ismét nézhetem a radiátorcsövekről pergő festéket úgy az iskolában, mint a balesetin”.
Akik kivárnak
A katás adózással kapcsolatban sokszor felvetődik a kényszervállalkozás vádja, amit valóban alkalmaztak cégek, de a következmény minden esetben a munkavállalón csattant.
„Amikor elkezdtem dolgozni, az engem foglakoztató cégek külön kikötötték, hogy minden adófizetés engem terhel. Egy ideig még jól is jött, lényegében akkor dolgoztam, amikor nekem jólesett, de ez magával hozta, hogy nagyon gyorsan munkamániás lettem, lényegében napi 16 órákat dolgoztam. A végére teljesen kikészültem” – mondta Balázs, aki éppen a kormánybejelentés idején fejezte be az átképzését egy másik szakmára.
„A változás így is sokkolt, először dühből azt gondoltam, beszántom az egész vállalkozásomat, mostanra egyre inkább hajlok az átalányadóra áttérésre, majd a szüneteltetésre, hátha 2023-ban jobb lesz. Ha nem javul semmi, 2023 elején megszüntetem a vállalkozást” – tette hozzá.
Balázs aktívan állást is keresett, és már van is egy ajánlata, ahol azonban juniorként annyi lesz a jövedelme, ami a megélhetési költségeit fogja fedezni.
„Ezt ideiglenes visszalépésnek, tanulópénzként fogom fel. De utána lényegében 8 órás munkaviszonyban lesz betegszabim, nem kell dolgozni hétvégén, napi 16 órát, de lesznek kötöttségeim. Mondjuk egy ilyen háborús helyzetben talán ez a biztosabb” – vélte.
Hasonló cipőben járt László is, aki 2017 vége óta katázott szoftverfejlesztőként.
„Egyszerű rejtett foglalkoztatás volt, a cégnek esze ágában sem volt állományba venni. Amikor hivatalossá vált, hogy vége, az első ötletem az volt, hogy kiszórok minden ez évre szóló számlát a megfelelő fizetési határidőkkel, és majd dec 31-ig kitalálom, hogyan tovább jövőre. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a főnökömnek is hasonló elképzelése volt. Csak megcsináltam a teljesítési igazolásokat, aztán röppentek a számlák, és csengett a kassza. Szóval most itt ülök hathavi fizetésemen, és azon kattogok, miképp fogom beosztani fél évre anélkül, hogy november közepén kiürüljön a persely. A beiskolázásokat még lepörgetjük, aztán szerintem hagyok magamnál némi benzinpénzt, és mindent átutalok asszonynak, akkor egész jó esélyeink lesznek” – mondta.
Ő azt sem zárja ki, hogy felszámolja a vállalkozásait, azt pedig, hogy januártól milyen formában gyűjti be a honoráriumát, még van négy hónapja kitalálni.
Akik ketten voltak
Mártha Dávid (Daev), feleségével együtt került nehéz helyzetbe, tartalomgyártóként ugyanis mindketten katás vállalkozók voltak.
„A kata szerintem eleve a legkevésbé magyar dolog volt, amit az állam bevezetett. Mintha belátta volna, sok kisvállalkozó nem keres annyit, hogy kifizesse az adókat. Számítottam is rá, hogy hozzányúlnak, hiszen túl jó deal volt: havi 50 ezer forint nem sok pénz. Gondoltam majd megemelik az alapot 75 vagy 100 ezer forintra, és bár az utóbbinál ugyanúgy kimentem volna a Margit hídra tüntetni, de aztán úgyis kifizettem volna. Azt viszont a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy létezik annyira inkompetens ember, aki azt mondja, nem kell az 50 ezer forintotok, megelégszünk a nullával” – utalt Dávid arra, hogy a nagy cégek vissza fognak állni a borítékos fizetésre.
Dávidék számára ráadásul meglehetősen furcsa pillanatban jött a váltás. Öt év lombikprogram után éppen akkor derült ki, hogy babát várnak, amikor a kormány bejelentette a változást.
„A mi megoldásunk végül az lett, hogy elmegyek főállásban dolgozni, és mellette takaréklángon folytatom a tartalomgyártást, a feleségem pedig átalányadózik, majd elmegy csedre”. Ezzel azonban az egész élete megváltozik.
„Ha nem lenne a baba, más döntés is születhetett volna, de most ő a legfontosabb, nem engedhetem meg magamnak a hazardírozást, biztosítanom kell a családom jövőjét”.
Ő azért is dühös, mert nem látja értelmét a változtatásnak.
„Már akkor máshogy állnék hozzá, ha valaki kiállt volna és elmagyarázza, mennyi plusz pénzre számítanak ezzel a döntéssel. Akár egy félvállról elmondott vicc is elég lenne, így viszont 450 ezer embernek kellett hirtelen eldöntenie, mihez kezd az életével”.
