Iskola- és óvodapszichológusok: „A hazai köznevelési rendszer súlyosan veszélyezteti a gyerekek lelki jóllétét”
„Intézményi munkánk során azt tapasztaljuk, hogy a köznevelési rendszerben lévő gyermekek pszichés állapota aggasztóan romlik. Az óvodákban a szorongás, a viselkedés- és figyelemzavar, az iskolákban ezek mellett a depresszió, pánik, önsértés vagy akár a súlyosabb mentális zavarok megjelenése rendszeresen előforduló jelenség lett” – kezdődik a szerkesztőségünkbe eljuttatott állásfoglalást.
Megjegyzik, mindez nem következik csupán egyetlen tényezőből, de „az intézményekben eltöltött idő mennyisége és minősége tagadhatatlanul fontos szerepet játszik a fiatalok lelki fejlődésében”.
A szakemberek szerint a hazai köznevelési rendszer jelenlegi gyakorlata nem felel meg a Gyermekjogi Egyezményben rögzített céloknak, és hosszú távon súlyosan veszélyezteti a gyerekek lelki jóllétét. Az egyezmény kimondja többek közt, hogy az oktatás egyik legfőbb célja az, hogy elősegítse a gyermekek személyiségének kibontakoztatását, valamint rögzíti a gyerekek pihenéshez és a szabadidő eltöltéséhez, a megfelelő játékhoz és szórakoztató tevékenységekhez való jogát is.
„Az óvodai korosztály legfontosabb szükséglete a stabilitás és a kiszámíthatóság, amit egyre jobban ellehetetlenít a pedagógusokat érintő nagymértékű fluktuáció. A biztonságnak e hiánya hozzájárul a szorongásos jegyek, a viselkedésproblémák, illetve a figyelemzavar egyre gyakoribb megjelenéséhez, az ismétlődő személyi változások pedig nehezítik a fejlődési elakadások korai felismerését. A sajátos nevelési igényű gyermekek száma folyamatosan növekszik, a rendszer pedig nem rezonál a megváltozott igényekre az integráció valódi megvalósulását támogató szakmai, emberi erőforrásbeli, valamint tárgyi feltételek biztosításával” – írják, és hibásnak tartják azt az intézkedést, amely miatt a szakemberek helyett az Oktatási Hivatal dönt a hatévesek iskolaérettségéről.
„Ennek következtében nagy arányban kénytelenek beülni éretlen, az iskolai elvárásoknak megfelelni még nem tudó gyerekek az iskolapadokba, akik így a kezdeti lemaradásukat maguk előtt görgetik a teljes közoktatási rendszerben.”
Súlyos problémának látják a gyerekek túlterheltségét is, mint írják, a mai diákok többet dolgoznak, mint a szüleik. Az általános iskolások 40-42 órát tanulnak, a középiskolások több mint 50 órát hetente. Ez már rövid távon is testi és érzelmi károkat okozhat.
„További probléma az oktatásban a tananyag minősége is: nem képes igazodni sem a jelen kihívásaihoz, sem pedig a 21. századi gyerekek fejlődési jellegzetességeihez. Nem veszi figyelembe a vizuális környezeti hatásokból eredő sajátosságokat, és annak ellenére igyekszik akadémikus módszerekkel, lexikális tudást adni a gyerekeknek, hogy a tanulás bizonyítottan tapasztalati úton lehet örömteli és hatékony” – írják.
Az állasfoglalás kitér arra is, hogy a pszichés problémák előfordulása nem csupán a diákokat, hanem a közoktatási rendszerben dolgozó – szintén túlterhelt - pedagógusokat is érinti.
„A tananyag mennyisége erősen korlátozza az ismereteket összefüggéseiben láttató, elmélyült, élvezetes tanítást, a központosított oktatási gyakorlat pedig ellene hat a kreatív, szabad, alkotó-teremtő munkának. Mindez az alacsony társadalmi és anyagi megbecsülés mellett olyan érzelmi terhelést okoz a pedagógusoknak, amely akár már rövid távon is kiégéshez vezethet.”
A Nemzeti Alaptantervből hiányoznak a mentális egészséggel összefüggő tantárgyak. „A gyerekek órai keretek között sajnálatosan keveset foglalkoznak az elégedett és kiegyensúlyozott élethez szükséges készségekkel, és a társas életben nélkülözhetetlen ismeretekkel. Ez a tudás elengedhetetlenül fontos lenne ahhoz, hogy társadalmunk a jövőben boldogabbá és elégedettebbé váljon, benne önmagukért és másokért felelősséget vállaló, autonóm polgárokkal, akik nyitottak egymásra, a világra és hatékony tagjai közösségünknek.”
Mindezeket a problémákat – jegyzik meg - az óvoda- és iskolapszichológusi hálózat önmagában nem tudja megoldani. Az intézményenként 500 fő felett biztosított fél státusz nem teszi lehetővé a megelőző, preventív jellegű munkát, a kevés és alulfizetett szakember pedig nem képes kiegyensúlyozni a rendszer működéséből fakadó pszichés terheket.
Az óvoda- és iskolapszichológusok szakmai közössége szélesebb körű társadalmi párbeszédet sürget az oktatás reformjának szükségességéről, és szolidaritást vállal mindazokkal, akik a változtatás érdekében hallatják a hangjukat..
