Így vérzik ki az ukrán és az orosz hadsereg a bahmuti vérszivattyúban
Lövészárkok, bombatölcsérek és szerteszét heverő holttestek – így néz ki hónapok óta a Donyec-medencei Bahmut környéke. Az ukrán kézen lévő város stratégiai jelentőségű, ha az oroszok elfoglalják a települést, megnyílhat az út előttük a térség két legjelentősebb városa, Szlovjanszk és Kramatorszk felé. Az ostrom első időszakában az oroszok jelentős tüzérségi fölényben voltak, ezt mostanra nagyjából kiegyenlítették az USA-tól kapott HIMARS mobil rakétavetők, amelyekkel az ukrán erők komoly pusztítást képesek végezni a támadók soraiban.
Bahmut – amit az oroszok Artyomovszknak neveznek – a február 24-e óta tartó orosz agresszió egyik jelképévé vált, amelyben hétfől-hétre mindkét oldalon százak vesztik életüket. Bahmutnál a támadók csak alig jutottak előbbre és katonai elemzők szerint egyelőre semmi esélyük, hogy körbezárják és elfoglalják a fontos utak kereszteződésében fekvő települést. Bahmut már leginkább kísértetvárossá vált: a lakók többsége elköltözött, a jórészt rommá lőtt épületekben nincs víz, villany és fűtés, a harcmezőt pedig feneketlen sár, több ezer bombatölcsér teszi átjárhatatlanná még a harckocsik számára is.
Bahmutnál és a Donyec-medence többi frontján váltakozó eredménnyel harcolnak a szembenálló felek: októberben az ukránok több körzetben előretörtek, ám ezen körzetek nagy részét az oroszok visszafoglalták, viszont nincs elég erejük ahhoz, hogy jelentős sikereket érjenek el.
Történelmi párhuzam: verduni vérszivattyú
Egyre többen állítják azt, hogy Bahmut már úgy néz ki, mint az első világháború egyik leghíresebb csatatere, Verdun, ahol a franciák hónapokig tartó ellenállással 1916 decemberére végleg megállították a Párizs felé törő német egységeket. Verdun környékének egy része egyébként a mai napig megközelíthetetlen: annyi vegyi anyag és robbanószer került a talajba, hogy a hatóságok inkább lezártak egyes körzeteket.
A nemzetközi konfliktusokat elemző intézet, az ISW szerint a Bahmut környéki harcok azt mutatják, hogy az oroszok nem tanultak a háború első időszakában elkövetett hibákból: úgy foglaltak el súlyos ember- és hadieszköz veszteségeket szenvedve településeket, például Liszicsanszkot, vagy Szeverodonyecket, hogy abból képtelenek voltak valódi hasznot húzni.
Az ISW szerint, ha végül is el is vesztik az ukránok Bahmutot, az oroszok annyi élőerőt és technikát kényszerülnek leírni, hogy azok jóval nagyobbak lesznek, mint a város kézre kerítésével elért harctéri nyereség. „A Bahmut környéki harcok felemésztik az orosz tartalékokat és lehetővé teszik, hogy az ukrán hadsereg más körzetekben indítson ellenoffenzívát” – áll a washingtoni központú intézet elemzésében.
Pusztuló hadseregek
A Bahmut környéki harcok jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy mindkét fél súlyos veszteségeket kénytelen elkönyvelni a közel 300 napja tartó harcokban. Ukrán állítások szerint a támadók közül több mint kilencvenezren haltak meg és több mit kétszázezerre tehető a harcok folytatására képtelen sebesültek száma. Ukrán források szerint Moszkva 2900 harckocsit, hatezer páncélozott harcjárművet, kétezer tüzérségi eszközt, 280 repülőgépet és 262 helikoptert, valamint 16 hajót és katonai csónakot veszített.
Az oroszok már hónapok óta nem adnak ki számokat a veszteségekről, és nehéz is pontosan megbecsülni ezek nagyságát: Moszkva például nem számolja bele sajátjai közé a kelet-ukrajnai szakadár köztársaságokban besorozottak közötti veszteségeket, és ugyancsak külön számolják a félkatonai szervezetek – például a Wagner csoport – halottait és sebesültjeit is. A hivatalosnak tekinthető orosz források – például Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő – jóval kevesebb halálos áldozatról számolnak be, szeptember végén Moszkva mintegy hatezer katona halálát ismerte el.
Az ugyanakkor valószínűnek tűnik, hogy Oroszország valóban súlyos veszteségeket szenvedett, ha nem így lenne, akkor nem lett volna szükség arra, hogy szeptemberben Vlagyimir Putyin államfő részlegesnek mondott sorozást rendeljen el, melynek keretében állítólag mintegy 300 ezer tartalékost hívtak be.
Ami a katonai technikát illeti, nagyságrendileg mindenképpen stimmelnek az ukrán adatok: a holland Orix csoport, amely csak azokat a veszteségeket veszi lajstromba, amelyekről fényképes bizonyítékok is vannak, nyolcezer olyan orosz eszközről – harckocsiról, páncélozott harcjárműről, tüzérségi fegyverről – tud, amely megsemmisült, vagy ukrán kézre került. Csak összehasonlításképpen: a Szovjetunió az 1979-1989-es afganisztáni háborúban 15 ezer embert, 147 harckocsit, 1314 páncélozott szállítójárművel, és 451 légijárművet vesztett
Ukrajna is súlyos veszteségeket szenved és bár a napokban az EU visszavonta azt a közlést, amely szerint a megtámadott ország is mintegy százezer katonát vesztett, az Ursula von der Leyen EU Bizottsági elnöktől származó adat minden bizonnyal közelebb van a valósághoz annál a 13 ezres számnál, amelyet von der Leyen nyilatkozata után hivatalosan közzétettek az ukránok. Az ukrán veszteségek valószínűleg kisebbek, mint az agresszió kezdete óta eltelt időben legtöbbször támadó akciókat folytató oroszoké, ám ahogy változott a háború képe és az ukránok ellentámadásba mentek át, minden bizonnyal csökkent az aránykülönbség.
Harci eszközből az ukrán hadsereg valószínűleg jóval kevesebbet vesztett, mint az oroszok és az nagyon komoly különbséget jelent, hogy a megtámadott ország jelenleg több és jobb harcjárművel rendelkezik, mint a konfliktus elején. Annyi harci eszköz érkezett ugyanis külföldről, hogy azok bőven kompenzálták a főként szovjet időkből származó haditechnikában bekövetkezett veszteséget. Az Orix adatai szerint Ukrajna igazolhatóan 2363 harci eszközt veszített a konfliktus kezdete óta, s ezek között 376 tank szerepel.
Ezermilliárdos kár
A harctéri veszteségek mellett azt is figyelembe kell venni, hogy Ukrajna infrastruktúrájának nagy része romokban hever, s Oroszország minden nap tovább folytatja az utak, hidak, erőművek és áramelosztók pusztítását. Nem hivatalos becslések szerint a helyreállításhoz legalább 600 milliárd euróra lenne szükség, de már elhangzott az is, hogy a károk összértéke meghaladja az ezermilliárd eurót.
Közben a mintegy negyvenmilliós lakosságból több mint 14 millióan menekültek el: több mint hétmillióan külföldön találtak átmeneti (?) otthonra, míg a többiek az országon belül leltek menedéket. A menekültek száma minden bizonnyal gyorsan növekszik majd, ahogy beáll a téli hideg: nap mint nap milliók maradnak áram nélkül az újabb orosz támadások miatt, s az áramszünetek idején a fűtés és a vízszolgáltatás sem működik. A károk helyreállításához nemzedékekre lesz szükség és a folyamat csak a háború beszüntetése után kezdődhet meg.
