Így lesz a hulladékból hőenergia – a Fővárosi Hulladékhasznosító Műben jártunk
A 150 főt foglalkoztató Fővárosi Hulladékhasznosító Mű Budapest hulladékának 60 százalékát hasznosítja termikusan. A hulladékból hő-, és villamosenergiát állítanak elő négy kazán segítségével, a létesítmény ezzel az Észak-Pesti régiót látja el távhővel, a földgázzal működő Újpesti Erőművel együtt. Többek között Káposztásmegyer, a Dráva utcai területek, az Újpalotai lakótelep kapja innen a meleget.
„A Fővárosi Hulladékhasznosító Mű a budapesti távfűtési igénybe 9–10 százalékkal tud besegíteni, erre a hőkörzetre mintegy 75 ezer háztartás van rákötve, vagyis ennyi fogyasztót láthatunk el hőenergiával. Ez 25–30 ezer fogyasztó éves hőigényének felel meg, míg villamos energiával 45–50 ezer háztartást tudunk ellátni évente. Nyáron hőkörzetünkben a lakosság melegvíz-igényét látjuk el. A létesítmény évente 30 millió köbméter földgázt tud kiváltani” – mondta el Fancsalszki Róbert.
Budapest szemetének egyébként a 60 százalékát égetik el, 4 kazánban, ezek max. 15 tonna hulladékot tudnak elégetni óránként. „Nyáron kisebb a hőigény, ilyenkor például négy kazánból csak hármat működtetünk.”
Bár a hulladék részben zöld energiaforrás, mégis az újrahasznosítás lenne a legjobb megoldás. A szemléletváltozás elősegítéséért a fővárosban a 15. és a 18. kerületben két Szemléletformáló és Újrahasználati Központot (SZÚK) üzemeltet a Budapesti Közművek. Itt a feleslegessé vált használati tárgyakat ingyen leadhatják a budapestiek, ezt minimális raktározási díj fejében megveheti, akinek hasznos lenne.
A hulladék-ártalmatlanítás távlati megoldása miatt 1976-ban született döntés szemétégető-mű létesítésére, amely állami nagyberuházásként valósult meg a XV. kerületben, Rákospalotán. Az 1982-ben üzembe helyezett hulladékhasznosító három évtizeden keresztül megfelelt az előírásoknak, később azonban jelentősen szigorodtak a környezetvédelmi és energetikai követelmények, ezért szükségessé vált egy új füstgáztisztító berendezés létesítése. Ezzel párhuzamosan a kazánokat is felújították: 2002 decemberében a tervezéssel megkezdődött Magyarország egyik legnagyobb környezetvédelmi beruházása. A 2005-ben befejeződött rekonstrukciót követően az erőmű kapacitása megnőtt, évi 420 ezer tonna kommunális hulladék termikus hasznosítását teszi lehetővé.
A kukásautók naponta két fuvart tesznek meg, reggel fél 5-kor startolnak a telephelyekről, a sofőrök átesnek szondázáson és különféle ellenőrzéseken. Összesen 170–190 autó szedi össze a szemetet Budapestről és környékéről, ezek 10 és fél 11 között érkeznek vissza a Hulladékhasznosító Műhöz, és öntik ki a szemetet. A beérkező hulladékszállító járműveket először lemérik, és regisztrálják a beszállított hulladék mennyiségét. Általában egy klasszikus kukásautó 8–10 tonna hulladékot gyűjt be.
„Ezt követően a hulladékot egy zárt, 10 ezer köbméteres szemétbunkerbe ürítik. Innen két 10 tonnás polipmarkoló daru szedi fel: egy markoló egyszerre fél kukásautónyi hulladékot mozgat meg.” A hulladékot a polipmarkolók a kazánok adagolónyílásába öntik be, ami innen a tűztérbe kerül. A kazánok az égéshez szükséges levegőt a bunkertérből szívják el, a kazán tűzterét földgázzal fűtik fel 850 Celsius-fokig. A kazánban rostélyhengereken ég el a hulladék, ezek a hengerek óránként 3 fordulatot tesznek meg, ezeken a hengereken forogva a hulladék közel 1000 Celsius-fokos hőmérsékleten elég.
A tüzelés irányítása automatizáltan, a központi vezérlőből történik. A kazánokban előállított 400 Celsius-fokos, 40 bar nyomású gőzt villamosenergia-termelésre és távhőszolgáltatásra hasznosítják, az egyik turbina generátor villamos teljesítménye 24 MW, a másiké 3 MW, ez 45–50 ezer átlagos háztartás éves villamosenergia szükségletét fedezi.
A hulladék elégetésekor visszamarad a salakanyag, ami az eredeti tömeg kb. 20 százalékát teszi ki. A salakkezelő rendszer elektromágnesek segítségével kiválasztja a hulladékvasat, melyet újrakohósítás céljával eladnak: a salakot pedig a kommunális hulladéklerakóban takaróanyagként hasznosítják újra.
Fancsalszki Róbert elmondta, hogy a kommunális hulladék égése során keletkező káros anyagokat 5 lépcsős füstgáztisztító rendszeren keresztül tisztítják meg, a füstgáztisztításból visszamaradt anyagokat száraz por formájában szállítják el a veszélyes hulladéklerakóra. „A szennyezőanyagokat pedig folyamatosan mérik. Ez a szennyezés nemcsak a füstgáz, hanem a zajszennyezés, a talajvíz szennyezése is lehet.
A cég a szennyezés kiküszöbölésére különféle monitoring rendszereket üzemeltet, pl. talajvíz vizsgálatára mintavevő kutakat, zajméréseket végez és immissziómérő konténert üzemeltet. Utóbbi a környezeti hatást figyeli: „Újpesten telepítettük le, a levegő szennyezettségét méri. Amikor másfél évente az erőmű leáll karbantartás miatt, és ezért semmiféle levegőszennyezés nem megy ki – ezt a leállást nem érzékeli a műszer, azonban az M3-as bevezető szakaszának csúcsforgalmát ki lehet mutatni a levegőből.”
Ezenkívül emissziómérő berendezéseket is felszereltek, ezek a kimenő kibocsátás értékeit határozzák meg, amelyekre EU-s és magyar előírások is léteznek: „többek közt a sósavat, a kén-dioxidot, a port, a nitrogén-oxidok, a szénhidrogének mennyiségét mérjük, ezek értéke nyilvános adat. Amennyiben azt látjuk, hogy megnő bármelyik kibocsátási érték, a rendszerben ez visszahat a technológiára, ugyanis az egyik legszigorúbb szabályozás vonatkozik a hulladékégetők üzemeltetésére.”
Az üzemvezető elmondása alapján nem volt még olyan esemény a 17 év alatt, hogy le kellett volna állni a túl magas kibocsátási érték miatt: napi és félórás határértékek vannak, a napi határértékek betartása kötelező.
