Ígéretes módszert találtak a daganatgyógyításra
Egyelőre még csak egérkísérletekkel, de sikeresen bizonyították svéd kutatók, hogy a sejtekben lévő mitokondriumok (az energia-ellátásban és -raktározásban szerepet játszó sejtszervecskék) számának növelése segíthet bizonyos daganattípusok legyőzésében. Mindez a 2019-es élettani Nobel-díjhoz kapcsolódik, amt a VHL (von Hippel-Lindau) génnel kapcsolatos kutatásokért ítéltek oda. A vizsgálatok középpontjában a sejtek oxigénérzékelő és -alkalmazkodó tulajdonsága állt.
A VHL – magyarázza az Interesting Engneering – a sejten belüli oxigénérzékelő rendszer része. Normális körülmények között a VHL gén által termelt fehérje egy másik, HIF nevű fehérjére hat, azonban ha a VHL gén mutációt szenved, akkor a fehérje nem tud hatni a HIF-re, és ez olyan állapotot eredményez, amelyben a sejtek úgy viselkednek, mintha nem állna rendelkezésre oxigén, bár lehet, hogy az bőséges. Ezt VHL-szindrómának nevezik. A VHL-szindróma megnöveli mind a rosszindulatú, mind a jóindulatú daganatok kockázatát.
A svéd Karolinska Intézet kutatói a VHL szindróma miatt kialakult rákos sejtek fehérjetartalmát vizsgálták, illetve górcső alá tettek olyan mutáns egyedeket, akiknél más helyen volt a VHL gén, ami ugyancsak oxigénhiányhoz vezetett, viszont nem okozott daganatot. A kutatások során különbséget találtak a sejtekben lévő mitokondriumok számában: ez a VHL-szindrómásoknál lecsökkent, viszont a mutáns egyedknél változatlan volt.
Miután kiderült, hogy ez utóbbi csoport jól reagált a rákellenes gyógyszerekre, a VHL-szindrómásoknál megnövelték a sejtekben lévő mitokondriumok számát. Az egérkísérletek biztató eredménnyel zárultak: a mitokondriumnövelés után azok a sejtek is jól reagáltak a gyógyszerekre, amelyek korábban rezisztensek voltak ezekre. A szakemberek szerint az eredményeik valamennyi VHL-szindrómával kapcsolatos daganatra érvényesek.
