Igen, jól érzi, pszichológusok most be is bizonyították: kifáraszt az egyedüllét
Értelmet nyerhet, szó szerint igaz lehet a „belefáradt az egyedüllétbe” mondás osztrák kutatók vizsgálati eredményei szerint. A Bécsi Egyetem szakemberei úgy találták, hogy nyolc óra társas érintkezés nélkül éppen olyan energiacsökkenéshez vezethet, mint ugyanennyi idő étel nélkül. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy az alacsonyabb energiaszint alapvető emberi válasz lehet a társas érintkezés hiányára.
A kutatócsoport összehasonlító módszertannal vizsgálta a társadalmi elszigeteltség hatásait, egyrészt laboratóriumi mérésekre alapozva, másrészt a Covid–19-zárlat idejéről származó adatokat figyelembe véve. A vizsgálat során 30 női önkéntes három különböző napon érkezett a laboratóriumba, nyolc órát töltöttek szociális érintkezés nélkül, étel nélkül, vagy társas érintkezés és étel mellett. A nap folyamán többször is jelezték, hogy mennyire érzik stresszesnek magukat, milyen a hangulatuk, mennyire fáradtak. Eközben a kutatók rögzítették fiziológiás stresszreakcióikat, például a pulzusszámukat és a kortizolszintjüket.
A laboratóriumi vizsgálat eredményeinek validálása érdekében összehasonlították ezeket egy 2020 tavaszi ausztriai és olaszországi zárlat idején végzett vizsgálat méréseivel. Ebből a vizsgálatból 87 olyan résztvevő adatait használták fel, akik legalább nyolc órát töltöttek el teljes elszigeteltségben, és amelyek stressz- és viselkedési hatásait ugyanazokkal a mérésekkel értékelték, naponta többször.
A laboratóriumi vizsgálat során feltűnő hasonlóságokat találtak a társadalmi elszigeteltség és az élelmiszer-megvonás között. Mindkét állapot energiacsökkenést és fokozott fáradtságot idézett elő, ami meglepő, tekintve, hogy az élelmiszerhiány szó szerint energiát von el a szervezettől, míg a társadalmi elszigeteltség nem. Azt is megfigyelték, hogy azok a résztvevők, akik általában társaságkedvelők voltak, alacsonyabb energiáról számoltak be azokon a napokon, amikor teljesen elszigetelték őket, mint akkor, amikor valamiféle társas interakciót folytathattak.
„Köztudott, hogy a hosszú távú magány és a fáradtság összefügg, de keveset tudunk a közvetlen mechanizmusokról, amelyek ennek a kapcsolatnak a hátterében állnak. Az a tény, hogy ezt a hatást rövid társadalmi elszigeteltség után is látjuk, arra utal, hogy az alacsony energiafogyasztás egyfajta biológiai adaptív válasz, amely hosszú távon maladaptívvá, azaz rosszul alkalmazkodóvá válhat” – írják a kutatók a Psychological Science szakfolyóiratban.
Azt is megállapították, hogy személyiségi tényezők is befolyásolták a szociális elszigeteltség fáradtságra gyakorolt hatását, ezért a jövőbeli tanulmányoknak meg kell határozniuk azokat a személyeket, akiket a leginkább veszélyeztet az elszigeteltség hatása.
