Hogyan maradunk ki az uniós gázársapkából, ha nem tudunk kimaradni belőle?
Múlt héten valamelyest előre mozdult az addig mozdíthatatlannak tűnő monolit, vagyis az energiaárak EU-s manipulálásának ügye. A szeptember eleje óta tartó vajúdás gyümölcse egyelőre az volt, hogy a brüsszeli uniós csúcson az államszövetségi vezetők részben elfogadták az Európai Bizottság javaslatait, és végre kimondták: kidolgozzák az ársapkát az Európai Unió gázbeszerzéseire, vagyis leszorítják az importgáz-árakat. A javaslatcsomag tartalmazott még terveket közös gázbeszerzésre, energiaszolidaritásra és a cseppfolyósított gáz árának fékezésére is – nyilván ezeknél is a minél gyorsabb lépéseket szorgalmazzák, de a csúcs záródokumentuma a gázársapka pontjánál – egyedüliként – leírja, hogy ez viszont azonnali megoldást igényel.
Hogy ez a gázársapka pontosan hogyan fog működni, azt majd további egyeztetések során fogják eldönteni az EU energiaminiszterei, ennek a soron következő, keddi ülésükön állnak neki, de Ursula von der Leyen a csúcs előtt ismertetett javaslata szerint az intézkedés csak erre a télre vonatkozna, és kizárólag a TTF holland gáztőzsde árfolyamát érintő, „dinamikus”, tehát a világpiaci árakat figyelembe vevő modell lenne. Mivel a holland tőzsde Európában irányadó, az ársapkázás a maradék, orosz gázszállításokba is beleszólna. Azt ugyanakkor Von der Leyen már előre leszögezte, hogy a machináció nem vonatkozna a hosszú távú gázszerződésekre.
Ársapka, embargó, szolidaritás
A hosszú távú gázszerződések mentességét Orbán Viktor a múlt héten többször is kiemelte facebookos üzeneteiben. Először egy nappal Von der Leyen csomagjának bejelentése után jelzett, akkor még csak célozgatva azt írta ki a közösségi oldalra, hogy "Brüsszel legújabb javaslata a gázársapkáról Magyarország számára jelenlegi formájában gázembargót jelent".
Ezt követően másnap, közvetlenül a csúcs kezdete előtt felvett videójában bontotta ki bővebben a gondolatot, ezen a képsoron arról beszélt a miniszterelnök, hogy "nem érdekünk, hogy közös, kötelező energiabeszerzést írjanak elő, és az sem érdekünk, hogy közös európai ársapkát alkalmazzanak, mert ebben az esetben a Magyarországra érkező gázszállítások alapjául szolgáló szerződések érvényüket vesztenék, és Magyarország energiaellátás nélkül maradna".
A csúcs energiamegállapodást hozó első napjának zárultával Orbán aztán diadalmasan azt posztolta a Facebookra, hogy "sikeresen elhárítottuk" a közös gázársapkában rejlő veszélyt, ha lesz is ilyen mechanizmus, az akkor sem érinti majd a hosszú távú szerződéseket, így Magyarország Gazprommal kötött megállapodását sem. Ugyanekkor azt is írta, hogy ha lesz is közös gázbeszerzés Európában, az nem lesz kötelező Magyarország számára – Orbán szerint ezzel nekünk továbbra is nyitva marad minden beszerzési lehetőség.
Orbán tehát a hosszú távú szerződések mentességét úgy adja elő, mintha ő harcolta volna ki – noha nem egymaga, hiszen posztjában is úgy fogalmazott, hogy "nem maradtunk egyedül". Ugyanakkor, mint fentebb írtuk, Von der Leyen javaslata eleve arról szólt, hogy az ársapkának nem szabad megbolygatnia a több évre szóló ellátási megállapodásokat. Innen nézve ezt nehéz lenne – a miniszterelnök szavaival élve – "hosszú csata" végén elért sikeres érdekvédelemnek látni. Azt persze nem lehet kizárni, hogy Orbán – és azok, akik nem hagyták egyedül – már korábban kampányolt Von der Leyennél a mentességért, és az ennek eredményeként került be kikötésként a javaslatba.
Ha csak a csúcs kommunikációját nézzük, visszásabb, hogy Orbán egy szintén fontos megállapodásról egy szót sem ejtett, valószínűleg azért, mert az nem vág egybe a végvárvédő narratívájával. Az energiabeszerzési szolidaritási mechanizmusról is megegyeztek ugyanis a vezetők, arra az esetre, ha nemzeti, regionális és uniós szinten akadozna, vagy teljesen leállna az energiaellátás. Egy ilyen helyzetben az energiával jobban ellátott tagállamok kisegítenék a bajba kerültet. Ennek érvelésében pont az szerepel, hogy az EU tisztában van azzal, hogy egyes tagállamok – köztük mi is – jobban ki vannak téve az orosz gáznak, mert nincs tengerpartjuk, hogy LNG-szállítmányokat fogadják. Tehát, miközben a magyar kormány azt vizionálja, hogy el akarják tőle venni az orosz gázt, a helyzet éppen fordított.
De tényleg kimaradhatunk az ársapkából?
Egy, a fentieknél sokkal fontosabb kérdést is felvet azonban a gázársapkáról való megegyezés: azt, hogy hogyan tudnánk kimaradni belőle, ha technikailag nem tudunk kimaradni belőle. A Magyarország gázbeszerzésének gerincét adó, a Gazprommal kötött, 15 évre szóló megállapodás árazása ugyanis erősen kötődik az Európában irányadó, holland gáztőzsde árazásához, ebből pedig az következik, hogy a holland tőzsdei árak uniós manipulálása áttételesen nem hagyhatja érintetlenül a hosszú távú beszerzési szerződésünket sem.
Az, hogy a tőzsdei árak befolyással vannak a nekünk szállított orosz gáz árára, nem újdonság. Bár a gazpromos szerződés részleteit valószínűleg sohasem ismerhetjük meg, a Népszava a Központi Statisztikai Hivatal külkereskedelmi nyilvántartásának adataiból már év elején kiszámolta, hogy miközben Vlagyimir Putyin azt mondta, a tőzsdei ár ötödéért adja nekünk a gázt, valójában a tőzsdei átlagárat fizetteti meg velünk, csak két hónappal elcsúsztatva.
A tőzsdei és a gazpromos ár szoros kapcsolatát – így vele együtt azt, hogy Putyin hazudott – ráadásul már a kormány sem tagadja. Maga Orbán Viktor már április hatodikai sajtótájékoztatóján szembesült egy, a gázárat firtató kérdéssel, melyre válaszolva nem cáfolta, hogy a holland tőzsdei ár meghatározó befolyással lenne a gazpromos árra, hanem azt mondta, hogy nem az az első számú cél, hogy olcsóbb legyen a gáz, hanem az, hogy hosszú távon mindig legyen ellátás.
Később nyílt beismerések jöttek, Gulyás Gergely egy szeptemberi kormányinfón kérdésre válaszolva kijelentette, hogy bár a gáz ára üzleti titok, de a rotterdami értéktőzsde ára a gázár alapja, amin elszámol a magyar állam Oroszországgal. Nagy Márton miniszter pedig az MVM gázfizetés-halasztásának bejelentésekor tartott háttérbeszélgetésén a Portfolio szerint arról beszélt, hogy a Gazprom mindig az előző hónap napi átlagára alapján számlázza ki nekünk a gázt, és ő is kijelentette, hogy az ár alapja a rotterdami gáztőzsde árfolyama.
© Túry Gergely
Nagy megszólalásában az újdonság az volt, hogy két hónapos helyett egy hónapos árcsúsztatásról beszélt. Ez alapján a Népszava számítása szerint júliusban valóban olcsóbban kaptuk az orosz gázt a tőzsdei gázárnál, 6 százalékkal. Ugyanígy számolva februárban viszont 41, májusban 36, júniusban pedig 16 százalékkal fizettünk többet érte, mint az egy hónappal korábbi TTF-átlag. Egyébként Nagy bejelentése ellenére a tőzsdei és a gazpromos gázárgörbe egymásra vetítve mégis a két hónapos csúsztatást mutatja.
Mindezek alapján hangzatos ugyan, hogy mentességet kapott a majdani gázársapka alól a mi gazpromos szerződésünk is, de egyelőre egyáltalán nem világos, hogy ez a gyakorlatban hogyan valósulhatna meg, és ez még csak nem is az EU, hanem az orosz árképzés miatt alakult így. Ha pedig a gázársapka valóban gázembargóval érne fel Magyarország számára, akkor, Orbán logikáját követve jelen állás szerint a mentességünkkel együtt is elzárulhatnak a csapok, a holland tőzsde manipulálásának áttételes hatásai miatt. A másik lehetőség, hogy a Gazprom menet közben leválasztja az árképzési mechanizmusát Rotterdamról. Hogy erre jogilag lenne-e lehetősége, azt nem tudjuk, hiszen a szerződés kondícióit nem ismerjük. És bár az Orbán-kormány Putyin szövetségese, ez nem feltétlenül jelent teljes következetességet a két fél kapcsolatában, elég csak az eredetileg ötödáron reklámozott gázra gondolni.
Egyelőre nehéz tisztán látni, így megkértük a Külgazdasági és Külügyminisztériumot, hogy oldják fel a fent taglalt helyzet ellentmondását. Amint válaszolnak, frissítjük a cikket.
A java még csak most jön
A múlt heti EU-csúcson az energiahelyzet kezelésének közös elveiről született megegyezés. Az eszközök gyakorlati megvalósítását, mint írtuk, kedden kezdik tárgyalni az uniós energiaminiszterek Luxembourgban, a csúcson meghatározott menetrend szerint. A miniszterek tanácsában minősített többség kell az érvényes határozathoz, vagyis itt nincs vétójog. Az Eurológus információi szerint viszont ezzel együtt energiatémában akár rendkívüli EU-s csúcsot is összehívhatnak még.
Mindeközben tovább folytatódott a gázár esése a holland tőzsdén, kedd reggel 6-kor nem egészen 93 eurót kértek el egy megawattórányi földgázért (ez csak idén nagy hír, utoljára június közepén csúszott 100 euró alá az ár, de egy éve ilyenkor 44,5 euró, két éve október végén 15 euró körül mozgott).
A mostani csökkenés mögött vélhetően az áll, hogy a múlt heti csúcson – bár egyelőre csak a szűkebb irányvonalak kijelölésével, de – előremozdult az energiaárak EU-s mérséklésének az ügye, az európai gáztárolók töltöttségi szintje közel maximális, és most úgy tűnik, az idei tél enyhe lesz. Az alacsonyabb tőzsdei gázár Magyarországnak is jó lesz – a gazpromos, csúsztatott árképzés alapján majd, karácsony környékén, vagy ha Nagy miniszter szavait vesszük alapul, akkor már november vége felé. Feltéve, ha addig bele nem kavar a képbe az uniós gázársapka.
