Hogyan bánjunk idegesítő rokonainkkal?
A címben említett helyzet lehet névnap, születésnap, akár karácsony, netán egy szimpla vasárnapi ebéd. Ahogy az étkezés közben vagy utána szó szót követ, lassan kiderül, hogy nem mindenben értünk egyet. Huszonéves unokahúgunk az összeesküvés-elméletek igazáról próbál meggyőzni bennünket, édesanyánk szerető mosollyal unszol, hogy vegyünk még egy szelet pitét, ha már a húsból nem ettünk (vagy csak egy szeletet).
A vega-nemvega diskurzus néha a húsvéti sonka mellett élesedik, szenteste a dresszkód is lehet a téma, az ajándék ára is. Vagy hogy minek az autó, hogy néz ki a tetkó, tényleg kell-e kutya, és általában, bármikor: mikor jön végre a baba (miért nincs a gyerekednek gyereke?), milyen már a párod, miért nincs párod, miért cigarettázol, és miért nem keresel többet, illetve hova teszed azt a rengeteg pénzt, mennyire értelmetlen a feminizmus és a környezetvédelem – és mi is a helyzet azzal a spiritualitással?
Káros hatások
Rendelje meg online!
A legtöbbünk megtapasztalhatta a családi élet változatos szituációiban: van, akivel bármiről lehet beszélgetni, mással viszont – érzelmi sérülés nélkül – szinte semmiről sem. Mintha csak arra várna a másik, hogy kötözködni kezdhessen. Már a találkozóra, az ünnepségre összeugró, szűkülő gyomorral, megfeszülő háttal, vállal készülünk – ezek komoly jelek, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül.
Felnőtt rokonaink számtalan dologgal tudnak a sátoros ünnepeken és a mindennapokban is idegesíteni – főleg azzal, ha beavatkoznak az életünkbe, az életvitelünkbe. Kritizálnak, néha megalázó módon: bennünket, vagy a szeretteinket, a politikai vagy a vallási nézeteinket, a külsőnket és a munkánkat. Választásra kényszerítenek a saját igényeink és az ő igényeik között, érzelmi zsarolással, bűntudat-ébresztéssel, manipulációval próbálják elérni, hogy az ő akaratuk érvényesüljön, vagy bűnbakká váljunk.
Kéretlen tanácsokkal nyomasztanak, érzékeltetve, hogy mi mindenhez értenek jobban, mint mi magunk, ránk zúdítják a személyes problémáikat. Röviden: káros hatással vannak ránk. Azt hiszik, vagy azt szeretnék hinni, hogy nekik van igazuk, és aki mást gondol, az téved – azt hiszik, hogy mindent ők tudnak a legjobban.
A szekálás rangsora
Rendelje meg online!
A piszkálás, szekálás iránya követhet rangsort is. Egy idős ember számára jelenthet veszteséget, ha a gyereke, a fiatalabb rokona másképpen gondolkodik. Valahogy így: annak idején én mondtam meg, melyik zoknit vedd fel, most én mondom meg azt is, hogy melyik pártra szavazz. Aki idősebb, vagy többet keres (többet tanult stb.), feljogosítva érezheti magát, hogy alávesse a másikat, és hogy azt az érzést keltse benne: elégedettnek kell lennie velem.
Már csak azért is, mert a provokáló, vagy akár bántalmazó félnél lehet az erőforrások kezelése (az én lakásomban laksz, az én kenyeremet eszed), a jutalmazás, vagyis a nyomásgyakorlás – ezért is fontos, hogy megtanuljuk higgadtan kezelni ezeket a helyzeteket. Talán lelkiismeretfurdalásunk lesz eleinte: nem bánthatom meg, mert 85 éves – de kezelhetem (a helyén): a pillanatot, az interakciót, a kommunikációt. Nem a másikat kell megváltoztatnom, hanem a szituációt, aminek a kimenetelét ő akarja irányítani.
Nem megoldás, ha egyszer és mindenkorra drámaian megszakítjuk a kapcsolatot (van mááásik! – nem, nincs: ez a mi nagymamánk, anyósunk, nagybátyánk, öcsénk). Illúzió, hogy létezik egy igazságos világ, ahol csupa olyan emberrel lehetünk együtt, aki megért bennünket. Tévhit az is, hogy úgysem találkozunk mindennap, úgyhogy nem is kell foglalkoznom velük. Két ünnep vagy hétvége között is mérgezhet bennünket az élmény, annak az emléke, az érzés, amit a pillanat generált.
