Hogy lehet Azerbajdzsán az EU energiaellátója, ha közben háborúzik Örményországgal?
20 milliárd köbméter földgáz érkezik a szerződés szerint Azerbajdzsánból az Európai Unióba 2027-ben, ez a jelenleginek a duplája. Ez fontos az uniós energiabiztonság szempontjából, de Brüsszel nemcsak gazdasági, hanem politikai szerepet is vállal a térségben, ezért támogatja Örményország határőrségét a Hegyi-Karabah tartományban.
„Abban reménykedünk, hogy az ellenőrző szerep a határövezetben nem rontja el a kapcsolatot Azerbajdzsánnal, ennek érdekében minden információt azonnal megosztunk Bakuval is” – nyilatkozta a brüsszeli Politico tudósítójának egy magas rangú uniós diplomata.
A baj csak az, hogy Baku nem így látja a 100 tagú uniós ellenőrző csapat tevékenységét a vitatott azeri-örmény határon. A két állam között legutóbb szeptemberben alakult ki fegyveres konfliktus. Régebben ezeket az oroszok simították el, de Vlagyimir Putyin figyelmét mostanában leköti az ukrajnai háború. Az Európai Unió ezért vállalta el ezt a nem épp könnyű szerepet: vitatott határok ellenőrzését.
Mit kifogásol Azerbajdzsán? „Az Európai Unió ellenőrei nem megoldani akarják a problémát, hanem befagyasztani” – hangsúlyozta Ilhan Alijev azeri elnök arra utalva, hogy Azerbajdzsán magának követeli a Hegyi-Karabah tartományt, amelynek nagy részét Örményország tartja megszállva arra hivatkozva, hogy a lakosság döntő többsége örmény.
„Az örmények többsége azt hiszi, hogy az azeri hadsereg csak a tavaszt várja, és akkor új nagy offenzívát indít Hegyi-Karabah visszafoglalására. Ha ez nem következne be, akkor a mi küldetésünk máris nagy siker” – nyilatkozta a Deutsche Wellének Markus Ritter. Az uniós ellenőrző csapat feje január elseje óta próbálja meg enyhíteni a szembenállást Azerbajdzsán és Örményország között. Csakhogy sem Baku, sem pedig Moszkva nem így látja ezt. „Azerbajdzsán és Oroszország lényegében ugyanazt állítja: ez az uniós ellenőrző csapat nem más, mint egy hírszerző brigád. Mind Baku, mind Moszkva állandóan bírálja az uniós ellenőrző csapatot, noha az fegyvertelen civilekből áll. Azerbajdzsánban a szigorúan ellenőrzött közszolgálati média egyenesen azt állítja, hogy az uniós ellenőrző csapat célja a háború kiprovokálása. Majd ehhez hozzáteszi: az Európai Unió lesz a felelős, ha valóban kitör az újabb fegyveres konfliktus Azerbajdzsán és Örményország között.”
A Politico Brüsszelben természetesen megkérdezte Azerbajdzsán nagykövetét is: „Az ellenőrző csapat ügye az Európai Unióra és Örményországra tartozik, de az nagyon erősen felfegyverzett határtérségben ügyködik néhány száz méterre a mi határainktól, ahol orosz határőrök is szolgálnak. Közel van az iráni határ is, ahol iráni fegyveresek állomásoznak. Most pedig itt vannak az uniós békefenntartók, ezért a mi biztonsági aggodalmaink jogosak” – hangsúlyozta Azerbajdzsán brüsszeli nagykövete. Aki arra célzott, hogy az uniós ellenőrző csapat tevékenységét úgy is fel lehet fogni, mint hogy Brüsszel szeretné kiterjeszteni befolyását a térségben.
Az Európai Parlament elítélte Azerbajdzsánt
Baku érzékenységét fokozta, hogy az Európai Parlament külügyi bizottságának jelentése negatív képet rajzolt Azerbajdzsán emberi jogi helyzetéről. A jelentés szerint „Azerbajdzsánban a hatalom igen negatív hozzáállást tanúsít az alapvető emberi jogokhoz, és ezen változtatni kell, mielőtt az Európai Unió elmélyíti politikai és energetikai partneri viszonyát az állammal”.
Baku sietett visszavágni, azt állítva, hogy „az Európai Parlamentet lefizette az örmény diaszpóra”, amelyet Baku nemes egyszerűséggel „rákos daganatnak nevez Európa testén”.
Az azeri ellenzék uniós szankciókat követel a bakui hatalommal szemben. Ahmad Mammadli ellenzéki vezető úgy nyilatkozott a Politico tudósítójának, hogy „nyugati szankciók mindig lehetségesek az autoriter rezsimek ellen, hacsak nem mondanak le ezekről az energiahordozókért cserébe”.
Ebben a helyzetben az uniós diplomácia mozgástere meglehetősen szűk. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke múlt hónapban telefonon tárgyalt mind Azerbajdzsán, mind pedig Örményország elnökével, hogy megpróbáljon valamiféle kompromisszumot elérni. „Az Európai Unió célja ebben a térségben a stabilitás és a béke” – mondta mindkét elnöknek Charles Michel. Néhány órával a telefonbeszélgetés után az azeri határőrök előrenyomultak a határövezetben, és ellenőrzésük alá vettek egy utat, amelyen szerintük az örmények fegyvereket szállítottak.
A Hegyi-Karabah a viszály hazája azóta, hogy Sztálin mint nemzetiségi népbiztos a tartományt Azerbajdzsánnak ítélte, noha ott a lakosság többsége örmény volt. A Szovjetunió felbomlása után azonnal harcok törtek ki, és Örményország elfoglalta a tartományt, nagy részét azóta is az ellenőrzése alatt tartja. Ezt természetesen Azerbajdzsán nem ismeri el.
„Az Európai Unió mindkét felet a békefolyamat újrakezdésére akarja rábeszélni. Kívülről ez veszélyesnek tűnik, de belülről nem annyira. Még van remény arra, hogy az EU sikerrel jár, a közvetítés kocsija még nem csúszott le az útról” – nyilatkozta a Politicónak Tom de Waal, a Carnegie Europe vezető szakértője.
