Hiába küldte az ördögöt a frontra Putyin, a szíriai módszer egyelőre kudarcot vallott
Brutálisabbá, kegyetlenebbé válik az orosz-ukrán háború - jósolták sokan októberben, miután Oroszország új katonai parancsnokot nevezett ki a háború élére. Azt a Szergej Szurovikin tábornokot, akinek a neve egybeforrt azzal, amit az oroszok 2017 és 2020 között Szíriában csináltak: a Közel-Keleten az oroszok széleskörű támadásokat indítottak civilek ellen és tiltott, vegyi fegyvereket is bevetettek. Így amikor október 8-án kinevezték Szurovikint, nagyjából egyértelművé vált, hogy a Kreml új, a Szíriában bevált taktikát akarja alkalmazni Ukrajnában.
Így is történt. Oroszország ekkortól kezdve elkezdte fokozni a polgári infrastruktúra elleni támadásokat, komoly áramkimaradásokat okozva például az erőművek elleni támadásokkal. Kijev szerint az ország erőműveinek több mint 30 százalékát célba vették és megsemmisítették. A fővárost is újra elkezdték támadni, az elmúlt hetekben az ukrán fővárosra többször mértek légicsapásokat, miközben az Iránból újonnan szállított rakéták segítségével az oroszok országszerte próbálják elüldözni és demoralizálni a civileket.
Csakhogy bő egy hónappal Szurovikin kinevezése után egyelőre nem tűnik úgy, hogy az, ami Csecsenföldön és Szíriában működött, az Ukrajnában is beválik. A Stratfor geopolitika intézet elemzése szerint a szíriai taktika eddig sokkal inkább kontraproduktívnak bizonyult. A polgári infrastruktúrára és a nem harcoló személyekre mért orosz csapások a Stratfor szerint még elszántabbá tették az ukránokat, miközben megerősítették egyes NATO-tagállamok elhatározását, hogy továbbra is katonai segítséget nyújtsanak Kijevnek.
Jóllehet Szurokovin módszerei pánikot keltenek az ukrán városokban, ez sem a civilek megtöréséhez vezet, ellenkezőleg: a harag megerősítette az ukrán területek katonai megszállása elleni ellentámadások társadalmi támogatottságát. A Stratfor szerint ráadásul az orosz támadások nem elég kiterjedtek ahhoz, hogy megbénítsák Kijev fegyveres erőinek irányítását és ellenőrzését, a frontvonalban lévő csapatok utánpótlását biztosító logisztikát, és nem menekül el annyi civil, mint amennyire az oroszok számítottak. Az oroszok helyzetét nehezíti, hogy Ukrajna kiterjedt szárazföldi határai számos olyan fő- és mellékútvonalat biztosítanak a NATO számára, amelyek vagy az orosz drónok és harci repülőgépek hatótávolságán kívül esnek, vagy annak a kockázatát hordozzák magukban, hogy az ukrán légierő semlegesíti őket.
Mindeközben viszont az orosz emberi jogsértések azokat a politikai narratívákat erősítik fel, amelyek segítségével a NATO-országok vezetői igazolni tudják az Ukrajnának nyújtott támogatások szükségességét.
Mindennek ellenére a Stratfor a Szurokovin nevével fémjelzett taktika folytatására számít. Az elemzők szerint a jövőben Moszkva egyre inkább a frontvonalhoz közel élő civilekre összpontosíthat, hogy növelje a Kijevre és Európára nehezedő menekültterhet, tönkretegye az ukrán hadsereg által esetlegesen használt infrastruktúrát, és demoralizálja a területeket visszafoglaló ukrán erőket, amelyek romokban találják városaikat és otthonaikat. “Oroszország ebben az erőfeszítésben felhasználhat tiltott vegyi fegyvereket - különösen olyan vegyi fegyvereket, amelyeket nehezebb nyomon követni, mint a mustár- vagy klórgáz” - véli a Stratfor. Igaz, az elemzés szerint a vegyi fegyverek használatára a NATO és más országok is úgy reagálnának, hogy növelnék az Ukrajnának nyújtott támogatásokat és további nyugati szankciókat fogadnának el.
A Stratfor szerint ráadásul annak ellenére, hogy Oroszország mintegy 300 ezer sorkatonát mozgósított, az orosz egységek létszámhiányosak, és a legtöbb új katonának hetekbe telik, mire harckészültségbe kerül. Sok egységnek nincs is elég felszerélése, így nem valószínű, hogy rövid távon képesek lesznek megállítani az ukrán ellentámadásokat.
Miközben a Kreml Szurovikintól várta a csodát, szerdán az orosz vezetés úgy döntött, hogy a hadsereg kivonul a dél-ukrajnai Herszonból és átvonul a Dnyeper keleti partjára - mindezt az orosz védelmi miniszter mellett Szurovikin volt kénytelen bejelenteni. Ez azért is jelentős fejlemény, mert Herszon az egyetlen olyan megyeszékhely, amit a február óta tartó invázió során az oroszok "hivatalosan" annektálni tudtak, ráadásul nem is olyan régen, szeptember 30-án. Miután azonban az ukránok megsemmisítették a Dnyeperen átvezető egyetlen hidat, az oroszok képtelenek ellátni utánpótlással a Herszon térségben harcoló orosz csapatokat. (Próbálkoztak ugyan kompokkal, de ez hosszútávon nem bizonyult fenntarthatónak.)
Herszon elvesztése tehát súlyos presztízsveszteség, a háborúpárti orosz radikálisok dühösek is a döntés miatt. Azért is kínos ez Moszkvának, mert amikor az ukránok délen augusztusban ellentámadást indítottak, akkor annak a fő célja éppen Herszon visszafoglalása volt, ami most sikerült. Az, hogy az oroszok nem mertek utcai harcokba keveredni az ukránokkal Herszonban, arra utal, hogy az oroszok óriási veszteségeket szenvedtek eddig, és a harci morál sem jó.
Tény, hogy míg az ukránok az utóbbi időszakban sokkal elszántabbak lettek, az orosz haderőn belül inkább csak nőtt a belső feszültség. Legutóbb a Donyeckben harcoló orosz Csendes-óceáni Flotta 155. dandárjának tengerészgyalogosai teregették ki a szennyest, mondván, magas rangú tisztek próbálják eltitkolni az oroszok valós veszteségeit. A Meduza portál által részletesen ismertetett ügy előzménye, hogy október végén a Donyeckben található Pavlivka falu közelében súlyos harcok törtek ki az orosz és az ukrán erők között. November 5-én az orosz védelmi minisztérium arról számolt be, hogy "legyőzték" az ukrán erőket a déli donyecki fronton; másnap azonban több orosz "haditudósító" is közzétett egy üzenetet a Csendes-óceáni Flotta 155. dandárjának tengerészgyalogosaitól, akik részt vettek az offenzívában.
A tengerészgyalogosok azt állították, hogy egységük négy nap alatt mintegy 300 embert és felszerelésük felét vesztette el. Arra kérték Oleg Kozhemjakót, az oroszországi Primorszki terület kormányzóját, hogy folytasson független vizsgálatot a sikertelen műveletért és vizsgálják ki a súlyos veszteségekért felelős tisztek felelősségét. A tengerészgyalogosok állítása szerint parancsnokaik azzal számoltak, hogy Pavlivka elfoglalását az ukrán állások "átcsúszásával" érik el, de ez végül azt eredményezte, hogy az emberek egy "gyilkos zónában" rekedtek. Mivel a parancsnokok félnek vállalni a felelősséget a sikertelen manőverért - állították a tengerészgyalogosok -, ezért folytatták a veszteségekről szóló hivatalos adatok "eltitkolását és elhallgatását".
A tengerészgyalogosok sirámai - a hírverés ellenére - nem hatották meg a katonai vezetést. Legalábbis erre utal, hogy az orosz védelmi minisztérium hétfőn a Telegramon közölte: a 155. dandár több mint 10 nap alatt elszenvedett veszteségei nem haladják meg a személyi állomány 1 százalékát. A minisztérium egyúttal közölte, hogy a tengerészgyalogosok "folytatják offenzívájukat a kijelölt felelősségi területen a harci küldetés teljes befejezéséig".
