Hiába ígérte Orbán, hogy kimaradunk belőle: indul a közös, EU-s gázbeszerzés, és nekünk is kötelező lesz
Megállapodtunk abban is, hogy ha lesz is közös gázbeszerzés Európában, az nem lesz kötelező Magyarország számára.
Ezt írta ki Orbán Viktor tavaly október 21-én éjjel a Facebookra, miután lezárult a soros EU-csúcs első napja, melyen a tagállami vezetők az Európai Bizottság energetikai javaslatairól, köztük tehát a közös gázbeszerzésről is vitáztak. Fél évvel később már biztos, hogy a miniszterelnök állításával szemben nem tudunk kimaradni a közös uniós gázvásárlásból.
Napokon belül élesedik ugyanis az Európai Unió közös gázbeszerzési eszköze, az elektronikus felülete már üzemel, és jövő héten megnyílik a lehetőség is az igények leadására. Az igényleadás pedig Magyarországnak is közelező, hiába ágált ellene Orbán mellett Szijjártó Péter is, aki a miniszterelnök fenti bejegyzése után pár nappal, az európai uniós energiaügyi miniszterek ülését követő sajtótájékoztatóján a kormány egyik "vörös vonalának" nevezte a kötelező közös beszerzést, és kijelentette, hogy Magyarország semmi ilyesmiben nem hajlandó részt venni.
Nem kérünk a vakcinabeszerzések példájából, a mindenfajta sms-ekben történő vásárlásból (...) Az nem lehet, hogy miközben önkéntességről döntött az Európai Tanács, addig így okoskodva, ügyeskedve az Európai Bizottság csak kihozza, hogy 15 százalékot mégis kötelező közösen megvásárolni
- mondta akkor a külgazdasági és külügyminiszter. Mégis lehetett: hiába vétózott volna Magyarország, a miniszterek tanácsában a döntéshez nem kellett a tagállamok egyhangú egyetértése, elég volt hozzá a minősített többség, meg is szavazták az uniós gázársapkával együtt.
A közös gázbeszerzés az EU átmeneti intézkedése, mellyel az államszövetség a kötelező gázspórolás és a gázársapka mellett a már 2021-ben meginduló, de igazán csak Oroszország ukrajnai inváziója után súlyossá váló gázár-emelkedésre és energiaellátási válságra igyekszik reagálni. Az átmenetiség itt azt jelenti, hogy a kötelező közös beszerzés csak 2023 végéig él - legalábbis egyelőre. Szükség esetén meghosszabbítható.
Lényege röviden annyi, hogy koordinálja az EU-s tagállamok 2023-2024 telét lefedni kívánó gázvásárlásainak egy részét, célja szerint ezzel megelőzi, hogy az államok egymásra licitálva vegyék meg a gázukat, és ezzel felsrófolják az árakat.
A mechanizmus a Prisma nevű platformon futó, úgynevezett AggregateEU szolgáltatással működik, ami leegyszerűsítve egy gázvásárlási társkereső: a rajta leadott igények, majd az azokra beérkező árajánlatok alapján megkeresi a legideálisabbnak tűnő partnereket, és összeköti őket. Hatásköre eddig tart, a felek ezután leülnek tárgyalni, megegyeznek a végső árban, és a konkrét adásvételi szerződéseket már a platformon kívül kötik meg. Egyelőre gázra és LNG-re lehet igényt leadni rajta, a jövőben pedig hidrogénre is.
Az EU az árcsitítás mellett hangsúlyozottan nem a piacok átrendezését vagy helyettesítését akarja elérni, hanem plusz gázt akar vonzani a kontinensre. Az államszövetség szerint ugyanis ami orosz gáz innen eltűnt, az már nem is fog visszatérni, ezzel együtt pedig Kína részéről fokozott gázigényre kell számítani, a vártnál erősebbre sikerült posztcovidos gazdasági visszapattanásuk miatt. A kínálat borítékolható európai beszűkülését előzheti meg a közös fellépés, mert a platform segítségével jobban előre lehet majd látni a keresletet, és ez is nyugtató hatással lehet a piacokra - legalábbis az EU várakozásai szerint.
A közös gázbeszerzés ötlete nem új, már 2014-ben felmerült, az EU akkor porolta le, amikor Oroszország elkezdte egyre durvábban manipulálni az európai gázszállításokat. Az Európai Tanács felkérésére az Európai Bizottság dolgozta ki a koncepció részleteit, tavaly júniusban meg is állapodtak róluk, a Tanács pedig decemberben már a közös beszerzéshez kidolgozott jogi alapot is elfogadta.
A közös vásárlás keretében a tagállamoknak a számukra előírt kötelező betárolási mennyiség 15 százalékát kell közösen intézniük. Afölött is lehet közösen igényt leadni, de az már önkéntes. Hogy mely tagállamnak mennyi a kötelezően tárolandó mennyiség, az persze országról országra változik, attól függően, hogy mekkora a helyi gáztárolói kapacitás.
A kötelező betárolás arányát elég magasan, a kapacitás 90 százalékában határozták meg. Vannak kivételek: Magyarországra ez pont nem érvényes, mivel a mi kapacitásunk annyira magas - sok nálunk a már kimerült gázmező, vagyis föld alatti üreg, ide töltjük be a vásárolt gázt, ez maga a tároló -, hogy itthon a 90 százalékos töltés őrületesen sokba kerülne. Esetünkben így nem is a kapacitást, hanem a megelőző öt év adataiból számolt éves átlagfogyasztást veszik alapul, annak a 35 százalék a kötelező minimum. Vagyis ennek a 35 százaléknak kell majd a 15 százalékát közös vásárlással intéznünk. (Vannak tároló nélküli országok is, ők más tagállamokban bérelnek kapacitást, például nálunk.)
A 15 százalék a teljes EU-t nézve nagyjából 13,5 milliárd köbméterre jön ki. A Covid előtt az államszövetség 400 milliárd köbmétert fogyasztott egy évben, tavaly, a kötelezően előírt spórolás és az enyhe tél miatt ez lement körülbelül 357 milliárdra. Magyarország kötelező 15 százaléka kb. 500 millió köbméter lesz - 50 millió köbméter egy hidegebb őszi napon elfogy itthon. A kötelezően közösen beszerzendő gázmennyiség tehát inkább jelképesnek tekinthető az önálló beszerzésekhez képest.
Az egyszerűség kedvéért gázvásárlásoknál mindig tagállamokról beszélünk, de a vásárlásokat konkrét cégek intézik, nem pedig a kormányok. A közös beszerzési platform sem országoknak, kormányoknak, hanem EU-ban alapított cégeknek, illetve az Energiaközösség államaiban alapított társaságoknak nyitott. Utóbbi csoport hat balkáni államot jelent, Albániát, Bosznia-Hercegovinát, Macedóniát, Montenegrót, Szerbiát és Koszovót.
Az EU-tagállamok eltérő módon ösztökélik a vállalataikat a közös igényleadásra. Franciaország például rendeletben utasított több céget a platform használatára, másutt a kormányok nem parancsolnak, hanem anyagilag ösztönöznek.
Beugróként meghatároztak egy minimális rendelési küszöböt is. Ezt a kisebb cégek nem feltétlenül tudják megugrani, de ettől még ők sem maradnak ki a közösködés lehetőségéből, csoportosan is fel lehet lépni. Kereshetnek egy úgynevezett central buyert, vagyis központi beszerzőt, egy nagy céget, mely megugorja a rendelési küszöböt, és megkérhetik, hogy igényeljen plusz gázt, amit aztán majd továbbad nekik.
Előfordulhat, hogy egy cég hozza ugyan a rendelési minimumot, de a gáz leszállítását már nem tudja magának elintézni. Ők egy, a nevükben eljáró megbízott társaságot kereshetnek. Ezek olyan cégek, melyeknek megvan a jogosítványa arra, hogy lefoglalják a szükséges gázszállítási útvonalat, és intézzék a szállítást. Míg a központi beszerző maga köt szerződést a gáz eladójával, a logisztikát szolgáltató cég ilyet nem tesz, ő a vásárlóval szerződik.
Eddig csak a vásárlói oldalról volt szó, jöjjenek a potenciális eladók. Az EU elsősorban már bejáratott partnerekre szeretne támaszkodni, vagyis az USA és Norvégia gázkereskedő cégeire, de már tavaly óta tárgyalnak mások mellett Azerbajdzsánnal, Izraellel, Egyiptommal, Algériával, Angolával és Mozambikkal is, tőlük szintén várható, hogy eladóként belépnek az AggregateEU-szolgáltatásba.
Aki az egészből kimarad, az természetesen Oroszország, hiszen az egész eszközt az ő kavarásukra reagálva hozta létre az EU. Orosz tulajdonú cég nem léphet fel sem vevőként, sem eladóként, sem központi beszerzőként, sem pedig más nevében eljáró megbízott logisztikai szolgáltatóként, és orosz gázt sem adhatnak el a felületen.
Hogy ez utóbbi mit jelent Magyarországnak és az oroszokkal kötött hosszú távú gázszerződésünknek? Logikusan nem sokat, mert eddig sem csak Vlagyimir Putyintól vettünk gázt, a nem orosz források kihasználása pedig tavaly szép csendben fel is erősödött.
A G7 szerint a korábbi évek 70 százaléka után a tavalyi importunknak már csak 44 százaléka jött Szerbia felől, vagyis konkrétan Oroszországból. Ausztria felől is folytatódott a gázáramoltatás, innen, a nyugati belépési irány ellenére szintén jellemzően orosz gáz jön, de 2022-ben - jókora ugrással - Románia és Horvátország felől is 1-1 milliárd köbméternyi gáz érkezett. És Horvátországból egyértelműen nem orosz gáz jön, Romániából pedig jöhet ugyan orosz termék, de ez nem általános, a románoknak elég jelentős saját kitermelése is van.
Ami pedig a csővezetékes beszerzéseink jövőjét illeti, hosszú évek ígérgetése után úgy tűnik, tényleg beindult a diverzifikáció. Szijjártó Péter épp csütörtökön jelentette be egy új, Szerbiával közös kőolaj-vezeték építése mellett, hogy a déli szomszédunk felől belépő - az orosz termék importálására használt - Török Áramlat gázvezeték lesz az azerbajdzsáni gázvásárlásaink egyik lehetséges szállítási útvonala. Összességében a hosszú távú szerződésünk értelmében továbbra is jöhet hozzánk a drága orosz gáz, csak az azon felüli vásárlások egy részét kell majd közösen intéznünk az európai társakkal.
A Prisma felület és a rajta futó AggregateEU szolgáltatás március óta él. A konkrét igényleadás április 25-én nyílik meg a cégeknek. Mivel a gázbetárolási időszak április elsején indult és szeptember végéig tart, nem késtek el a starttal. Az igénylési időszak öt napig tart majd, az ez idő alatt beérkező igényeket utána aggregálják.
Következő lépésként május közepén az eladóknak nyílik meg a felület, ekkor három napon át tart majd a tender, vagyis három napig adhatják le a potenciális vásárlóknak az árajánlataikat. Ezek még csak előzetes árak lesznek. A felület ezek után összepárosítja a gázt keresőket a gázt kínálókkal, a potenciális vásárlók ekkor ismerik meg az árajánlatokat - és ezzel le is zárul a platform a közös beszerzésben játszott szerepe. Mint írtuk, az összepárosított partnerek ezután csak egymással konzultálva állapodnak meg a végső árban, és kötik meg a szerződéseket. Az EU számításai szerint legkésőbb júniusban már meglesznek az első megállapodások.
Új igénylési körök kéthavonta indulnak majd a fenti mintára. Gázt legkorábban az igény leadása utáni második hónapra lehet venni, legkésőbbre pedig a leadás után egy évvel. Ez azt jelenti, hogy - amennyiben tényleg csak 2023 végéig él az eszköz, és nem hosszabbítják meg - a közös beszerzés potenciálisan 2024 végéig lesz hatással az európai gázvásárlásokra. Könnyen lehet ugyanakkor, hogy a kötelező gázspóroláshoz hasonlóan ennek az eszköznek a hatályát is kitolják majd egy évvel, mert az unió várakozásai szerint plusz gázkitermelés a kontinensen 2026-27 előtt nem várható.
