Havonta egymilliót vettek belőle – ma 40 éves Michael Jackson csúcsműve, a Thriller
Michael Jackson 1979-ben, a diszkókorszak csúcsán jelentette meg első igazán fontos nagylemezét, az Off The Wallt, ami a Billboard listán a harmadik helyig jutott, a Don’t Stop ’Til You Get Enough és a Rock With You című dal kislemezlista-vezető lett, az album a megjelenés körül 10 millió példányban kelt. Jackson azonban az album megjelenése után megsem volt boldog.
Egyrészt gyötörte a magány. Másfelől a siker ellenére sem volt elégedett az Off The Wall hatásával. Szeretett volna Grammyt kapni első rendes szólólemezéért, de nem kapott. A világ legnagyobb, legsikeresebb popsztárja akart lenni. És legfőképpen egy olyan lemezt vágyott összehozni, amin minden dal killer, azaz telitalálat, bombasláger.
Tulajdonképpen ezek közül majdnem minden összejött neki. A boldogság, ha jól gondolom, nem.
Egy azonban biztos: Michael Jackson szerdán 40 éves csúcsműve sok szempontból mérföldkő a könnyűzenében. A popzene aranyévtizedének egyik legfontosabb lemeze. Minden idők legnagyobb példányszámban elkelt albuma: 70 millió eladott hanghordozó, 34-szeres platina. 1983 első felében havonta egymilliót vettek belőle, írja az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyv.
Akkor csúcsnak számító nyolc Grammy-díjat vitt el, többek közt az év albuma, és az év dala a Beat It című számért. Meg egyébként is: a Thriller egy korszak emblematikus darabja. A nagylemezek fénykorának egyik szimbóluma, a Music Television-éra, a videókorszak egyik sikersztorija, s persze Michael Jackson maga is hozzájárult ahhoz, hogy az MTV-ből ízlésformáló, popkultúra-alakító médium legyen. A Thriller című dal videója ráadásul feszegette is a klipformátum határait is azzal, hogy egy hosszabb, kisfilmszerű változat is készült belőle.
A történethez hozzátartozik, hogy a zenetévé korábban nem nagyon akarta játszani Jackót. A CBS lemezkiadó elnöke meg is fenyegette a csatornát, hogy „kurvára el fogja mondani a nyilvánosságnak azt a tényt, hogy nem adnak teret egy fekete fickónak”. Michael Jackson végül az egyik első fekete előadó lett, akit az MTV műsorra tűzött.
Ráadásul maga Jacko összességében is a nem-fehér Amerika emancipációjának egyik fontos alakja lett, maga a fazon, a zenéje, a koncertjei, a Jacko-mánia pedig ennek az emancipációnak a felülete volt. Mi több, előtte nem is volt olyan pillanat, amikor egy fekete amerikai előadó határozta volna meg a könnyűzene irányát, amikor egy ilyen sztár ült volna a trónon, amikor egy ilyen pophős fújta volna a passzátszelet.
Ő és E.T., nagyjából róluk szólt az 1982-es év. És persze arról, hogy a Thriller megjelenése előtt 20 nappal meghalt Leonyid Iljics Brezsnyev, szovjet pártfőtitkár.
Jacko, és egy másik szupersztár, Prince – aki 1984-ben hozta ki a maga opus magnumát, a Purple Raint – mindemellett összehozták a fehér és a fekete kölyköket, kissé tudományosabban fogalmazva: a zenéjük sokat jelentett abban, hogy mérséklődjenek a távolságok az amerikai társadalom szegregált csoportjai között.
Jackson (testvéreivel, azaz a Jackson 5-val) egyébként éppen annál a nagy amerikai fekete lemezkiadónál, a Motownnál pallérozódott, amelynek – azon túl, hogy a szó szoros és átvitt értelmében is futószalagon szállított a sztárokat és a slágereket – éppen az volt az ambíciója, hogy tiszteletet és megbecsültséget vívjon ki a fekete amerikaiaknak. A Thrillerből a Reagan-korszak sem hagyható ki: a zenész figuráját az elnök is használta, 1984-ben meg is hívta Jackót a Fehér Házba.
A lemezt Los Angelesben vette fel Jackson és Quincy Jones producer, aki akkor már több lemezen is dolgozott vele. A büdzsé elég impresszív volt, több mint 700 ezer dollár. A lemezen hallható 9 dalt több mint 30 dalötletből válogatták ki – nem lehetett könnyű folyamat, Jackson és Jones többször is összerúgták a port a lemezkészítés időszakában. Jackson el akart lépni a megelőző album funkos, diszkós világától, és valami szélesebben értelmezhetőt akart összehozni.
Ez, a Thrillert ismerve össze is jött. Az alap, a vezérfonal maradt a soul és az R&B, de ügyesen építettek be többek közt rockos elemeket is – a Beat It gitárszólóját például Eddie Van Halen játssza –, a végeredmény pedig egyszerűen csak popzene, olyan további vendégekkel, mint például a The Girl Is Mine című dalban duettező Paul McCartney, akivel Jacko korábban már vett fel közös dalt, a Say Say Say-t, ami aztán később, 1983 októberében jelent meg.
Ami pedig a „minden dal legyen killer” elvárást illeti, nos, a Thriller kilenc dalából hét megjelent kislemezen és ezek közül minimum négy (Thriller, Beat It, Billie Jean, Wanna Be Startin’ Somethin’) bombasláger. Michael Jackson ezt a bombaformát még egyszer tudta hozni életében: négy évvel később az ugyancsak nagyszerű Bad című albumon, s bár az 1991-es Dangerous is egész jól teljesít, utána már egyre kevésbé a zenei teljesítményekről és hírekről szólt a pályája.
