Hatalmas mínuszban a nyugdíj-megtakarításom, mit tegyek?
20 százalék fölött az infláció, az energiaárak növekedésében szintén extrém mozgásokat tapasztalunk; ebben a háborús bizonytalanságnak is nagy szerepe van, miközben a pandémia egyébként is erősen megtépázta a nemzetközi ellátási láncokat. Mindezek a – szakértők szerint továbbra is egyre mélyülő – gazdasági nehézségek hatással vannak az egyes értékpapírok és alapok teljesítményére, ezáltal pedig saját nyugdíj-megtakarításunk hozamaira is.
Ha megnézzük például a hazai önkéntes nyugdíjpénztárak (ÖNYP) aktuális hozamait, szinte mindegyiknél látványos zuhanást tapasztalunk. Magánbefektetőként a világpiaci trendekkel nem sokat tudunk kezdeni, a kérdés tehát: mit tehetünk saját nyugdíj-megtakarításunk védelmében? Milyen stratégiát válasszuk, hogy ne kelljen a nyugdíjas évekre elindított megtakarításunkról lemondanunk?
„Nem jó, de nem is tragikus”
Ha akár szolgáltatónként, akár gyűjtőoldalakon ránézünk az önkéntes nyugdíjpénztárak aktuális hozamaira, az 1 évvel ezelőttihez képest rendre –8, –15, akár –20 százalékos adatokat fogunk látni. Ebben persze az is benne van, hogy sok alapnál 2021 októberére pont komoly felfutás volt tapasztalható. Az akkor elért csúcshoz képest pedig most még ijesztőbben hathatnak ezeknek a táblázatoknak a pirossal írt mínuszos adatai.
Miközben 20 százalék felett jár az infláció, azt remélnénk, hogy a hozam ezt részben vagy egészben korrigálni tudja. Ehelyett viszont azt látjuk, hogy további több százalékkal kevesebbet ér a nyugdíjas korunk kényelmére félretett pénzünk. Főleg, ha figyelembe vesszük a tényt, hogy a közzétett hozamok nem tartalmazzák az inflációt, nominális hozamot mutatnak csak.
A helyzet azonban mégsem tragikus, mégpedig két oknál fogva sem. Először is, ha a befektetési csomagok túlnyomó többsége mínuszos is most, még így is találunk rövid távon is pozitív hozamot elérő befektetési lehetőségeket, ahogy ebben a táblázatban is.
Az itt lehívható grafikonokat tanulmányozva kiderülhet a számunkra, hogy a dinamikus portfólió 2020 decemberéig számítva 3 éven át sosem tudott olyan magas szinten állni, mint ma. Ez a szint ugyan elmarad a tavalyi csúcsokhoz képest, de még így is bőven pozitív szinten mozog a mostani nehéz piaci környezetben is.
A pozitív példák mellett pedig a táblázat másik tanulsága, hogy muszáj figyelembe vennünk az időtávot. Minél hosszabb távra tekintünk (a dátumok melletti első oszlop 1, utána 3, majd 5 éves időtávot mutat a táblázat), úgy csökken a veszteség mértéke, és nő a pozitív hozamé. Márpedig nyugdíjmegtakarítást nem 1, 3 vagy 5 évre, sokkal inkább évtizedekre indítunk el, tehát számolhatunk a hosszú táv piackorrigáló erejével.
Mi legyen a következő lépés?
Hogy mit tehetünk ebben a helyzetben? Érdemes visszaásni egészen a gyökerekig. Nevezetesen ahhoz, hogy miért is indítottunk nyugdíj-előtakarékosságot. Nyilván azért, mert az időskori, 10, 20, akár 30 évvel későbbi anyagi biztonságunkról szerettünk volna gondoskodni.
Az ÖNYP esetében ehhez a célunkhoz visz közelebb a havi befizetéseinkkel felhalmozott tőkerész, valamint az ennek befektetésével szerzett hozam. Erre harmadik elemként hozzájön plusz ösztönzőerőként az a 20 százalékos, évente maximum 150.000 forintos adójóváírás, amelyet állami dotációként vághatunk zsebre. Mindez 10, 15 vagy akár 30 év alatt több tízmillió forintos nyugdíjkiegészítést jelenthet az állami nyugdíj mellé, ami szavatolhatja időskori biztonságunkat és kényelmünket. Ezért is javasolja minden szakértő, hogy mielőbb vágjunk bele az előtakarékosságba, hogy havi kisebb összeget félretéve is kellő tartalékot halmozhassunk fel.
A nyugdíj-előtakarékosság tehát egy egyértelműen hosszú távra szóló befektetés. Mint ilyennek, az egyik legnagyobb biztonságot adó jellegzetessége pont a hosszú táv; hogy az évtizedek alatt van ideje a portfóliónknak magához térni egy-egy időszakos lejtmenet vagy sokk után.
Arról se feledkezzünk meg, hogy az ÖNYP támasztja a legszigorúbb feltételeket ahhoz, ha valaki idő előtt szeretné kivenni a pénzét a számláról. Legkorábban az első befizetéstől számított 10 év után férhetünk hozzá a befizetésekhez, ezt megelőzően csakis a nyugdíjkorhatárt elérve vehetjük fel a hozamot. De még ebben az esetben is meg kell fizetnünk a felvett összegre a 15% személyi jövedelemadót és a 17,5% szociális hozzájárulást.
10 év után a hozam adómentesen felvehető ugyan, így viszont csak a befizetéseink maradnak a számlán, amit terhelnek a különféle költségek és az infláció is, vagyis még rosszabbul járunk, mintha csak otthon a párnacihában tartottuk volna eddig a pénzünket. Ha pedig ezt a tőkerészt is kivennénk, 10 év után tudjuk ezt megtenni, és ugyancsak meg kell fizetnünk a fenti igen jelentős adóvonzatokat.
Mielőtt azonban pánikba esnénk, és rohannánk kivenni a pénzünket a nyugdíjpénztárból, ezzel realizálva a mostani veszteségeket, érdemes józanul átgondolni a helyzetet. Meg kell ismerni a lehetőségeket: nem csak egyetlen megoldás van ugyanis az időskori jólétünk megteremtésére!
Nézzünk szét az alternatívák között!
Amennyiben még nem köteleztük el magunkat egy önkéntes nyugdíjpénztári tagsággal, vagy éppen több lábon állnánk, és másik nyugdíjcélú megtakarítást is indítanánk, ott vannak például a nyugdíjcélú megtakarításos életbiztosítások (vagy ismertebb nevükön nyugdíjbiztosítások) is. Itt két legyet üthetünk egy csapásra, ugyanis a konstrukció életbiztosítás mivolta szintén sokat hozzátehet a család hosszú távú anyagi biztonságához.
Ráadásul ez a megoldás még több rugalmasságot kínál, hiszen az ÖNYP-k 3-4 csomagja helyett 10-20 eszközalap közül válogathatunk szolgáltatónként. Sőt, a nyugdíjcélú megtakarításos életbiztosítások esetében dönthetünk úgy, hogy nemzetközi eszközalapokba fektessék a pénzünket, ami a forint árfolyamkockázatai mellett kifejezetten vonzó lehetőség lehet a mai pénzpiaci környezetben.
Akármelyik nyugdíjcélú megtakarítást is választjuk azonban, fontos, hogy a mostanihoz hasonló, egymást érő piaci sokkhatások ne tántorítsanak el hosszú távú pénzügyi terveinktől, ne adjuk fel ezeket az átmeneti félelmeink hatására. Ehelyett gondoljuk át, hogyan védhetjük diverzifikációval és egyéb technikákkal megtakarításaink értékét, hogy beválthassák a hozzájuk fűzött távlati céljainkat.
