Budapest
2024 november 18., hétfő
image

Hat kérdés, amit tisztáznia kellett volna a kormánynak, mielőtt akkumulátor-nagyhatalmat kezdett csinálni az országból

Több kulcsfontosságú kérdést nem tisztázott a kormányzat mielőtt magáéve tette volna az akkumulátorgyárak erőltetett telepítésének politikáját – derül ki Éltető Andrea, az Eötvös Loránd Kutatóhálózat Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézet (KRTK VGI) tudományos főmunkatársa által írt, 60 oldalas tanulmányból. A pénteken megjelent dolgozat szerzője kimerítő részletességgel összegzi az elérhető hivatalos adatok, idevágó tanulmányok, civil szervezetek kommunikációja és a sajtóban megjelent információk alapján a hazai akkumulátorgyártás helyzetét.

Kitér számos más szempont mellett arra, hogy

A kutató külön megvizsgálja a szereplők motivációit, ami során megállapítja, hogy

Felhívja a figyelmet a megnyugtatónak szánt kormányzati narratíva – hogy itthon szigorúak a környezetvédelmi szabályok – és a valós gyakorlat közötti ellentmondásra:

pont a kormány által hozott jogszabályok mentik fel a beruházásokat a szigorúbb környezeti hatásvizsgálati eljárások alól, és minimalizálják a – sokszor emberek egészségét és életét, a környezet állapotát veszélyeztető – szabálytalanságokért kiróható bírságokat.

Emellett megállapítja, hogy a hazai akkumulátorgyártás kapacitásának tervezett megduplázásához

A kormányzat részéről ugyanakkor nem csak a környezetvédelmi szabályok szigorú betartásának szándékát nem lehet tetten érni, de

hiányzik a meggyőző kommunikáció is, amivel alátámasztanák, hogy miért szükséges újabb és újabb ázsiai gyárakat létesíteni,

miközben a legtöbb európai országban igyekeznek hazai vagy eruópai gyártást és innovációt támogatni.

A kutató összegzi azokat a kérdéseket is, amiket szerinte – és számos hazai elemző, közgazdász, természetvédelmi- és civil szervezet szerint is – meg kellene vagy kellett volna válaszolni még azelőtt, hogy elindult volna a gyárak erőltetett telepítése:

Végül kitér rá, hogy az akkumulátorgyárak mellett és ellene is fel lehet hozni érveket, de ezek nem egyforma súlyúak:

Fontos a kormánynak, hogy nőjön a GDP és az export, az önkormányzatnak, hogy legyen iparűzési adó, de a helyieknek fontosabb lehet, hogy öt-tíz év múlva is legyen vizük, hogy ne szivárogjanak veszélyes anyagok a környezetbe, vagy ne üssön ki váratlan tűz a közeli gyárban. Akitől elvették a kiváló termőföldjét, azt nem vigasztalja, hogy az ázsiai cégek tömeges betelepítésével a kormány érdekei egybeesnek a német autógyárakéval. A koreai gyárakban veszélyeztetett dolgozókat sem kompenzálja az a központi ideológia, hogy milyen jó, hogy nálunk találkozik a Kelet és a Nyugat.