Három kiló túró, Piros Arany és némi sötétség – mire vágynak a külföldre szakadt magyarok karácsonykor?
„Egy ünnep attól ünnep, hogy mások is ünneplik, nem csak mi” – mondja Ildi, aki 15 éve él Melbourne-ben a férjével, Csabával. „Alkalmazkodnod kell az adott körülményekhez és más szokásokat felvenni, nem stresszelni, és elvárni, hogy minden olyan legyen, mint a képeslapokon, meg ahogyan a gyerekkorodból emlékszel.”
Ausztráliában ugyanis nem a téli, hanem a nyári időszakra esik a karácsony, ez pedig már önmagában elég nagy kihívások elé állítja azokat, akik az otthoni szokások szerint szeretnének ünnepelni. Nemcsak, hogy hó vagy hideg nincs, de este kilenckor még virít a nap. Ahhoz, hogy élvezni tudd a kivilágított, gyertyákkal feldíszített karácsonyfád hangulatát – meséli Ildi –, kénytelen vagy lehúzni a redőnyt, vagy várni sötétedésig. Ez utóbbi viszont azzal jár, hogy éjszakába nyúlik az ajándékozás.
A nyári időjárás az ünnepi menüt és a programot is radikálisan átírhatja. Melbourne-ben ilyentájt a 34 fokos meleg sem ritka, így Ildi szerint nem érdemes azzal tervezni, hogy az ember 3–4 órákra bekapcsolja a sütőt. Ő is hamar leszokott a csirkesütésről, és inkább az ausztrál szokásoknak megfelelően a könnyed ételeket – a lazacot, garnélát, vagy a tenger gyümölcseit részesíti előnyben. Ha pedig beüt a kánikula, akkor követik ők is a helyieket, és kimennek a tengerpartra sétálni vagy kirándulni, és csak utána karácsonyoznak.
Bár nem az évszak vagy időjárás miatt, de a franciáknál is sokkal lazábban folyik az ünneplés a jelenleg Svájcban, korábban viszont hét és fél évig Franciaországban élő Kriszti beszámolója alapján, aki a kiköltözése után rögtön magáévá is tette az ottani hagyományokat. Szimpatikus volt számára, hogy kint nem arról szól a karácsony, hogy „az anyuka meg a nagymama halálra robotolja magát a konyhában, hogy 24-én mindenki degeszre tömje magát, aztán három napig rá se tudjon nézni az ételre”, hanem sokkal fesztelenebb hangulatban telik az együttlét. Mint mondja, akkor sem kap senki szívbajt, ha éppenséggel lasagne és tiramisu kerül az ünnepi asztalra.
Ildikó, aki Grenoble-ban él a francia férjével, szintén szabadabbnak írja le az ottani karácsony estét. Pedig náluk a francia családnál is rengeteg fogásból áll a vacsora – nem maradhat ki a menüből a libamáj és az osztriga, de mindig van fondue, kacsa vagy csirkesült, saláta és óriási sajttálak is, desszertnek pedig a hagyományos fatörzs torta, a bûche de Noël és annak fagylalt verziója. És persze mondani sem kell, mindegyik fogáshoz megfelelő bor dukál. Az étkezés maga azonban sokkal kötetlenebb, rengeteget beszélgetnek közben, játékokkal szórakoztatják magukat, így összességében 3–4 óráig is eltart.
Ha teheti, Magyarországon tölti a karácsonyt Virág, aki két éve a járvány miatt nem tudott hazajönni, így az angol barátjával és annak családjával ünnepelt London mellett. Bár a nagyobb ünnepeken, mint amilyen a húsvét, szeret magyar ételeket főzni, azon a karácsony estén inkább a hagyományos angol menüt készítette el, amelynek hangsúlyos eleme a pulykasült, a gravy (azaz a mártás) és a vörösáfonya szósz. Ezeket sokan a helyiek közül a boltban szerzik be, Virág azonban inkább mindent házilag csinált. Az angoloknál 26-a a fő ünnepnap, ilyenkor ül össze a család, az üzletek pedig aznap hatalmas, Black Friday-szerű leárazásokkal készülnek. A tradícióhoz tartozik még az ünnepi vacsora előtt felszolgált Christmas cracker – egy nagyra nőtt szaloncukorra hajazó színes papírguriga, amely rendszerint valamilyen kisebb meglepetést rejt magában, miután a tulajdonosa és asztalszomszédja egy erős rántással „felrobbantja.” Az ajándékokat amerikai szokás szerint Londonban is egy nappal korábban, 25-én bontják, 24-én viszont olyannyira nincs semmi „hivatalos program”, hogy Virág párja egyik évben még bulizni is simán elment a barátaival.
Franciaországban és az angolszász országokban is jóval korábban kezdetét veszi a karácsonyi készülődés, mint nálunk. Az ott élők már november végén vagy december elején felállítják és feldíszítik a fát, ez pedig segít megalapozni a karácsonyi hangulatot. Franciaországban nagy hagyománya van még az otthoni dekorációként használt betlehemi jászolnak, amelynek 50–80 eurós kézzel készített figuráit egy életen át gyűjtögetik a családok. Svájcban és Nagy-Britanniában a Diótörő-bábu az, ami rendkívül népszerű, Ausztráliában pedig igazi fenyő híján eukaliptuszágakkal szoktak díszíteni.
Becsempésznek egy kis magyar fűszert a külföldi karácsonyokba
Ildikó és a férje francia-magyar páros lévén mindig törekedett arra, hogy mindkettejük hagyományai visszaköszönjenek az ünnepben, amit nemcsak Franciaországban, hanem Magyarországon is megülnek. Ildikó ezzel együtt a kinti karácsonyozáskor is meg szokta főzni a francia családnak az anyukájától tanult gombócos káposztát, a bejglit pedig most már minden évben együtt készítik az anyósával. Különösen sokat adott ez a Covid-járvány idején, amikor Ildikó sem tudott hazajönni, a férje családja azonban ügyelt rá, hogy a magyar ételek és hagyományok révén mégis megmaradjon számára valami az itteni karácsonyból. A bejglisütés pedig még a két anyukát – Ildikó édesanyját, akitől a receptet kapták, illetve az anyósát – is közelebb hozta egymáshoz.
Virág sem ragaszkodott a kint töltött karácsonyakor teljes mértékben az angol menühöz. Hideg előétel helyett például fácánlevest főzött, az ilyenkor szokásos brit pohárkrémet pedig somlói galuskára cserélte, amivel nagy sikert aratott a barátja családja körében.
Ildi és Csaba hasonlóképpen igyekeznek Ausztráliában is megőrizni, amit lehet, a magyarországi ünnepi szokásokból és kellékekből – néha a szó szoros értelmében. Eltettek például egy adag szaloncukrot, amit a szülők küldtek nekik Magyarországról még évekkel ezelőtt, és noha megenni már nem lehet ezeket, mivel „bekeményedtek, mint a golflabdák”, karácsonyfadísznek vagy egy tálba dekorációnak még tökéletesek. Megtartották azt a szokást is, hogy az angolszász hagyományokkal ellentétben nem 25-én, hanem mint itthon, már 24-én kibontják az ajándékokat, a gyertyagyújtás közben pedig magyar karácsonyi dalokat hallgatnak. Ami az ételeket illeti, a többiekhez hasonlóan azért náluk is bekerült egy hazai fogás a karácsonyi repertoárba – egy hűs meggyleves tökéletes alkotóeleme tud lenni a könnyed nyári ünnepi menünek. A különféle ízű bejgliket pedig egy helyi európai delikát üzletben kapható diós, illetve mákos kaláccsal pótolják.
A tágabb családdal videóchaten ünneplik a karácsonyt az általunk megkérdezettek, amikor a távolság, egy világjárvány vagy a saját döntésük okán nem jutnak haza Magyarországra. „Sok Skype volt, az tuti” – jegyzi meg Virág, aki például főzés közben is skype-olt az édesanyjával, amikor nem volt alkalmuk találkozni, de az elkészült ételeket is megmutogatták egymásnak, és koktéloztak is közösen a magyarországi családdal. Ildikó pedig a járvány alatt a lezárások idején Grenoble-ból is élvezni tudta online a nővére és a három unokaöccse szokásos karácsonyi koncertjét. Kriszti, akinek az egész fiatal felnőttkorát meghatározta a távollét, már nem akar visszatérni a túlságosan merevnek érzett családi hagyományokhoz. Annak ellenére, hogy évek óta most először tölti Magyarországon az ünnepeket, csak 26-án megy majd haza a szüleihez.
A nagy távolságok miatt az ajándékozás tekintetében is a praktikus megoldások élveznek előnyt. Mivel manapság már többe kerül feladni egy csomagot, mint maga a küldemény, az interjúalanyaink is inkább online rendelnek valami meglepetést a szeretteiknek. Ez lehet könyvutalvány, színházjegy, laptop, vagy akár egy közös nyaralásról készült fotóalbum is, amit adott esetben Magyarországon belülről is ki lehet szállítani. Ildi, aki nyáron szokott hazajárni Melbourne-ből, sokszor az ittléte alatt szerzi be a karácsonyi ajándékokat, amelyeket becsomagolva betesz a szekrény aljába, hogy aztán az édesanyja december 24-én elővegye ezeket és betegye a fa alá.
Túró rudi minden mennyiségben!
Ha már az ünnepekről és az ajándékokról beszélgettünk, arra is kíváncsiak voltunk, mit hiányolnak a leginkább a magyarok itthonról, és mi az, ami nélkül nem léphetik át a küszöbjüket a hozzájuk látogatók – karácsonykor vagy az év bármelyik másik napján.
A legnagyobb kedvenc egyértelműen a túró rudi volt, amit Ildikó és Kriszti is nagy tételben rendel be a magyarországi rokonságtól és baráti körtől. Mivel külföldön nem lehet kapni túrót, Kriszti egyszer egy lépéssel tovább ment és az egyik karácsonyra három kiló túrót kért, amit futárszolgálattal juttattak ki neki Párizsba. (A hűtőzacskóban érkező túró szerencsésen túlélte a háromnapos utat és még csak meg sem romlott.) Tuti ajándék a magyar nyelvű könyv is Kriszti szerint, amit a szállítási költség miatt szintén nem éri meg külföldre rendelni. Mindez azonban csak a felszín. A különféle internetes közösségekben, többek közt a párizsi magyarok Facebook-csoportjában, mint meséli, folyamatos a „dílerkedés”. Ha valaki Magyarországra jön, azzal a többiek rendszeresen vitetnek vissza Franciaországba bármi olyasmit, amire szükségük van itthonról. Legyen szó parenyicáról, gesztenyepüréről, köptetőről vagy akár spéci magyar almáról.
Bármilyen meglepőnek hangzik elsőre ez a felsorolás, a mi magyarjaink listáján is akadtak hasonló, váratlan tételek. Ildikó például egy zacskó lencsét szokott hozzádobni a túrórudi-rendeléséhez, amikor látogatóba mennek a szülei, Virág az anyukája házi lekvárjára és savanyú uborkájára meg a friss cseresznyére esküszik, mivel, mint mondja, hiába van Angliában is gyümölcs, az otthoninak más az íze, mert melegebb az éghajlat, több a napsütés. Ildi sült csirke fűszersót, toroköblögetőt, Piros Aranyat, kispárnát hozzá illő huzattal és kézkrémet is vitt már innen haza Ausztráliába, de ha tehetné, vinne magával kiflit és fonott kalácsot is, mert még mindig sokszor van olyan, hogy ezeket kívánja meg reggelire.
