Harisnya, tornadressz, lobogó haj: Jane Fonda óta imádunk ugrálni, de az aerobik mára jóval többről szól
„A rendszeres mozgás újjászüli az embert, megváltja számos apró-cseprő, de nemegyszer nagyobb panasztól is. (...) Az edzés eredményeként észrevesszük, hogy a mindennapi sztresszeket könnyebben elviseljük, pontos képet kapunk saját képességeinkről” – olvasható a Magyar Szó 1973. augusztus 19-ei számában, amely az Arcanum szerint először tett említést az aerobikról Magyarországon. Tíz évvel később, 1983. május 21-én a Népsport már arról ír, hogy az „aerobik nem nevezhető új szakágnak, pusztán békés átmenet a zenére végzett torna, a dzsesszgimnasztika és az erőnléti edzés között. De nem is új edzésmódszer, hanem mindenekelőtt és mindenekfelett hatalmas üzlet. (...) Ugyanúgy piacra dobják, mint a hanglemezeket, a könyveket, a videokazettákat és a magnószalagokat. Ezekre ugyanis feltétlenül szüksége van mindenkinek, aki »menő« akar lenni.”
Eredetileg az űrhajósoknak dolgozták ki
Bár sokan azt hiszik, hogy Jane Fonda találta ki az aerobikot, ez nem igaz: a sportág eredete ennél korábbra, a 60-as évekig nyúlik vissza, amikor – a napokban a 92. születésnapját ünneplő, egyébként máig aktívan edző – Kenneth H. Cooper egy olyan edzésprogramot vezetett be az amerikai űrhajósok felkészítésébe, amely lehetővé tette, hogy aerob körülmények között – vagyis oxigén jelenlétében – állóképességi edzéseket végezzenek.
A sikeréhez hozzájárult, hogy zenére történik a mozgás, nem sima állóképességi edzésről vagy gimnasztikai mozgásformáról van szó, ez pedig egy extra motivációt ad a mozgás közben. „Ráadásul nemcsak szabadidő-, vagy versenysportként beszélhetünk az aerobikról, hanem egyéb sportágakhoz szükséges állóképesség fejlesztéséhez is használható. Több európai futballklub is alkalmazza az aerobik mozgásformát.
Az aerobikot közepes intenzitással, azonban hosszan, megállás nélkül lehet végezni. Ma már ezt elérhetjük steppaddal, csukló- és bokasúllyal, gumiszalagokkal, súlyzókkal, ugyanis több tucat irányzata van, a sportág óriási iparággá nőtte ki magát, és ezt bizony az is elősegítette, hogy a 70-80-as évek fordulóján Jane Fonda és Sydne Rome filmszínésznők népszerűsítették az aerobikot.
Az amerikai divat az 1980-as években Európába is beszivárgott, a mozgásforma az évtized elején Magyarországon is megjelent: „Két ritmikus gimnasztikával foglalkozó edző, az én edzőm, Kovács Györgyi, és Szécsényi Violetta kezdtek el aerobik edzéseket tartani – meséli Sinkó Andrea. Ekkor azonban még inkább divatról beszélhettünk, nem voltak meg a keretek a versenysporthoz, és bár egyre több táncos, tornász, vagy más képzettséggel rendelkező tartott órákat, speciális képzettség nélkül tették azt – tekint vissza az akkori állapotokra Sinkó Andrea.
Az 1988-as szöuli olimpián ritmikus gimnasztikában 6. helyezést elérő sportoló a világjátékok után edzősködni, ekkortájt került közelebbi kapcsolatba az aerobikkal is. "Nagyon fiatalon, már 17 évesen elkezdtem edzőként dolgozni, de volt egy nagy törés a pályafutásom elején: az 1992-es barcelonai olimpiára már a saját tanítványaim szereztek kvótát, viszont az akkori ritmikus gimnasztika szakvezetés úgy döntött, hogy nem a tanítványaimat viszi ki az olimpiára, hanem másik két versenyzőt." Ez az ambiciózus, fiatal edzőnek akkora fájdalmat okozott, amit nehezen tudott feldolgozni. Ezzel párhuzamosan jött a felkérés Schmittné Makray Katalintól az aerobik sportág kidolgozására Magyarországon. Eleinte még edzősködött mindkét sportágban, majd két év után az aerobikot választotta, és a mai napig nem bánta meg.
Az akkoriban a TV tornából is ismert, olimpiai ezüstérmes tornásznő, a későbbi köztársasági elnök felesége 1991-ben alapította meg a Magyar Aerobik Szövetséget azért, hogy a sportág keretrendszerét megteremtse. Az alapító tagok közt volt Sinkó Andrea is. „Két fő feladatunk volt, az egyik, hogy a versenysportot felépítsük a nulláról, miközben ez számunkra is ismeretlen sport volt akkor még. A másik feladat az volt, hogy a tömegsportnak kereteket adjunk: legyen szakemberképzés, a Testnevelési Egyetemen lehessen edzői képesítést szerezni.” Utóbbihoz eleinte külföldi szakembereket hívtak Bulgáriából, Olaszországból, akik már ismerték a sportágat, de ők is elkezdték a világot járni.
Harminc év után a legnagyobb siker
A különböző világszervezetek világkupát 1989-tól, világbajnokságot 1990-tól és Európa-bajnokságot 1994-től rendeznek sportaerobikban. A Magyar Aerobik Szövetség megalakulásával létrejött a hazai versenyaerobik is, amely során egy másfél perces, zenére végzett gyakorlatban mérik össze magukat a versenyzők, kötött szabályok mellett.
A magyarok 1991-től jártak versenyekre. Kezdetben nem túl nagy sikerrel: a nyugati országok nagy előnnyel indultak, hiszen ott a sportaerobik már a 80-as évek óta jelen volt. Ráadásul eleinte itthon még hálóval kellett fogni a versenyzőket – meséli Sinkó Andrea, akinek a kezdetektől a feladata volt a versenyzők képzése. A kezdeti hátrány ellenére hamar, 5-6 év alatt kineveltek egy olyan generációt, amelynek a tagjai világszintű sikereket értek el: többek közt Katus Attila, Katus Tamás, Szentgyörgyi Rómeó, Mészáros Réka, Baucsek Norbert, Bottyán Béla és Szloboda Éva tartozott közéjük.
Idővel pedig egyre több klub alakult meg, egyre több gyerek választotta ezt a sportot, hiszen kicsi az eszközigénye, a gyereknek kell egy pár sportcipő, az edzőnek egy magnó, és akár egy iskolai tornateremben is lehet edzeni. Mára közel 30 versenyaerobik klub van Magyarországon, ezernél több leigazolt versenyzővel.
Az utánpótlásnevelés nagy jelentőséggel is bír, hiszen míg
régen, a 90-es években még előfordulhatott az, hogy egy-egy ügyes lányt megláttam a fitneszórán, és elhívtam versenyezni, de ma már gyerekkortól kell speciális képzést alkalmazni. Manapság az, amit egy versenyaerobikos csinál, már köszönőviszonyban sincs azzal, amit a tömegsportban csinálunk, annak ellenére, hogy az alaplépések ugyanarról a tőről fakadnak
– magyarázza Sinkó Andrea.
Egy gyereknek nem csak a kis eszközigény miatt jó választás a szakember szerint az aerobik, azért is, mert mindent megkap, amire szüksége van: nagyon komplex, erősít, nyújt, az izomzatot arányosan fejleszti, fejleszti a mozgáskoordinációt, megtanít küzdeni, csapatban dolgozni, elviselni az igazságtalanságot – miután egy pontozásos sportágról beszélünk –, mindamellett, hogy zenés, kreatív, jókedvű sport.
Mindemellett sajnos úgy látja, hogy nehéz a sportágnak életben maradnia, hiszen az aerobik nem olimpiai sportág, így nem is ugyanazon a szinten támogatott, de a magyar virtus, a népszerűség és az elhivatott szakemberek kompenzálják ezt. Ennek köszönhetően tavaly érték el az eddigi legnagyobb sikereket a magyar versenyzők: három világbajnoki aranyérmet, és a nem olimpiai sportágak világjátékán két aranyérmet.
Még mindig fiatal sportnak számít, de már nagyon átalakult
A 80-90-es évek aerobikja inkább intenzív ugrálás volt, mára már nagyon átalakult. Szakmailag is sokkal kifinomultabbakká váltak a gyakorlatok: "a 80-as években még durr bele a közepébe, egyórás ugrálásokból állt a csoportos óra, erős intenzitással. Ez ma már nagyon ritka, ugyanis sokkal több az odafigyelés arra, hogy minden izomcsoport arányosan legyen megmozgatva, nagyobb a hangsúly a nyújtáson."
Sinkó Andrea szerint az aerobik bárki számára ajánlott, ugyanis rengeteg pozitív egészségügyi hatása érvényesül, amennyiben nem kampányjelleggel, hanem heti rendszerességgel végezzük. Egyébként ma már több száz fajta csoportos aerobikórából választhatunk: míg a régi, "klasszikus" órából már kevés van, mindenki megtalálhatja a neki való stílust: elterjedt a zumba, a táncos órák, a szenior aerobik, amely idősebb emberek ízületi állapotát veszi figyelembe, vagy éppen a kerekesszékes aerobik. Mint mondja, általános jellemző, hogy "a legtöbb ember manapság azt szereti, ha nem túl bonyolult a koreográfia, ezért lett például a zumba hatalmas siker, és ezek azok a stílusirányzatok, amelyek hosszú távon is túl fognak élni."
Azonban olykor a mennyiség a minőség rovására is mehet: "Nagyon széles a paletta, és sokféle csoportos aerobikóra közül lehet választani, és azt látom, hogy egy fitneszterem tulajdonosának az a célja, hogy tele legyen a terem, tetszen is az embereknek, azonban eközben orbitális szakmai hibák ne legyenek az órán." Utóbbit azért könnyű észrevenni – teszi hozzá: nincs bemelegítés, nincs levezetés, nyújtás, vagy éppen túl gyors a zene.
Ezért is fontos a megfelelő képzés. Az aerobik oktatásához anatómiai, edzéselméleti, biokémai tantárgyi ismeretek szükségesek. Ehhez ma már megfelelő képesítést lehet szerezni a Testnevelési Egyetem torna tanszékén, illetve sok fitneszipari szakembert képző cég berkein belül is. "Ezzel azt szerettük volna elkerülni, hogy ha valaki bejön az utcáról, és korábban táncolt, vagy csupán jó a mozgása, ne mondhassa azt, hogy ő aerobikedző. Míg korábban rengeteg önjelölt aerobikoktató volt, akihez tömegek jártak, ma már egy fitneszterem nem vesz fel képesítés nélkül oktatókat. Ugyanis a tömegeknek tartott foglalkozás nagy felelősséggel jár, például arra kell figyelni, hogy a gyakorlatok ne okozzanak sérülést, hanem az egészségünket szolgálják."
