"Hadd lássa a világ, hogy mi történt, mert én ezt nem tudnám leírni"
Amikor a 14 éves Emmett Tillt 1955-ben meglincselték Mississippiben, ahová a rokonait látogatni utazott, a hatóságok minél előbb el akarták temetni, azonban az anyja máshogy döntött: Mamie Till Chicagóba szállíttatta a fia megkínzott, megcsonkított testét, és nyitott koporsós temetést rendezett neki, azért, hogy szó szerint megmutathassa a világnak, mit jelentett feketének lenni az ötvenes évek Amerikájában, és elérje, hogy az emberek összerezzenve csukják be az újságot Emmett nyitott koporsójának láttán.
A csaknem hét évtizeddel ezelőtti ügynek ma már csak az egyik szereplője él, a nő, akinek a vádjai miatt a rokonai megölték Emmett Tillt. A fiatal fehér nő azt állította, hogy az afroamerikai fiú „kikezdett” vele. Emmett nem sokkal később halott volt. Carolyn Bryant Donham neve az elmúlt napokban került ismét a hírekbe, miután kiderült, hogy nem emel ellene vádat a Mississippi-i esküdtszék.
Emmett Till halála nemcsak a családjának jelentett hatalmas fájdalmat. Katalizátora lett annak a felzúdulásnak, amely aztán polgárjogi mozgalomként vonult be a történelemkönyvekbe.
Párhuzamos világok
Az ötvenes évek Amerikája egyrészt lubickolt a második világháború utáni gazdasági fellendülésben, virágzott a popkultúra, és összeállt a világ nagy részén irigyelt amerikai álom brosúrája a külvárosi családi házakkal, a hétvégi grillezéssel, a menő autókkal és Elvis Presley csípőmozgásával.
Csakhogy ez az amerikai álom még az amerikaiak nagy részének sem volt elérhető: az előző században eltörölték ugyan a rabszolgaságot, de a feketék még mindig másodrendű állampolgároknak számítottak, a faji diszkrimináció beleivódott a polgárháború előtt a rabszolgaságra épülő déli államok mindennapjaiba. Az 1865-ös, 13. alkotmánykiegészítés kimondta, hogy „sem rabszolgaság, sem önkéntelen szolgálat nem létezhet az Egyesült Államokban”, de ez nem jelentette azt, hogy a fehér közösségek ne találták volna meg a módját a feketék ellehetetlenítésének: jött a szegregáció és a Jim Crow-törvények, a rabszolgaságtól „megfosztott” államokban pedig a fehér lakosság jó része a végsőkig próbált kapaszkodni a régi világrendbe, rendíthetetlenül hitt abban, hogy a feketék az ő kiszolgálásukra, de legalábbis alsóbbrendű státuszra hivatottak. Ennek a meggyőződésnek volt egy brutális leágazása: a lincselés.
Emmett Till egy olyan világ áldozatává vált, amelyet nem értett: bár a polgárháború óta majdnem száz év eltelt, Észak és Dél között továbbra is ott volt a társadalmi szakadék, és Chicagóból Mississippibe érkezve ez hatalmasnak tűnt.
A fekete fiú 1955 nyarán utazott délre a Mississippi állambeli Moneyba, hogy meglátogassa nagybátyját és unokatestvéreit. Anyja, Mamie Till az utazás előtt még olyan tanácsokkal látta el a fiát, hogy viselkedjen tisztelettel a fehérekkel szemben Délen, mert tudta, hogy szeret viccelődni, és azt is, hogy mi történhet egy fekete fiúval, ha esetleg „túl sokat viccelődik”.
Nem sokkal később Emmett Till tréfája végzetesnek bizonyult. A meglincselésével végződő események sorozata azzal az interpretációval indult, hogy a helyi kisboltban „kikezdett” a fiatal fehér eladóval.
Bár a körülmények tisztázatlanok, Till minden bizonnyal az unokatestvérei és barátai társaságában bandázott a kisbolt előtt, és eldicsekedett nekik azzal, hogy otthon, Chicagóban fehér barátnője van. A többiek számára hihetetlenül hangzott a történet, mert Délen egy ilyen kapcsolat elképzelhetetlennek tűnt. A fiú bizonyítani akart, így bement a boltba, édességet vett, majd kifelé menet a „Szia, bébi!” elköszönéssel intett búcsút a fiatal fehér nőnek – nem is sejtve, hogy pár nap múlva emiatt fognak végezni vele.
A fiú és az eladó találkozásakor a nő férje nem volt otthon, és az sem tisztázott, hogy hogyan szerzett tudomást az eseményről – egyes beszámolók szerint nem is a nő, hanem közös gyerekük mondta el a férjnek, hogy mi történt. A nő férje, Roy Bryant és féltestvére, J. W. Milam mindenesetre elment a fiúért.
Emmett Tillt a nagybátyja könyörgése ellenére a férfiak az autójukba kényszerítették, majd egy úgynevezett gyapotmagtalanító gépet cipeltettek vele a Tallahatchie folyóhoz. Itt a két férfi brutálisan megverte Tillt, megkínozták, kivájták az egyik szemét, majd lelőtték. Testét a folyóba dobták, miután a nyakához kötötték a gyapotmagtalanító gépet. Emmett Till testét pár nap múlva találták meg, arcát annyira eltorzították a gyilkosai, hogy nagybátyja a gyűrűjéről tudta csak azonosítani.
A koporsó öt napig állt nyitva egy chicagói templomban, ez alatt az idő alatt több ezren látogatták meg. „Hadd lássa a világ, hogy mi történt, mert én ezt nem tudnám leírni. Szükségem volt valakire, aki segít nekem elmagyarázni” – mondta Emmett anyja, Mamie Till.
Egy női hang, amely a jelenig hallatszik
A gyilkosság abban az évtizedben történt, amikor az amerikai feketék elkezdték megelégelni mindazt az elnyomást, amely a mindennapokban jelen volt. A tinédzser Emmett Till felismerhetetlenné torzult arca, majd a tény, hogy gyilkosai szabadok maradnak óriási löketet adott ennek az elégedetlenségnek, majd az ebből fakadó aktív tiltakozásnak, amelyből aztán kinőtt a polgárjogi mozgalom.
Emmett Till gyilkosait minden vád alól felmentettek. A tárgyalás azonban szolgált egy másik, ennél váratlanabb fordulattal: a fiú nagybátyja, Moses Wright tanúskodott a férfiak ellen, amivel – fekete lévén – a saját sírja ásását kockáztatta. Bár páratlan bátorsága nem juttatta rács mögé a gyilkosokat, a vallomásából kiderült egy apró, de fontos részlet: hogy a hang, amely a fiút azonosította, a férfiakénál lágyabb volt.
Feltehetően az eladó, Carolyn Bryant Donham hangja volt, aki ezzel lett részese a bűncselekménynek.
A nő akkoriban – mint később kiderült – a valóságtól nagyban eltérően adta elő a történetet – a bíróságon azt mondta, hogy a fiú megragadta őt, burkoltan szexuális erőszakkal fenyegette meg, és fütyült is utána a találkozásuk során. A vallomásról Carolyn Bryant Donham 2007-ben, 72 évesen az Emmett Till vére (Blood of Emmett Till) szerzőjének, Timothy Tysonnak bevallotta, hogy az egészet hazudta, és a fiú nem érdemelte meg mindazt, ami történt vele. Ezt csupán 2017-ben publikálta a könyv írója.
A 88 éves nőt 2022-ben, közel hetven évvel a gyilkosság után emberrablással és gyilkossággal vádolták. Ennek apropója az volt, hogy júniusban a hatóságok bizonyítékot kerestek Emmett Till ügyében, és megtalálták a Carolyn Bryant elleni letartóztatási parancsot, amelynek sosem szereztek érvényt. A rokonok, akik a nyomozást kezdeményezték a bizonyíték miatt, a nő letartóztatását követelték. Az elmaradt letartóztatás oka állítólag az volt, hogy a seriff akkoriban „nem akarta zaklatni a nőt, hiszen két kisfia volt, akikről gondoskodnia kellett”, így egyszerűen csak hagyta az egészet. A bizonyíték ismét reménnyel töltötte el Emmett Till családját, ám a letartóztatás továbbra is elmaradt.
A letartóztatási parancs mellett júliusban Carolyn Bryant Donham kiadatlan memoárja is nyilvánosságra került. Ebben arról vall, hogy ő valójában megpróbálta megvédeni Tillt a férje és sógora haragjától, azzal, hogy azt mondta, nem ő az a fiú, akit keresnek. A memoárja szerint Till közölte a férfiakkal, hogy de, ő az, a nő értelmezése szerint tehát gyakorlatilag magának kereste a bajt, ő pedig moshatja kezeit. Ez azonban ellentmond korábbi állításának, miszerint Emmett semmit sem mondott az elrablásakor.
Carolyn Bryant Donham tehát az „igazság” több változatával is előállt az évek során, ami aztán nagyban megnehezíti az ügy felgöngyölítését. Az esküdtszék most felmentette azzal az indoklással, hogy nincs ellene elegendő bizonyíték a vádemeléshez, a nőt pedig valószínűleg már sosem fogják bűnösnek találni és elítélni.
Nyitóképünkön Emmett Till sírhelye a Burr Oak temetőben. Fotó:Wikipedia
