Ha minden jól megy, 43 év múlva begyógyul az Antarktisz fölötti ózonlyuk
Lassan, de határozottan gyógyul a Földet védelmező ózonréteg, ebben az ütemben mintegy 43 év múlva szűnik meg az Antarktisz feletti ózonlyuk - állapította meg egy új ENSZ környezetvédelmi jelentés. Az ENSZ megbízásából negyedévente elvégzett tudományos felmérés 35 évvel azután észlelt javulást, hogy a világ országai vállalták, hogy beszüntetik a Föld légkörében lévő ózonréteget vékonyító vegyi anyagok gyártását. Az ózonréteg védelmez a bőrrákot, szürkehályogot okozó és vetést megrongáló káros sugárzások ellen.
„A felső sztratoszférában és az ózonlyukban javulást állapítottunk meg” – közölte Paul Newman, a tudományos felmérést végző testület társelnöke. Az Amerikai Meteorológiai Társaságban hétfőn Denverben ismertetett jelentés szerint a folyamat lassú. A légkör felső részében található, átlagosan 30 kilométer vastag ózonréteg várhatóan 2040-re áll vissza az 1980 előtti állapotokhoz a jelentés szerint, az Északi-sarkvidék felett várhatóan 2045-re, az Antarktisz felett pedig 2066-ra áll teljesen helyre.
Természettudósok és környezetvédők világszerte hosszútávú erőfeszítéseket tettek az ózonlyuk begyógyítása érdekében, míg 1987-ben a Montreali Jegyzőkönyvben betiltották a hűtőszekrényekben és aeroszolok hajtóanyagaként használt vegyi anyagokat, a klórt és/vagy fluort tartalmazó halogénezett szénhidrogén-származékokat (CFC).
„Az ózonréteg védelmére tett lépések előzményként szolgálnak a klímavédelemhez. Az 'ózonevő' vegyi anyagok megszüntetésében elért sikerünk arról tanúskodik, hogy tehetünk - és sürgősen tennünk is kell – a fosszilis üzemanyagot felváltása, az üvegházhatás csökkentése érdekében, és így korlátozhatjuk a felmelegedést” – írta közleményében Petteri Taalas, a Meteorológiai Világszövetség főtitkára. Newman szerint már négy éve is látható volt a javulás, de jóval kisebb volt, azóta megerősödött a tendencia.
Az ózonréteg rongálásában nagy szerepet játszó két vegyület alacsonyabb szinten van jelen a légkörben - mondta Newman, aki az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának fő Föld-szakértője szerint. A klór szintje 11,5 százalékkal csökkent az 1993. évi csúcs után, az ózonréteget jobban károsító, de a levegőben kisebb mennyiségben található brómé pedig 14,5 százalékkal esett vissza az 1999. évi rekordhoz képest.
A bróm és klór szintjének növekedése megállt és csökkenőben van, ami ténylegesen tanúskodik a Montreali Jegyzőkönyv hatékonyságáról – mondta Newman. Az antarktiszi természetes időjárási jelenségek szintén befolyásolják az ózonlyuk szintjét, amely ősszel éri el a tetőpontját. Az elmúlt pár évben ezért némileg ismét kissé nagyobbak voltak az ózonlyukak, de az általános tendencia a gyógyulás - tette hozzá.
Inger Andersen, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának igazgatója szerint az ózonlyuk gyógyulása „évente kétmillió embert ment meg a ráktól”.
