„Gyertyafényben lehet olvasni, de egy színházi előadást nem szerencsés világítás nélkül megtartani"
Az augusztus 1-jén életbe léptetett új rezsiszabályok, melyeknek értelmében már csak az úgynevezett átlagfogyasztásig számolják el a korábbi kedvezményes áron az áramot és a gázt, nemcsak a háztartások életét nehezítik meg, hanem bizonytalan helyzetbe hozzák a már amúgy is forráshiánnyal küszködő kulturális intézményeket is, amelyek energiafelhasználása értelemszerűen sokszorosa a lakossági fogyasztásnak. Székesfehérvár kormánypárti polgármestere, Cser-Palkovics András például hétfőn a Vörösmarty Színház évadnyitóján jelentette be, hogy a színház télen két hónapra bezár a drasztikusan megnövekedett áramszámlája miatt.
Mi is több színházat megkerestünk, hogyan vágnak neki a megemelkedett rezsiárak tükrében az új évadnak, milyen eszközökkel próbálják csökkenteni a költségeiket, és hogyan hatnak az ilyen irányú intézkedések a művészi munkára.
Sokismeretlenes egyenlet
Azt illetően, hogy mennyi többletköltséget jelent majd az intézmény számára a megemelkedett rezsiár, egyik színház sem tudott pontos választ adni. A budapesti Katona József Színházban és a Miskolci Nemzeti Színházban, ahol az épületfenntartás 100-120 millió forintba kerül, mindenesetre három-négyszeres költségemelkedésre számítanak. A Vígszínházban a rezsiárak emelkedése éves szinten 300-400 millió forinttal növeli a színház költségeit, ami már önmagában az éves kiadások 10-15%-os növekedését jelenti. A tatabányai Jászai Mari Színházban is több, mint háromszorosára nő az áramdíj, a távfűtés díját még nem tudják. Ők azonban szerencsés helyzetben vannak:
az önkormányzat vállalta, hogy a régi és az új díj közötti különbséget biztosítja az intézmény számára.
A Müpa sajtóirodájától kapott válaszból az derül ki, hogy jelenleg őket is csak közvetetten érinti a rezsiköltségek növekedése egy speciális PPP (magyarul köz- és magánegyüttműködési) üzemeltetési konstrukció miatt.
A Jurányi Ház, amely nem egy szokványos színházi tér, hanem egy 6700 négyzetméteres inkubátorház, eddig 5 millió forintot költött havi közüzemi és egyéb üzemeltetési kiadásokra – ezt az összeget területarányosan az a 60 szervezet adja össze, amely használja a házat. A szolgáltatókkal való új szerződés értelmében azonban a gáz ára októbertől itt is négyszeresére, az áramé pedig januártól a hatszorosára nőhet, amely az inkubátorházat vezető Rozgonyi-Kulcsár Viktória szerint „elképesztő számokat produkál majd.”
Az Átrium mind a villanyra, mind a gázra több éves, hosszútávú szerződést kötött, ezért az energiaárak emelkedése késleltetve fog hatni, de nem kizárt akár a tízszeres áremelkedés. Ez az Átriumnál nagyságrendileg 40 millió forintnyi direkt pluszköltséget jelentene. A színháznak azonban, amely az állami támogatás elmaradása miatt elsősorban a közönség támogatásának köszönhetően van még nyitva, egyelőre a rezsiáremelkedések előtti működési költségek fedezete sem biztosított, nemhogy a rezsiáremelkedés utáni. A színház humorral próbálja oldani a helyzet abszurditását. Megkérték a nézőiket, hogy hozzanak magukkal a jegy mellé gázt és villamos energiát is, ha már az államtól semmilyen segítségre nem számíthatnak. Sok néző reagált is,
elkezdték kiszámolni, mennyivel korábban kell érkezniük, hogy beleheljék a színháztermet, és javasolták, hogy a színházi székek helyett tegyenek be generátorokat, amit ők majd tekernek, miközben nézik az előadást.
A Szabad Tér Színház Nonprofit Kft. üzemeltetésében lévő Városmajori Szabadtéri Színpad jövő nyár közepéig rendelkezik érvényes áramszerződéssel. Számításaik szerint a jövő évad közepétől az áramszolgáltatás a duplájába, míg a gázszolgáltatás nagyjából a négyszeresébe kerül majd az intézménynek. A másik telephelyüknél, a Kristály Színtérnél év végén jár le a szerződés, így az áramszolgáltatás 2023-tól a tízszeresébe kerülhet.
A Radnóti Színházban még ilyen szintű jóslásokba sem tudtak bocsátkozni, mivel a jelenlegi gázszolgáltató éppen most bontott szerződést az intézménnyel, ami miatt közbeszerzést kell kiírniuk, amelynek nyertese maga határozza majd meg – a vélhetően borsos – fizetendő árat. A színház gazdasági igazgatója, Hegedűs Judit szerint azonban a rezsiáremelkedés csak hab a tortán, mivel már másfél éve durva áremelkedésben élnek. A színházakat ugyanis az infláció és az építőanyagárak kilövése is érinti, elég mindjárt a fogyókellékekre és a díszletekre gondolni.
A Sberbank-ügyben is érintett Trafó sem tudja még, mire számíthat, jelenleg ugyanis semmiféle tartalékuk nincsen. (A színház összes pénze az orosz tulajdonosú bankban volt, amely a háború kitörése után csődbe ment, kárpótlást pedig csak egy színház költségvetéséhez képest nagyságrendekkel kisebb összeghatárig fizettek a számukra.)
A Madách Színházban is most folyik az áram- és gázvásárlásra kiírt közbeszerzési eljárás, de bíznak benne, hogy „elviselhető áron” kapják majd az energiát. Az intézmény emellett az elmúlt években mindent megtett az energiatakarékos működtetésért, saját forrásból indítottak el az energiafelhasználás hatékonyságát segítő beruházásokat. Az Örkényben a következő hetekben írnak ki közbeszerzést az energiahordozókra. Pontos képet csak az eljárás után kapnak majd, de a felméréseik alapján az is meglehet, hogy tízszeres árral kell kalkulálniuk.
Spórolási lehetőségek
„Egy színház úgy tud spórolni, ha nem játszik. Ha nem játszik, akkor viszont nehéz színháznak hívni” – jegyzi meg a Radnóti Színház gazdasági igazgatója, aki szerint gyertyafényben még csak tud olvasni az ember, ha nagyon akar, de
egy színházi előadást nem szerencsés világítás nélkül megtartani – habár lehet, hogy ez is el fog jönni.
A költségek csökkentése érdekében annyit tudnak tenni, hogy a próbák nagyját a színházterem helyett a próbateremben tartják meg, de egy világításpróbánál például ez sem játszik.
Miskolcon rövidíteni fogják a világításpróbák idejét: az eddigi egy hét helyett mostantól megpróbálják két napra csökkenteni. Emellett folyamatosan gondolkodnak más lehetőségekben is. Felmerült például, hogy a nagyobb hatékonyság érdekében a 80-90 főt befogadni képes játszóhelyük, a Játékszín néhány előadását a 300 férőhelyes Kamaraszínházba tegyék át.
A Trafóban a közönségforgalmi térbe elhelyezett LED és mozgásérzékelős lámpákkal igyekeznek mérsékelni a fogyasztást, az előadások után fél órával pedig bezárják az épületet. Az alkotók számára napi öt órában korlátozták a teljes technikával való próbálás lehetőségét. A Müpában is vizsgálják a díszkivilágítás és az energiatakarékosabb hőmérsékletszabályozás hatékony módjait, de megfontoltan állnak hozzá a jelen körülmények között kevésbé költséghatékony módon megvalósítható – például egyes kültéri – események szervezéséhez is. A Katonában is a világításon igyekeznek spórolni, az új produkciók próbái szinte a bemutatóig munkafényben zajlanak majd. A fűtést illetően nagyban számítanak a nézők együttműködésére, ha úgy alakul, hogy
a korábbi években megszokott hőmérséklet helyett némileg hűvösebb nézőtér fogadja őket.
E tekintetben viszont optimisták: a közönségüknek már 2011 januárjában is volt része hasonló helyzetben, amikor a kéményen végzett munkálatok miatt napokig nem volt fűtés a színházban, a nézők azonban pokrócokkal, teával felszerelkezve érkeztek és lelkesen végignézték az előadásokat.
A Jurányi dolgozóinak és nézőinek is érdemes lehet pár extra pulcsival készülni. Előfordulhat, hogy később kezdődik és kevesebb ideig tart majd a fűtési időszak, Rozgonyi-Kulcsár Viktória ezen felül egyhavi leállásban is gondolkodik. Azt is elképzelhetőnek tartja, hogy jövőre júniusban is játszanak majd, ősszel pedig már szeptemberben is nagyobb előadásszámmal – ez esetben december és február között állnának le teljesen a színházi programokkal, a házban dolgozó szervezetek azonban nem tudnák ennyi időre beszüntetni a munkát. Az Örkényben is számítanak a közönség, azon belül is a pártolói kör segítségére, továbbá keresik az intézményes együttműködési lehetőségeket, támogatásokat, mecénásokat, amelyekkel bővíthetik a forrásaikat.
Az Átriumban is rövidített világításpróbákkal terveznek, de ezen felül is ott spórolnak, ahol tudnak. Lényegesen rövidítik a nyitvatartásukat, kabátban próbálnak és még az eddigihez képest is csökkentik az energiafelhasználásukat. És hát ki tudja, bejön-e majd az előre belehelt, lábbal hajtós generátorokkal felszerelt nézőtér ötlete.
Hogyan érinti a költségek farigcsálása a művészi munkát?
A színházaknak az is kihívást jelent, hogy a spórolásra tett kísérleteik ne menjenek a művészi munka rovására. Miskolcon a díszletek és jelmezek tekintetében igyekeznek úgy kreatívak lenni, hogy mindeközben a költségcsökkentés ne járjon együtt a színvonal romlásával. A Jászai Mari Színházban is a díszleteken spórolnának, a raktárakban lévő régi díszletek átalakítását tervezik. A Jurányi Háznál felmerült, hogy csökkentsék az új produkciók számát vagy elhalasszanak bemutatókat, de erre nem biztos, hogy szükség lesz, mivel a nagy részük már eleve tavaszra esik. A sűrű repertoár miatt alapból szűkre szabott próbaidőn azonban nem szeretnének rövidíteni, mert félő, hogy ez kihatna a produkciók színvonalára is. Az előadásszámokat sem lenne érdemes csökkenteni, hiszen fűteni akkor is kell, ha este nincs előadás, mivel több száz ember mozog, dolgozik a házban.
A Katonában és a Radnótiban sem szeretnék korlátozni a próbákra fordítható időt, és bár folyamatosan vizsgálják a lehetőségeiket, a bemutatók számán sem változtatnának. Hasonlóképpen a Madách Színházban sem tervezik, hogy visszavegyenek a megtartandó bemutatók vagy az előadások számából. A Vígszínházban is az az alapcél, hogy minden bemutatót meg lehessen tartani és a színház szerint „jelen pillanatban ez abszolút biztosnak látszik.”
Az Örkény Színház már kevésbé tűnik optimistának. Bár egyelőre ott sem terveznek bezárást vagy létszámcsökkentést, biztonsággal csak azután tudnak nyilatkozni, hogy kiderült, mennyi támogatást kapnak 2023-ra a fenntartótól. Itt sem terveznek bemutatót lemondani vagy rövidíteni a próbaidőn, de a pontos számok ismeretében akár erre is sor kerülhet, mivel mint írják,
még a művészi tervek érdekében sem léphetünk át olyan határt, ami likviditási problémát idézne elő.
A Szabad Tér Színház viszont már most tudja, hogy a 2023-as évadot mind a két telephelyén kevesebb előadással tartja meg.
Ha mindez nem lenne elég, az eddigi bizonytalanságot tovább fokozhatja még egy újabb Covid-hullám is, amely szintén bezárásra is kényszerítheti a színházakat, továbbá kérdés, mennyire terheli meg a kultúrafogyasztók pénztárcáját az infláció és a saját rezsiszámláik emelkedése. A színházak emiatt például ódzkodnak attól, hogy emeljenek a jegyárakon, Miskolcon is csak egy 7%-os növelést mertek meglépni, mert félnek, hogy egy esetleges túlárazás a közönség elpártolásával jár majd. Nekik pedig „az a legfontosabb, hogy az emberek jöjjenek színházba.” Az Örkény is nagyon nehéz szívvel hozta meg a döntést, hogy jegyárat emel. Mivel a színház nézői közt sok a tanár és a diák, az emelésnél igyekeztek őket is figyelembe venni, de a kiszámíthatatlan gazdasági helyzet miatt nem lehet előre megjósolni, hogy tényleg képesek lesznek-e majd kigazdálkodni a jegyek árát.
Számíthatnak-e külső segítségre a bajba jutott színházak?
Megkerestük a fővárosi és a miskolci önkormányzatot is, hogy terveznek-e a megnövekedett költségek miatt plusz támogatást adni a fenntartásukban lévő színházaknak.
Bősz Anett, Budapest humán területekért felelős főpolgármester-helyettese kérdésünkre azt írta, a napokban is folyik az egyeztetés a fővárosi fenntartású intézmények gazdasági vezetőivel. Fontosnak tartotta ugyanakkor kiemelni, hogy amikor a színházakról beszélünk, „valójában budapesti emberek, családok megélhetéséről is beszélünk”, akik a válságban először a kulturális programok iránti igényükről mondanak le – még akkor is, ha ezzel romlik az életminőségük –, ami a jegybevételek csökkenéséhez vezet. A fővárosnak ezzel együtt a színházakban dolgozó sok ezer ember megélhetésére is gondolnia kell, amikor a konkrét számokat látva döntést hoz a támogatások mértékéről.
A miskolci önkormányzatnál már folyamatban van egy költségcsökkentési terv kidolgozása, hogy a megemelt energiaárak okozta többletköltséget a város önkormányzata, intézményei ki tudják gazdálkodni, úgy, hogy működésükben, szolgáltatásaikban az ne okozzon fennakadást.
Egyelőre tehát nagy a bizonytalanság a színházaknál (is) az elkövetkező hónapok rezsiszámláit illetően, az intézmények azonban a jelek szerint a végsőkig kitartanak amellett, hogy ne kelljen olyan intézkedéseket meghozniuk, amely a színvonal romlásával és a közönségük elpártolásával járna. A nézők hűségére pedig alighanem szükség is lesz, hiszen a közeljövőben várhatóan anyagilag és a komfortérzetünket tekintve is nagyobb áldozatot kell majd hoznunk, ha továbbra is szeretnénk a kedvenc színházainkat látogatni.
Borítóképünkön a Vígszínház kivilágítótt épülete. Fotó: Vígszínház / Gordon Eszter
