Gyémánteső eshet a jégbolygókon, 200 kg-os kövek potyoghatnak az égből
Néhány évvel ezelőtt a bolygókutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a jégóriások, az Uránusz és a Neptunusz légkörében olyan szélsőségesen magas a nyomás, hogy gyémánt eshet eső helyett. Az elméletüket laboratóriumi körülmények között sikerült is igazolniuk.
A Science Advances című folyóiratban megjelent tanulmány szerint bár a Neptunusz és az Uránusz légkörében viszonylag kevés az oxigén, más jégbolygóknál az arányuk magasabb lehet. A kutatók ezrét most azt próbálták meg modellezni, ezeken az idegen planétákon is beindulna-e a légkörben a gyémánt termelődése, ha ugyanazok a körülmények állnak rendelkezésre, de több oxigén lenne jelen az atmoszférában.
Az elméletük kipróbálásához a műanyagot – PET-et – használtak, azért ezt, mert ebben az anyagban épp jó arányban van az oxigén, a szén és a hidrogén. A mintákat a Rostocki Egyetem kutatói lézerekkel bombázták, és arra jutottak, hogy az oxigén nemhogy nem szabott gátat a gyémántképződésnek, de még serkentette is azt. Sőt, ennek az atomnak köszönhetően a gyémánt alacsonyabb nyomáson és hőmérsékleten jött létre, mint egyébként.
„Az oxigén felgyorsította a szén és a hidrogén felhasadását, ezáltal pedig nanogyémántok jöttek létre” – vonták le a következtetést a szerzők az IFLScience összefoglalója szerint. Ennek köszönhetően a szénatomok könnyebben egysülhettek, és alkothattak gyémántot.
A kutatók ezután felskálázták az eredményt, és arra jutottak, hogy egy bolygó légkörében több millió karátos, legalább 200 kilogrammos gyémántok potyoghatnak az égből. Ezek azonban a sűrű gázok miatt nem maradnak meg a felszínen, hanem réteget képeznek a bolygó magja körül.
