Gulyás lényegében elismerte, hogy csak időhúzásra jó a NATO-csatlakozás ügyében a társadalmi vita, de ez is Brüsszel miatt van
Az egy órára eső elköteleződések számában alighanem rekordot állított be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki kétórás szerdai kormányinfón mintegy féltucatszor biztosított mindenkit a kormány nevében, hogy támogatják Svédország és Finnország NATO-csatlakozását, és azon vannak, hogy az erről szóló törvényjavaslatokat még az év vége előtt megszavazza az Országgyűlés. A parlamenti döntéshez nem is a megfelelő számú támogató voks hiányzik, hiszen nemcsak a kormánypártok 135 “bátor emberére” lehet számítani, de – a Mi Hazánk kivételével – még az ellenzéki frakciók is támogatják, sőt sürgetik a döntést.
A gond az, hogy a kormány ugyan már július közepén benyújtotta a két ország NATO-felvételének támogatásáról szóló törvényjavaslatokat, és azóta is minden fórumon bizonygatja elköteleződését és támogatását, a formális, jóváhagyó döntés mégis késik: négy hónapja nemhogy szavazás nem volt, de eddig még a külügyi bizottság sem tárgyalta a témát, és a meghívó szerint nem szerepel a kérdés a bizottság jövő heti ülésén sem. Sőt, egyelőre a parlament december 7-én záruló őszi ülésszakának üléstervében sincs feltüntetve a bizottsági tárgyalás utáni plenáris vita, majd zárószavazás időpontja.
Miért húzza ennyi ideig Orbán a finn-svéd NATO-csatlakozás ratifikálását?Amikor más kormányzati előterjesztést, törvényjavaslatot – ha az valóban fontos a kormánynak – akár pár nap alatt végig futtatnak törvényhozáson a benyújtástól a zárószavazásig, nehéz magyarázatot találni arra, miért áll gyakorlatilag egyhelyben ez az ügy immár négy hónapja Magyarországon. Úgy, hogy közben a NATO 30 tagállama közül 28 ezalatt szakított időt arra, hogy ratifikálja a svéd és finn csatlakozást. Magyarországon kívül ezt csak Törökország nem tette meg, de eleve közölte, hogy feltételei vannak, míg Magyarország feltétel nélküli támogatásáról biztosította a két országot.Az oroszokkal szembeni különutas magyar külpolitika, a török elnök felé tett gesztus vagy a Brüsszellel való alkudozás is magyarázat lehet arra, hogy Magyarország miért nem sieti el Finnország és Svédország NATO-csatlakozásának ratifikálását.
Mégis, a magyar Országgyűlés kormánypárti képviselői már attól is számtalan alkalommal elzárkóztak és inkább a halogatást választották – e héten kedden például egy ülésnap alatt kétszer is –, amikor az ellenzék megpróbált gyorsítani a folyamaton, hogy mielőbb szavazni tudjanak a ratifikálásról. Közben például egy szintén nemzetközi szerződést érintő, de a NATO-csatlakozási előterjesztéseknél frissebb, három hónappal később benyújtott kormányjavaslatot, ami a Magyarország és San Marino közti beruházásösztönzési megállapodás ratifikálása, már rég napirendre vett és tárgyal a törvényhozás.
Hiába a kormány fogadkozása, továbbra sincs tervben a svéd és finn NATO-tagság ügye a parlamentbenEmiatt is átlátszó a például Szijjártó Péter külügyminiszter vagy Gulyás Gergely által is emlegetett kifogás, hogy azért nem kerültek még sorra a NATO-s témák, mert a törvényhozásnak előre kellett venni az uniós pénzek megszerzése érdekében sürgős javaslatokat. Ezeket futószalagon fogadják el, de túlzás, hogy másra ne jutna idő. Elkezdték például tárgyalni az Aranybulla ünnepnapjáról szóló javaslatot, amiről Gulyás most azt mondta, hogy az is fontos. A NATO-s témák késleltetésének azt az értelmezést pedig, hogy ezzel próbál a kormány a tárgyalásokon az Európai Bizottságra nyomást gyakorolni, a miniszter tagadta, szerinte “nem kötik össze” a kettőt.A valóság a jelek szerint nem tiszteli sem Orbán Viktor és kormánya elköteleződését a svéd és finn NATO-csatlakozás mellett, sem pedig Gulyás Gergely miniszter fogadkozását, hogy erről még év végéig dönt a parlament. A december 7-ig tartó őszi ülésszak napirendjén ugyanis ez a téma nem szerepel, ráadásul közben társadalmi vitára is bocsátották a kérdést, ami jogilag értelmezhetetlen.
Mindenesetre Gulyás Gergely kitart ígérete mellett, hogy a skandináv államok NATO-csatlakozásának ratifikálására az EU-s témákat követően még az év vége előtt, az őszi parlamenti ülésszakon sor kerül. A késlekedés oka tehát a kormányzat nyilatkozataiban főként Brüsszel, mostanra “kikopott” az a korábban felhozott védekezés, miszerint a hatalmi ágak szétválasztása miatt a kormány keze meg van kötve, nem befolyásolhatja, nem sürgetheti a parlamentet. Új elemként előkerült viszont Gulyás érvkészletében is az, a korábban már használt indok, hogy amúgy sem dönthet a parlament a NATO-témában, mert még “folyik róla a társadalmi vita”.
Orbán Viktor és Jens Stoltenberg NATO-főtitkár idén februárban © MTI A kormány honlapján valóban elindult egy "vita", észrevételeket várnak e-mail-ben, megjegyezve, hogy emiatt "a tervezet valamennyi tartalmi és formai eleme módosulhat”. A szerdai kormányinfón a hvg.hu meg is kérdezte Gulyást, hogy ennek mi értelme van, talán a kabinet által eldöntött és hangoztatott támogatást megvonnák, ha a beérkező, a témában laikus állampolgári vélemények többsége szerint nem kellene a svédek és a finnek NATO-tagságát támogatni? Gulyás válasza szerint nem, a támogatása eldöntött tény, ezen a társadalmi vita eredménye sem változtat, azt pedig amúgy sem lenne kötelező kiírni, mert a téma nemzetközi szerződést érint, de
a kormány inkább “túlteljesíti” a törvényjavaslatok társadalmi vitára bocsátásáról az Európai Bizottságnak tett vállalását – magyarán csak időhúzásra jó a NATO-csatlakozás ügyében a társadalmi vita, de ez is Brüsszel miatt van.
Akárhogy is, a két skandináv állam Törökország és Magyarország ratifikálása hiányában is számíthat a katonai szövetség támogatására. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár kijelentette: a NATO akkor is cselekedni fog, ha Svédország vagy Finnország úgy kerülne nyomás alá akár Oroszország, vagy más ellenséges erő részéről, hogy még nem teljes jogú tagjai a szövetségnek. A szervezetet életre hívó szerződés 11. cikkelye szerint amúgy „a Szerződés az azt megerősítő államok között életbe lép, mihelyt az aláíró államok többsége, közöttük Belgium, Kanada, Franciaország, Luxemburg, Hollandia, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok megerősítő okirataikat letétbe helyezték; a többi aláíró állammal a szerződés megerősítő okirataik letételének napján lép életbe.”
