Gdansk – a város, ahol a Szolidaritás született
Amikor 1980 augusztusában a lengyel kormány hozzájárult ahhoz, hogy legálisan működjön a nem sokkal korábban megalapított Szolidaritás szakszervezet, talán senki sem gondolta, hogy a gdanski Lenin Hajógyár egyik fiatal villanyszerelője, Lech Walesa nevéhez köthető szervezet lesz az, amely meghatározó mértékben hozzájárul az évtized végén Lengyelországban és a többi közép-európai országban végbement rendszerváltáshoz.
A Szolidaritás megalakulásával ugyanis véglegesen kiszabadult a palackból a szabadság szelleme: 16 hónap alatt tízmillió lengyel csatlakozott a szakszervezethez, és ugyan a rendkívüli állapot bevezetésekor, 1981 decemberében a hatalom felfüggesztette a Szolidaritás működési engedélyét is, a mozgalmat már nem lehetett megállítani.
Gdanskban a már csak részlegesen működő hajógyár mellett található a Szolidaritás és a kommunizmus elleni harcban részt vevő többi szervezet emlékét őrző Európai Szolidaritás Központ nevű múzeum és könyvtár.
A mintegy kétezer kiállítási tárgy között ott vannak a titkosrendőrség által készített feljegyzések, a tüntetők ellen bevetett rendőrségi járművek, de kiállították azt a golyó lyuggatta bőrkabátot is, amelyet az 1970-ben, egy gdyniai tüntetésen agyonlőtt hajógyári munkás, a húszéves Ludwik Piernicki viselt.
A tárlók között elhelyezett képernyőkön futó videókban történészek mesélnek a lengyelországi rendszerváltás előzményeiről, a múzeum előtti téren áll az 1970-es sortűz áldozatainak emléket állító hatalmas szoborkompozíció. A Központ épülete is figyelemre méltó: a külső falak a gdanski hajógyárban épített hatalmas hajótestekre emlékeztetnek.
A X. században alapított Gdansk viharos történelemmel büszkélkedhet, az európai kereskedővárosokat tömörítő Hanza-szövetség tagja számos ostromot élt túl, többek között a poroszok, az oroszok, valamint Napóleon idején a franciák is elfoglalták.
Lengyelország 1772-es első felosztása után Gdansk – Danzigként – Poroszországhoz került, és 1920-tól a Versailles-i szerződés értelmében a település Danzig Szabad Város néven különleges státust kapott. A Danzig kikötőjében lévő Westerplatte 1939. szeptemberi ostroma volt a második világháború első csatája, a nyomasztó túlerő ellen harcoló lengyel katonák egy hétig tartották állásaikat.
Bár a második világháborúban a németek, majd a felszabadító szovjet csapatok a földdel tették egyenlővé a világégés után Lengyelországhoz visszakerült Gdanskot – az épületek nyolcvan százaléka rongálódott meg – a belváros ma újra régi fényében ragyog.
A központi negyed legismertebb sétálóutcája a Magas Kapu és a Zöld Kapu között húzódó Királyi Út, de Gdansk híres a borostyánról is: a Borostyán múzeumban különleges, növényi és állati maradványokat megőrző zárványok is láthatóak, míg az ugyancsak gyalogosok számára nyitott Mariacka utcában a műemléki házak földszintjein borostyánboltok várják a turistákat.
Nem csak a belvárost állították helyre, a Motlawa-folyó két partján lévő épületek is megújultak, legtöbbjükben szállodák, éttermek és kávézók üzemelnek. A spanyol labdarúgó-válogatott például a 2012-es labdarúgó-Eb idején a folyóparton lévő Gdansk Boutique hotelt választotta ki „főhadiszállásnak”. Új életre keltek a kikötő bezárt céhjei is: a szocreál környezetben klubok nyíltak.
S ha már a legek: a Gdansk közelében lévő Malbork (németül Marienburg) vára a világ legnagyobb alapterületű vára, és Európa legnagyobb téglaépülete. A számos épületből és magas falakból álló erődítményrendszer a teuton lovagok egyik központja volt, később pedig a lengyel királyok székhelyeként is szolgált. A XIV. század elejére felépült vár felkerült az UNESCO Világörökség listájára is. A második világháborúban, majd az 1959-es tűzvészben a vár nagy része megsemmisült, ám az 1962-ben kezdett felújítás eredményeként mára az épületegyüttest szinte teljesen helyreállították.
A teuton lovagok különleges megoldásokat is alkalmaztak: a sok száz méterre lévő hatalmas kazánból vezették a meleg levegőt a hatalmas termekbe, miközben olyan íveket építettek a falakba, amelyek lehetővé tették a vendégek beszélgetéseinek a kihallgatását. S a megfigyelést is tökélyre fejlesztették, a falakba álcázott lyukakat fúrtak, hogy szemmel tartsák a fogadásokon és tanácskozásokon részt vevő embereket. A hitleri időkben Malbork a „dicső germán múlt” egyik jelképe volt és a náci ifjúsági mozgalom, a Hitlerjugend számos találkozót rendezett az épület hatalmas termeiben.
