Gázársapka nélkül nem sokat ér az uniós rezsicsomag – Magyarországon meg pláne nem
Szeptember elején dobta be az Európai Bizottság elnöke azt a javaslatcsomagot, mely az elszabadult energiaárak letörését célozza. A tervezetet a tagállamok alaposan megrágták, a legfontosabb elemét, az importgáz árának limitálását többször ki is köpték, végül a múlt héten a maradék három elemet elfogadták. Ezek röviden a következők:
Ezek a fő irányvonalak, variációs lehetőségek vannak bennük, de legkésőbb december elsejétől már élesíteni kellene a tagállamokban az intézkedéseket.
Valódi tétje a gázársapkás intézkedésnek lenne – ha valaha sikerülne megegyezni róla. Itt érdemes kiemelni, hogy az Orbán-kormány az utóbbi napokban elkezdte összemosni az erről szóló uniós javaslatokat az államszövetség Oroszország ellen folytatott szankciós politikájával. Még a hamarosan érkező nemzeti konzultációban is lesz egy „gázszankcióra” vonatkozó kérdés, Orbán Viktor pedig a friss videójában arról beszélt: az elmúlt napokban sikerült elérni, hogy az új uniós szankciók nem vonatkoznak Magyarország gázellátására. A valóság az, hogy
Európa gázellátását érintő lépések mindeddig nem szerepeltek a szankciós javaslatok között,
és a friss, nyolcadik szankciós csomagban sem gázársapka szerepel, hanem egy, az olajkereskedelmet érintő intézkedés.
Azzal együtt, hogy valódi eredményt az energiaárak csökkentésénél a gáz árának letörésével lehetne elérni, releváns kérdés: azok a lépések, melyekről már megszületett a megegyezés, milyen hatással lehetnek a magyarországi energiacégekre. Ezt kíséreltük meg felmérni energiaügyi szakemberek segítségével.
Ahol már jóval az EU előtt járunk
A fosszilis tüzelőkben érintettek szolidaritási extraprofit-adóztatását könnyű lerendezni: ennek nálunk semmilyen hatása nem lenne. Itthon egy ilyen adó elsősorban a Molra vonatkozna, de azt már alapból is sújtja a magyar extraprofit-különadó, ráadásul keményebben is, mint amit az unió javasol: nemrég emelték meg a sarc mértékét 20-ról 40 százalékosra. Hernádi Zsolt vállalatvezető szerint egyébként a kormány által bejelentet, rezsicsökkentéssel kapcsolatos intézkedések 60–70 százalékát a Mol finanszírozza.
Mondjuk van is mit lefölözni a Molnál a különadóval, hiszen a vállalat extrának tényleg simán titulálható nyereségre tesz szert, mióta az általa vásárolt orosz nyersolaj ára jócskán aláment az amerikainak és a norvégnak – itt a fő kérdés most inkább az, hogy mennyivel fogja csökkenteni a profitot, ha az OPEC+ friss megegyezésének értelmében Oroszország és Szaúd-Arábia valóban visszafogja a kitermelését, hogy felnyomja az olajárakat.
Abszolút a teljesség igénye nélkül célpont lehetne még például a szénégető Mátrai Erőmű, de ez a cég nem termel sem extra-, sem akármilyen profitot: masszívan veszteséges. És elaggott is, ami miatt évek óta csak kapacitása kevesebb mint felén tud működni.
A másik eszközt, a bevétel limitálását atomenergia esetében itthon az állami Paksi Atomerőműnél lehetne alkalmazni, de ez sem lenne reális lépés, hiszen itt a rezsicsökkentés már évek óta torzítja a képet, és ez az újraeszkábált verziójáról is elmondható. Az erőmű közmondásosan 12 forint/kilowattóra áron termeli a villamos energiát, szóval szabadpiaci viszonyok között nagyot kaszálhatna, de az áramot egyrészt nem az energiatőzsdén értékesíti, hanem az állami kereskedőháznak adja át, másrészt az érte befolyó összeget használja arra a tulajdonos MVM, hogy a lakosság rezsicsökkentett fogyasztását finanszírozza – már ahogy tudja (ez óriási veszteségeket jelent neki).
Ahol lehetne némi tétje
A bevételskalpolás a hazai megújulóenergia-cégeknél csak részben jöhet szóba, mert ezen társaságok jellemzően a KÁT vagy a METÁR keretei között működnek, vagyis az állam előre meghatározott áron veszi át tőlük a megtermelt energiát. Ennek a két rendszernek a lényege, hogy bárhogy is alakuljanak a szabadpiaci viszonyok, a megújuló erőművek jó áron tudják értékesíteni az árujukat, érdekeltek maradnak a termelésben, fejlesztésben: a magyar energiamix zöldülése központilag elősegített. Az előre belőtt KÁT-os, METÁR-os átvételi árak miatt mondhatjuk azt, hogy az uniót ismét megelőzve egy bevételi limit itthon már érvényben van.
Az utóbbi időben azonban annyira meglódult az energiapiac, hogy már év elején több megújulós cég úgy döntött, hogy kilép a KÁT-ból, és a rekordokat döntögető árhullámokat meglovagolva szerencsét próbál a szabadpiacon. Az ő esetükben lehet realitása annak, hogy megawattóránként 180 euróban maximálják az értékesített villamos energia bevételeit. A 180 eurós limit azonban így is elég nagylelkű – eleve, az EU úgy állapította meg, hogy senkinek se vegye el vele a kedvét a zöldítéstől, hiszen azzal együtt, hogy az orosz–ukrán háború miatt most muszájból megint jobban bele kell tenyerelni a fosszilisokba, a megújuló energia fejlesztése továbbra is élet-halál kérdés marad.
Zöld erőművek az energia-vadnyugaton
Az általunk megkérdezett hazai energiaszakértők is úgy vélik, hogy egy ilyen limit honosítása nem vágná haza az itthoni zöldenergiacégeket. Mezősi András, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) kutatója szerint a bevételi plafon olyan magas, hogy azzal a megújulós cégek, illetve egyéb termelők is kiegyeznének. Mezősi becslése szerint eddig az idei év során a tavalyi KÁT-mezőny 5–10 százaléka léphetett ki a szabadpiacra.
Néhány tucat erőműről beszélhetünk, amelyeket érinthetne egy ilyen intézkedés. Ők akkor nem 400 eurós áron adhatnák el az áramot, hanem csak 180-ason, de azt hiszem, még így is nagyon boldogok lennének, mert még így is bőven megtérülne a beruházásuk.
Ez főleg a szél-, és naperőművekre igaz, hiszen náluk az energiának nincs termelési költsége: a szél és a napsütés is ingyen van (csak egyik sem állandó, megbízható forrás). Ennél a két erőműtípusnál viszont az sem jár rosszul, aki úrrá lett a kalandvágyán, és inkább a kiszámítható körülményeket választotta. Mezősi szerint a KÁT-ban megmaradt cégek is 100 euró körüli árat kapnak megawattóránként az energiájukért.
A szakember rámutat: ezeknél az erőműveknél lehet olyan számolást alkalmazni, amely azt nézi, hogy a berendezések teljes élettartamán át milyen áramárnak kell kialakulnia, hogy egy adott erőmű megtérülő legyen, és ne csak a rövidtávú, hanem a beruházási költségeit is hozza. Ez Mezősi szerint a naperőműveknél korábban 150 euró volt, de most már bőven 100 euró alatt van, így hát a 180 euró ebből a szempontból is egy nagyon magasan meghúzott ár.
Szintén nem várna drámai változást a szabadpiacra lépetteknél a megújulós bevételi plafontól az Alteo vezérigazgató-helyettese. Kovács Domonkos lapunknak arról beszélt, hogy vállalatát nem is érintené egy ilyen lépés, mert az Alteo a saját többségi tulajdonában lévő erőműveket nem léptette ki a KÁT-ból, egy erőművük pedig a METÁR-ban értékesít. KÁT esetén fentebb írtuk, hogy az átvételi ár jóval a 180 eurós limit alatt van (de még így is nagyon kedvező), a METÁR-nál pedig azért nem beszélhetünk a plafont áttörő profitról, mert ebben a rendszerben, ha a piaci ár magasabb, mint a tenderen elnyert átvételi ár, akkor a különbözetet az energiacég vissza kell, hogy fizesse a MAVIR-nak, hívta fel a figyelmet Kovács.
KÁT-keringő
Hogy pontosan kik léptek ki idén a KÁT-ból, az hivatalos forrásokból nem ellenőrizhető, mert név szerinti listájuk üzleti titok. A MAVIR honlapjának publikus adatai ugyanakkor eligazítanak a rendszert elhagyó elszámolási pontok, vagyis a cégek telephelyeinek (pl. napelemparkok) a számáról, illetve azok kapacitásáról.
Tavaly december végén még 100 telephely volt a KÁT-ban, január végére a számuk 85-re csökkent, tehát első nekifutásra 15 erőművet léptettek ki a cégek a rendszerből. Ebből 7 napelempark volt, 8 pedig biogázüzem - távozásukkal a kátos energiatermelési összkapacitás 186,61 megawattról 178,87 megawattra csökkent.
Februárban volt egy nagyon jelentős kilépés, 4 távozó telephely együtt 110,99 megawattnyi kapacitást vitt magával. Ezt egy napelem-telep és három biomassza-erőmű hozta össze, de a kiugró kapacitások majdnem teljes egésze az utóbbiaké volt. Belépett egy depóniagáz-erőmű, csekély kapacitással. A következő hónapokban aztán jöttek-mentek a telephelyek. Júniusban volt a rendszerben a legkevesebb erőmű (72 darab) és a legalacsonyabb összkapacitás (59,95 megawatt). A cikk írásakor elérhető legfrissebb adatok az augusztus végi állást mutatják, akkor 74 volt a KÁT-os telephelyek száma, 61,45 megawatt összkapacitással.
A biomassza egy külön történet
A szél- és naperőművekkel szemben a biogáz- és biomassza-üzemek termelése nem ingyen van, sőt idén itt is megdrágultak az alapanyagok. Kovács Domonkos lapunknak rámutatott, hogy a szerveshulladék-alapanyagok árdinamikáját több tényező is befolyásolta. Az egyik a mezőgazdasági termelői árak általános emelkedése: ha maga az anyag, amiből a hulladék képződik, megdrágul, az valamennyire magával húzza a hulladék árát is, márpedig idén aztán tényleg nekiindultak az agrárium árai is.
Mivel nem minden biogáz- és biomassza-üzem közvetlen közelében termelődik alapanyag, a másik árfelhajtó tényező a szállítási költség, vagyis most leginkább az üzemanyag-árak alakulása. A holtankoljak.hu adatai szerint a nem hatósági áron tankolók – márpedig most róluk van szó – a benzin literjéért péntektől átlagosan 681,9 forintot fizethetnek, a gázolaj literjéért 776,9 forintot.
A harmadik hatás, amit Kovács kiemelt, az az, hogy pont a magas villamosenergia-árak miatt sok biogáz-/biomasszaüzem újra a piacra lépett, ami megnövekedett keresletet idézett elő a biológiailag lebomló hulladékok irányába, ami szintén hozzájárult az árnövekedéshez.
„Míg egy nap- vagy szélerőműnek valahol a 70 és a 80 százalék között van az EBITDA-hányada, addig egy biogáz-üzemnél ez inkább 35–45 százalék – jó esetben. Ha ők kapnak egy olyan extraprofit-adót, ami az árbevétel-különbözetre épül, akkor az őket nagyon súlyosan érintheti” – mondta lapunknak Kovács.
Hogy most mennyi a biogáz-/biomasszaüzemek megawattórára számolt termelési költsége, arról Mezősi András azt mondta, hogy a KÁT-os átvételi árból kiindulva mindenképpen valahol 100 euró alatt lehet, hiszen, ha hosszabb távon efölé csúszna, akkor az erőművek csak buknának rajta, és nem termelnének. A másik lehetőség – tesszük hozzá –, ha ők is kilépnek a KÁT-ból. Tavaly december végén még 12 biogáz-üzem volt ebben a rendszerben, és három biomasszaüzem. Előbbiek közül január végéig 8 hagyta el az állami támogatásos rendszert (augusztus végére már csak ketten maradtak bent), februárban pedig az a három, együtt 110 megawatt kapacitású biomasszás telephely is velük tartott, ahogy fentebb már írtuk. Ezek a mozgások mutathatnak a termelési költségek jelentős megugrására is.
A csúcsidei spórolást az árak már el is intézhették
Egy ötszázalékos csökkentés önmagától is bekövetkezik, amiatt, hogy drága az energia. A nagy fogyasztóknál gyakorlatilag már most önkorlátozás van a magas árak miatt
– kommentálta lapunknak az uniós fogyasztás-visszafogási javaslatot Holoda Attila. A szakértő rámutatott, hogy ellátási zavar esetén vannak élesítendő korlátozások, olyan sorrendek, melyek meghatározzák, hogy energiaszűkös időben hogyan kapcsolnak le különböző fogyasztókat a hálózatról, akik aztán átmennek valamilyen más, alternatív forrásra, de szerinte ilyen, szándékolt fogyasztás-csökkentésre korábban még egy országban sem volt példa.
Egy deklarált, programszerű csúcsidei spórolási program Holoda szerint a legnagyobb fogyasztókra vonatkozna. A közlekedés ilyen, Magyarországon pl. a MÁV. A vasúttársaságnál lehet abban logika, hogy például csúcsidőn kívülre tegyék át a teherforgalmat, véli a szakember. Nagy áramfelhasználók továbbá azok az autógyárak, ahol a különböző, beépített alkatrészek, öntvények utólagos hőkezelése elvisz rengeteg energiát. Az Audi, Mercedes és társaik ilyenek. Holoda szerint ezeknél az üzemeknél vagy a gyártási volumen csökkentése jöhet szóba, vagy átszervezhetik a háromműszakos termelésüket úgy, hogy a nagyobb termelés a csúcsidőszakon kívülre, mondjuk éjszakára essen.
A javaslatokat összegyűjtő EU-s brossúra szerint a tagállamoknak az el nem fogyasztott villamos energiára vonatkozó pályázati rendszereket érdemes mérlegelniük. Holoda szerint ez arról szólhat, hogy megpróbálnak különböző energiafelhasználású cégeket összekötni, nagyokat a kicsikkel, és ha a nagynál megmarad lekötött energia, akkor viszonylag kedvező áron eladhatja a kicsiknek. „Ha vannak olyan kis cégek, amelyek át tudják csoportosítani a tevékenységüket, és mindegy, hogy hajnali háromkor vagy délután kettőkor használják fel az energiát, akkor ők egy ilyen rendszerben abban az időszakban indíthatják el a gyártásukat, amikor a kedvezményes energiát megkapják a nagy cégtől.” Ezt a szakember szerint olyan logisztikai összehangolást igényel, hogy nem lehet máshogy kezelni, csak egy másodlagos aukciós felület elindításával (az elsődleges az energiatőzsde). Holoda szerint azonban
a kkv-k a közeljövőben sorra fognak bezárni, mert nem tudják megfizetni az energiát, így pedig végeredményben jóval több lesz a megtakarítás, mint az EU által elérendőként összességében meghatározott százalék.
A gázársapka nélkül ennek sok értelme nincs
A fentiek ugyanakkor „eléggé tüneti kezelésnek tűnnek” Mezősi András szerint, hiszen a bajok eredője mégiscsak a magas gázár, ami felhajtja a villamosenergia-árakat, a gáz árával pedig a spórolás, a bevételi plafon és a szolidaritási adó képtelen bármit is kezdeni.
Holoda szerint a fenti eszközökkel úgy lehetne valamelyest belenyúlni konkrétan már az energiaárakba, hogy a megújuló- és atomerőművektől, valamint a fosszilisoktól beszedett pénzt az EU javaslataival szemben nem a lakossághoz és a kkv-khoz juttatnák el, hanem gázerőműveket kompenzálnák vele, mert nekik most sokkal nagyobb a termelési költségük. Az így kisegített gázüzemek cserébe már alacsonyabban adhatnák a gázból gyártott áramot, ami pedig lejjebb húzná az egyéb forrásokból származó villamos energia árát is.
Magáról a gázársapkáról már egy hónapja képtelenek megegyezni az uniós tagállamok. Az első verzió még csak az Oroszországból importált gáz árát limitálta volna, de ez az orosz gáznak még mindig jelentősen kitett országok ellenkezését váltotta ki, akik legfőbb ellenérve az volt, hogy egy ilyen lépésre válaszul Vlagyimir Putyin még a maradék gázcsapokat is elzárná Európa felé. A második nekifutásra beemelt verzió már minden importra kiterjesztette volna az árplafont, ez viszont a kontinens fő cseppfolyósgáz-ellátója, az USA felhördülése miatt nem talált kellő támogatásra – azóta tovább bonyolódott a kép, még újabb megoldási variációk is felmerültek.
A tagállamok között feszülő ellentétek most olyan élesnek tűnnek, hogy a Stratfor geopolitikai műhely szerint egyhamar nem is fognak dűlőre jutni a felek a kérdésben. Ha az EU erre csattanós választ akar erre adni, akkor rögtön meg is van a lehetősége rá, a gázársapkát ugyanis a most zajló, prágai csúcs pénteki zárónapján is tárgyalják a tagállami vezetők.
