Fokozódó önellátást akar az Európai Unió ritkaföldfémekből
“Emberemlékezet óta itt él a családunk. A bányászat ezt az életformát fenyegeti méghozzá sokféleképpen” - nyilatkozta a brüsszeli Politiconak egy svéd aktivista, aki az ellenállást szervezi. Carina Gustafsson elutasítja azt, hogy a környéken, Svédország déli részén bányát nyissanak, ahonnan ritkaföldfémeket hoznának a felszínre.
“A lítium és a többi ritkaföldfém hamarosan fontosabbak lesznek a földgáznál és az olajnál” - jelentette ki nemrég Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. A kínaiak erre már réges-régen rájöttek, hiszen az akkumulátorok döntő fontosságúak az áttérésben a karbonsemleges gazdaságba. Kínában még a reformok atyja, Teng Hsziao-ping mondta vezető társainak a nyolcvanas években, hogy a ritkaföldfémek pótolják azt a hiányt, amelyet az olaj- és a földgázkészletek szűkössége okoz Kínában. Csakhogy a lítiumbányászat holdbéli tájat teremt. Ezt Kínában felvállalják, de Európában csak nehezen.
Mit lehet tenni annak fényében, hogy az uniós kereslet a ritkaföldfémekre az ötszörösére nő 2030-ig? Brüsszel mindenképp el szeretné kerülni a zsarolást, ezért új bányák nyitását javasolja a tagállamoknak.
Kína globális monopóliumot akar
A kínaiak külföldön is egyre több bányát szereznek meg, hogy ily módon befolyásolni tudják a világpiacot a lítium és a többi ritkaföldfém kereskedelmében. Jó példa erre Kongó, ahol a kínaiak eurómilliárdokat fektettek be a kobaltbányászatba. Innen származik az uniós kobaltimport 70%-a. Peking nyíltan zsarol: a kínaiak nem szállítottak ritkaföldfémeket Japánba két hónapon keresztül 2010-ben. Az ok: vitatott szigetek, amelyek közelében a japánok elfogtak néhány kínai halászhajót.
Franciaország és Németország közös javaslatot terjesztett elő Brüsszelnek arról, hogy az unió támogassa a ritkaföldfémek bányászatát saját határain belül. Ezt sok tagállam támogatja: Dánia, Írország, Lengyelország, Görögország, Portugália, Finnország, Belgium és Románia is. A probléma az, hogy meg kellene győzni a helyi polgárokat arról, hogy a bányászat nem teszi tönkre a környezetet.
Thierry Breton uniós biztos elismeri, hogy “a bányászatnak piszkos imázsa van”. A probléma a legélesebben Jönköping megyében vetődik fel, Svédország déli részén. Itt vannak ugyanis a legnagyobb ritka földfém készletek az Európai Unióban. Csakhogy itt van Svédország második legnagyobb tava, amely 250 ezer ember ivóvíz ellátását biztosítja. A környezetvédők joggal mutatnak rá, hogy a bányászat miatt a tó veszélybe kerülhet.
Egy kanadai cég kidolgozott egy tervet a nyíltszíni bányászatra, de a környezetvédők ellenállása miatt egyelőre áll az ügy. Egyes szakértők pedig arra hívják fel a figyelmet: a bányászat helyett az újrahasznosításra kellene koncentrálnia az Európai Uniónak.
