Fekete Vonat: Mi tudjuk, mi történt október 23-án, de a többségi társadalomnak fogalma sincs a mi kultúránkról
A nyolcadik kerületi Mátyás téren találkozunk a 25 éve megalakult, de az utóbbi 20 évben egészen mostanáig inaktív együttessel, amely néhány éves fennállása alatt is annyit adott a magyar popzenének, amennyit más egész pályafutása alatt nem tud egészében produkálni: letették az asztalra a roma rap és hiphop alapjait, megmutatták a hazai rádióknak, hogy a cigány nyelven szövegelésnek nagyon is van helye az éterben. Ahogy a pár évvel ezelőtti cikkünkben írtuk: a Fekete Vonat meghozta a roma pop áttörését a kilencvenes évek végén, L.L. Junior (Lesi László), Mohamed Fatima és Beat (Fehér Tibor) formációja volt „az első olyan cigány csapat, amely nem mulatósban vagy cigánydalban utazott”.
Ám amilyen gyorsan, szinte a semmiből tűnt fel ez az öntudatos, a roma identitását büszkén viselő, pergő nyelvű együttes, és amilyen gyorsan kivívták maguknak a közönség szeretetét – elég annyi hozzá, hogy már a legelső albumuk platinalemez lett –, olyan szélsebesen el is robogott a Vonat a hazai zenei életből. A város másik oldalán vagy a Hol van az a lány persze, még sokáig szólt házibulikban, születtek feldolgozások, a tagok hellyel-közzel követték egymás szólókarrierjét, szórványosan voltak együttműködéseik is, de így, hárman együtt, mindössze néhány évig alkottak egy csapatot. Egészen mostanáig. Jelenleg ismét együtt dolgoznak új dalokon, elevenítik fel a régieket, hogy aztán a tervek szerint a január 7-ei, visszatérő koncertjükkel teltházat csináljanak.
Hárman háromféle irányból érkeznek az interjúra. Beat a nyolcban lakik, a közelben, mégis ő fut be utoljára. Előbb érkezik Fatima a túloldalról, majd befordul L.L. Junior fekete Mercije is. Hogy a komfortérzet meglegyen, beiktatnak egy cigarettát, kávét; majd letelepszünk a tér egyik padjához. Az interjút a közben ellőtt szelfik és az odakeveredő rajongók meg-megszakítják, „Fatima, vegyetek be énekelni” – kiabál oda nekünk valaki –, aztán egy kisgyerekes anya csoportképet kér a trióval. Később vonulunk egyet a környéken. A taxis lelassít és odaköszön, az erkélyen kint áll egy család és integet. Jönnek majd a koncertre – szólnak le föntről. Elég egyértelmű, hogy nagy a respektje a kerületben a három zenésznek, ami alapján rögtön el is hisszük nekik: jövőre csont nélkül megtöltik az Arénát.
hvg.hu: Mikor fogalmazódott meg bennetek először, hogy újra össze kéne állni?
Mohamed Fatima: 2018 óta szó van a Fekete Vonatról, csak a járvány kicsit közbeszólt. Én hiszek abban, hogy mindennek rendelt ideje van, hogy ennek most kellett összejönnie. Kellett ez a néhány év még arra, hogy mindannyian újult erővel, újult üzenettel, de azért megtartva a régit is, visszatérjünk, és ismét nekivágjunk a missziónknak.
hvg.hu: Van egy sztori az első találkozásotokról, miszerint Junior, te az Almássy téren Jackót énekeltél, Fatima, te meg a Klauzálon Whitney Houstont, mire kiállítottak benneteket egymással szemben, hogy énekeljetek. Ezt hogy kell elképzelni, ki állított ki titeket?
L.L. Junior: A nagyok. Mi 13 évesek voltunk, ők meg 15-16 körül. Könyörögtek, hogy énekeljünk nekik, mi meg örömmel énekeltünk. Imádták. Akkoriban bele voltunk bolondulva a feka zenébe, az R’n B’-be, szerettünk rá táncolni, rappelni.
hvg.hu: És Beattel hogy találkoztatok?
Beat: Volt a Kertész utca-Dob utca sarkán egy szórakozóhely, a Maszk, ott találkoztunk Juniorral először. A Maszkba a nyolcadik kerületiek nem nagyon jártak, mégis odavonzott a híre, hogy ott rapzene megy. Nekem már korábban is volt egy együttesem, és volt egy dalom, a Színvak világ, amely rákerült a Rap és punk a fasizmus ellen című kalózkazettára, amit a Junior is ismert. Úgyhogy a Maszkban azzal a kérdéssel lépett oda hozzám, hogy én nem az a Beat vagyok-e, aki azt énekli, hogy „én vagyok a bandában a legfeketébb gyerek”.
L.L. Junior: Abban a számban beszólt a skinheadeknek.
Beat: Kinyilvánítottam, hogy roma gyerek vagyok, és szeretném, ha mindenki az eszébe vésné, hogy ez nem akármi. Nagyon jó érzés volt ezt kimondani, mert nem az volt a szám üzenete, hogy a roma identitás rossz, hanem hogy micsoda előnyökkel is jár, ha az ember roma származású.
hvg.hu: Milyen előnyökkel?
Beat: Például azzal, hogy sok mindennel fel vagyunk vértezve. Ha olyan szorult helyzetbe kerülünk, hogy nem számíthatunk senki másra, csak magunkra, akkor sokkal eredményesebben vágjuk ki magunkat, mint a nem romák.
hvg.hu: Pontosan hogy szóltál be a skinheadeknek?
Beat: Volt a számban egy olyan rész, hogy „ha megtalálunk, akkor kegyetlenek leszünk, nem érdekel minket, hogy mennyi az ára, felakasztunk téged az első fára, és az első ember, aki téged onnan levág, a szívedbe égeti majd, hogy színvak világ”. Érted, 15 évesen mit írjon az ember, amikor arról szóltak a hétköznapjaim, hogy szaladgáltam a skinheadek elől a Várna utcai iskolában? Minden napom arról szólt, hogy bujkáltam; elfutottam előlük; ha feljöttem a metróból, figyeltem, hogy hol állnak, hogy ne bántsanak megint. Az iskolában nem tudtam elmenni vécére, mert ott gyülekeztek vagy negyvenen a skinheadek. A szakmunkásképzőben erről szólt az életem. Pedig én jó gyerek akartam lenni, aki tovább tanul, nem elviszi a szél, de ennek olyan ára volt, hogy majdnem minden nap megvertek. A dalszövegemen keresztül legalább egyszer vissza tudtam vágni ezeknek az embereknek.
hvg.hu: Junior, Fatima, veletek is történtek hasonlók?
Fatima: Egyszer megtámadtak bennünket, amikor a Beatet vittük haza kocsival vidékre. Akkor már Junior nem volt a Fekete Vonatban. Egy szponzorautóval voltunk, és mikor megálltunk, hirtelen öten körülvettek minket fegyverekkel.
Beat: Ők nem skinheadek voltak, de rasszisták. A helyi gazdag magyar csávóknak a gumicsizmás fiai. Ilyen déli zászlósok.
hvg.hu: Amit roma előadóként képviseltetek, azt az elejétől fogva öntudattal és magabiztossággal tettétek. Újra lehet nézni az Animal Cannibals 1997-es Fila Rap Jam tehetségkutatóját, amit 15-17 évesen megnyertetek. Szembetűnő, hogy akkor még csak két hónapja létezett a Fekete Vonat, de már nagyon tudtátok, hogy mit akartok csinálni. Arról beszéltetek, hogy lemezt fogtok készíteni vendégelőadókkal; Beat, te pedig megjegyezted, hogy a zenétek egyedülálló a világon. Honnan jött ez a magabiztosság?
Beat: Látva azt a kezdeti sikert, ami minket akkor már körülvett, tudtuk, hogy jó úton haladunk. Bárhova mentünk, bárkivel találkoztunk, mindenki el volt ragadtatva a zenénktől.
M. Fatima: A zenéléssel mindannyian bizonyítani akartunk, elsősorban magunknak, hogy képesek vagyunk arra, amiről mindenki azt mondta, hogy nem fogjuk elérni. Nekem konkrétan a mostohaapám azt sulykolta belém gyerekkorom óta, hogy nem lesz belőlem senki. Én erre akartam rácáfolni. Nekem a zene volt az, ami miatt élek, amivel túléltem a gyerekkoromat.
hvg.hu: Számítottatok arra, hogy nemcsak a romák fogják érteni és szeretni azt, amiről énekeltek, hanem mindenki más is, és a rádiók, tévéműsorok is nyitottak lesznek a Fekete Vonatra?
L.L. Junior: Akkor szólt volna csak a roma szubkultúrának a zenénk, ha a témánk csak a roma lázadás lett volna.
De mi szerelemről is énekeltünk, és arról, hogy mindenki egyenlő, vagy hogy nem ciki, ha bűnöző voltál, az a ciki, ha az is maradsz, amit aztán be lehetett helyettesíteni bármivel: nem az a szégyen, ha rasszista vagy homofób voltál, az a szégyen, ha az is maradsz.
Az univerzális üzenetektől megnyílt az út a mainstream felé. Egyrészt büszkék voltunk arra, hogy romák vagyunk és nagyon jól csináljuk azt, amit, másrészről meg azt közvetítettük, hogy szeressük egymást, mert tök jó együtt a buli.
hvg.hu: A Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Iskolába együtt jártatok. Jól sejtem, hogy amit abban az intézményben kaptatok, az valamilyen formában hozzájárult ahhoz, hogy később olyan erős dalszövegek szülessenek tőletek, mint a „jobb, ha komolyan veszel minket, és megbékélsz azzal, hogy szaporodik a romák száma minden egyes nappal, ez egy világi etnikum”?
Beat: Egy osztályba jártunk, Juniorral padtársak voltunk. Sok mindent ott tudtunk meg mi is magunkról, ami biztosan befolyásolta, hogy később mit és hogyan írtunk meg. Én például ott tanultam meg cigányul beszélni, mert nem vagyok anyanyelvi szinten cigányul beszélő család leszármazottja. Mi romungrók vagyunk. Az iskolában a cigány nyelvórákon tetszett meg a nyelv, és Junior anyukájával, családjával állandóan arról beszélgettem, hogy mit hogy kell mondani, kiejteni.
L.L. Junior: Az osztályfőnökünk Choli Daróczi József volt, aki elsőként fordította le az Újszövetséget cigány nyelvre.
M. Fatima: A cigánytörténelmet is itt tanultuk meg.
L.L. Junior: Mindent, ami kimaradt a magyar történelemből, az egész vándorlásunkat. Mi tudjuk, mi történt március 15-én, október 23-án, ezzel szemben a többségi társadalomnak fogalma sincs a mi kultúránkról, ami egyébként gyönyörű. Nagyon kevés írásos emléke van a roma történelemnek, de ezeket mindenkinek tudnia kéne, és akkor nem lenne annyi összesúgás a cigány ember háta mögött, meg nem sérülten, identitászavarral nőne fel a gyerek.
hvg.hu: Az együttes a nevét a Kádár-korszakban Szabolcsból Budapestre ingázó munkásvonatról kapta, amely idővel a dolgozni vágyó kelet-magyarországi magyarok és romák jelképévé vált. Van felmenőtök, aki „fekete vonattal” járt dolgozni Pestre?
L.L. Junior: Édesanyám a fővárosi kertészetben dolgozott. 11-en voltak testvérek, és az apukáját sokáig unszolta, hogy feljöhessen dolgozni. Kéthetente jártak a vonatok, és akkor még 6-7 órás volt az út. A romák zenével, kártyázással ütötték el az időt. Kialakult az utak során egy roma közösség, akik mindig énekeltek, zenéltek, újságpapírral ütötték a dobot. Nem mindenkinél volt gitár, de ahol gitár volt, az a kocsi mindig tele volt. Anyukám úgy fogalmazott, hogy ezek az emberek nem ismerték azt a szót, hogy fáradtság; rengeteget dolgoztak, és annyira szegény falvakból jöttek, hogy nagyon boldogan vitték haza a pénzt a szüleiknek, testvéreiknek. Egyébként Bódi Gusztit tudom még, meg a Fatima anyukáját, akik ingáztak ezen a vonalon.
hvg.hu: Nagy Gusztáv költő korábban azt mondta, hogy ma már egyre kevesebbet beszél cigányul, mert nem nagyon van kivel. Ti erről mit gondoltok? Nektek van még kivel beszélni roma nyelven?
L.L. Junior: Én a mai napig cigányul beszélek az anyukámmal, ha hív. A roma nyelvnek mindig volt egy picit mediterrános, varázslatos hangzása a számomra. Ami lehet azért volt, mert anyu mindig akkor beszélte, amikor rossz voltam, és rám szólt, vagy valamit drótozott, hogy mások ne értsék. Mindig volt ebben valami kulturális helyreigazítás. De valóban, egyre szomorúbb, hogy kezd kihalni a nyelv, még ha egy-két cigány családnál, cigánylagzikon tartják is. Látom ezt a Kis Grofóéknál, ők nagy hagyománytartók, a szabolcsiaknál és Zalaegerszeg felé, meg főként a férfiak asztalnál, összejöveteleknél beszélik még. Valószínűleg a férfi tekintély parancsolja meg, hogy nehogy már ne tudj cigányul mondani egy köszöntőt, mikor belépsz a cigányok közé.
M. Fatima: A roma nyelv a gyerekeknél már kicsit cikivé vált. Mi ezt szeretnénk újra megkívántatni a fiatalokkal. Szerintem ez már 15 évesen is életcélunk volt, ösztönösen fontosnak tartottuk, hogy a kultúránkat meg tudjuk őrizni. Szerettük volna beleültetni a magyar társadalom fejébe, hogy van nekünk is saját nyelvünk, kultúránk. Divattá szerettük volna tenni kicsit, elfogadottabbá. És azt gondolom, hogy ez végülis sikerült.
hvg.hu: Egyik legismertebb slágeretek, A város másik oldalán viszont magyarul van, és ráadásul egy Bill Whiters-feldolgozás. Ha jól tudom, annak idején cikkeztek is róla, hogy elfelejtettétek feltüntetni a lemezen az eredeti előadót.
M. Fatima: Az elejétől fogva mondtuk, hogy a legnagyobbaktól inspirálódunk. Ha át is vettünk külföldi előadóktól egyes elemeket, mi azokat aztán átírtuk teljesen.
Beat: Tiszteljük az eredeti előadót, nagyon nagy kedvencünk az ő dala, nem véletlenül választottuk. A kiadónak kellett volna tisztában lennie azzal, hogy ilyenkor mit kell csinálni. Jeleztük a lemezkiadó felé, hogy ezt a dalt fel fogjuk dolgozni, de mi kamaszok voltunk, fogalmunk sem volt arról, hogy milyen formában kellett volna kinyilvánítani, hogy a szám feldolgozás.
hvg.hu: Ki számított mentorotoknak, akinek sokat köszönhettek utólag? Sokan megfordultak a környéketeken, és biztos volt köztük olyan, akire hallgattatok.
L.L. Junior: Mondj egyet!
hvg.hu: Producerekre gondolok például. Lakatos József Mogyoróra, vagy az első évben, amíg össze nem vesztetek vele, Dopmenre.
Beat: Talán Varga Guszti volt a legelső mentorunk (a tradicionális roma zenét játszó Kalyi Jag együttes alapítója. A Fekete Vonat először a Kalyi Jag vendégzenekaraként lépett fel – a szerk.)
L.L. Junior: Tudod, nagyon számít a hogyan, hogy miként nyúlnak hozzá a tehetséghez. Ha valaki a musztángokat be akarja törni, akkor kitörnek a vadlovak; de amikor kedvességgel, szeretettel nyúltak hozzánk, mint ahogy Varga Guszti vagy Zsoldos Béla tették (Artisjus-díjas, ütőhangszeres művész, zeneszerző – a szerk.), akik tanácsokkal, lelkileg támogattak minket, akkor őket befogattunk magunkba, fejet hajtottunk előttük. Akik ki akartak minket használni vagy ki akartak sajátítani, azoktól eljöttünk. Egyébként pedig mi voltunk a saját magunk mentorai, tudtuk, hogy mit akarunk.
hvg.hu: Három lemez után, a kétezres évek elején feloszlottatok. Miért váltatok külön?
M. Fatima: Egyszerűen csak elég volt. Gyerekek voltunk, nem tudtunk feldolgozni a sikert, olyan hirtelen jött minden. Kétkezi munkások 15 éves gyerekeiként egycsapásra tettünk szert az országos ismertségre. A Fekete Vonatnak ott volt egy időre a vége. Tudtuk, hogy mindenkinek el kell kezdeni a saját kis életével foglalkozni.
hvg.hu: A reunion óta megjelent első számotokban van egy olyan sor, hogy „még ha a többség diszkriminál is, tudd meg azt, hogy nem minden cigány ember kriminális”. 20 éve is ez volt az egyik üzenetetek. Az elmúlt évtizedekben szerintetek hogyan változott a romák helyzete és megítélése itthon?
L.L. Junior: A roma társadalom felé mindig azt kommunikáltuk, hogy a tanulás nagyon fontos, de ezúttal tovább megyünk: a szülők felé is erős felelősségtudatot, a változtatásra való hajlandóságot szeretnénk közvetíteni. Látjuk, hogy minden otthonról jön. Egyrészt továbbra is létezik a társadalmi előítélet, másrészt problémának látjuk a roma szülők negligenciáját, hanyagságát is.
M. Fatima: Ennek a kulturális másság lehet az oka. A romák tradicionálisan máshogy nevelték fel a gyerekeket. Inkább lovászatra, kereskedésre, zenélésre nevelték őket, nem a tanulás volt az első.
L.L. Junior: Akkor most már ezt a kulturális másságot update-elni kellene. Mindjárt 2023 van, baromira kell nyomni a tanulmányokat, hogy pénzük legyen. Nem az az üzenetünk, hogy ártatlan, gyönyörű, áldozati bárány a roma népcsoport, hanem hogy szeretnénk mind a két oldalról érzékenyíteni (ez milyen jó európai megfogalmazás). Igenis legyen elfogadóbb a többségi társadalom, és legyen szigorúbb a roma társadalom, magasabb követelményei, elvárásai legyenek a tanulmányokkal, munkával szemben.
M. Fatima: Azért mostanra felnőtt egy olyan generáció, akikből orvosok lettek, ügyvédek, szociális munkások. Talán ez a fejlődés nem olyan látványos kifelé, a magyar társadalomban, de mi ezt belülről így látjuk. Valami elkezdődött.
Beat: Én azt is előrehaladásnak tekintem, hogy mi még 20 év után is ennyire érdekesek tudunk lenni. Hogy egy ilyen zenekarnak, amely annak idején ennyire intenzíven képviselte a cigányságot, most ekkora lehetősége adódik (Aréna-koncert – a szerk.). Ez már maga a társadalmi előrehaladás.
hvg.hu: Hogyan tovább? Jönnek majd sorban az új Fekete Vonat-albumok, turnésorozatok vagy ez most egy kivételes összeállás, egyszeri alkalom?
M. Fatima: A Fekete Vonat soha nem tervezett előre. Mi mindig éltük a pillanatot, és ez szerintem így is fog maradni.
L.L. Junior: Az az egy biztos, hogy ha már a halálos ágyunkon leszünk, infúzióra kötve, mi akkor is zsigerből fogunk rappelni. Nem fog megszűnni soha a Fekete Vonat, de most egyedül csak az Arénára koncentrálunk.
