Fájdalmas a gázról leválás, de nem a spórolás a megoldás
Sajátos helyzetben találta magát az európai energiapiac a háború kirobbanásakor Jávor Benedek értékelése szerint. A Fővárosi Önkormányzat brüsszeli képviselője a Budapest Fórumon vezetett egy panelbeszélgetést, aminek témája a kelet-közép-európai térség energiahelyzetének megtárgyalása volt. Jávor szerint a sajátos helyzet annak volt köszönhető, hogy a korábban megbízható gázbeszállítónak számító Oroszország egyik pillanatról a másikra kezdett el trükközni a gázzal: az hol jött a vezetéken, hol nem.
A panel azonban inkább egy olyan fórum volt, ahol a három meghívott előadó saját kiselőadást tartott, és nem maradt idejük érdemben beszélgetni a színpadon.
Mit tehet a jelenlegi energiahelyzetben Magyarország? – tette fel a kérdést Jávor Benedek Felsmann Balázsnak, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont főmunkatársának. Felsmann szerint a nyár vége felé érhettük el a gázárak csúcsát. Gyors reakcióra volt szükség mind az Európai Unió, mind a tagállamok részéről – részletezte a szakember, aki szerint a háború kitörése utáni hónapokban egy folyamatosan dráguló piacon kellett feltölteniük az országoknak gáztározóikat. Ez mára sikerült – jelentette ki, így most jöhetnek a távolabbi célok.
Rövid és középtávon Felsmann azonban az atomerőműveket nem tartja megoldásnak: ha Paks II. valamikor el is készül, abból 2035 előtt nem származik hasznunk – mondta. A szakember arról is beszélt, hogy ha a kormány politikájában nem is, de kommunikációjukban érez kedvező fordulatot: Palkovics László technológiai és ipari miniszter a háború kirobbanása után már beszélt arról, hogy a magyar energiamix részévé válhat a szélenergia. Azonban konkrét intézkedés ezügyben még nem történt.
A gáztározók feltöltése azonban komoly készpénzkiáramlást hozott magával, nem csak Magyarországon, de az egész Európai Unióban. „Mindennek megvan az ára” – értékelt Felsmann. Viszont szerinte megérte ezt megfizetni: az Európába érkező orosz gázexport bezuhant, a legtöbb tagállam igyekszik máshonnan pótolni a kieső szükségletet: bejöttek a norvég, az azeri, vagy a közel-keleti források a képbe. Mindez azt hozta magával, hogy míg az orosz gázexport európai aránya a háború előtt negyvenszázalékos volt, mára ez a szám a tíz százalékot is alig éri el. (Felsmann becslése szerint most nagyjából 7–8 százalékos lehet a kitettség.)
Máshogy fogjuk ezentúl felhasználni az energiát – elemezte a szakértő az energiapiac jövőjét. Szerinte a gázfogyasztás a háború miatt jelentősen elnehezült ugyan, ez pedig rövidtávon spórolásra sarkallja a fogyasztókat, azonban közép- és hosszú távon nem a spórolás a válasz, hanem a megújuló energiaforrások. Mint mondta, érti, hogy az új viszonyokhoz – elsősorban a gázról való leváláshoz – nehéz az alkalmazkodás, látja, hogy a válság kezdetén folyamatosan jelentik be a települések, hogy könyvtárak, uszodák, tornatermek zárnak be, azonban ez jelenleg szükséges, bár fájdalmas.
A legérdekesebb meghívott a bolgár miniszterelnök-helyettes, egyben környezetvédelmi és vízügyi miniszter, Boriszlav Szandov volt, ugyanis bár Bulgária kitettsége az orosz gáznak csekély, bár azt a keveset, amit vásárolnak, azt éppenséggel pont az oroszoktól. Azonban rajtuk keresztül fut gázvezeték Európa felé, az oroszok pedig volt, hogy nekik nem, de rajtuk keresztül Európába – köztük Magyarországra – szállítottak gázt. Bulgáriát nem a gázzal láncolta magához Putyin, hanem az atommal: erőműveiket az oroszok építették, fűtőanyagot tőlük vásárolnak, az ország energiaellátásának nagy részét pedig atomenergiából fedezik. Nehéz tél áll előttük, bár télre még van fűtőanyaguk, viszont ha a háború elhúzódik, nem tudni, hogy fog alakulni a fűtőanyag-ellátásuk.
A bolgároknak azonban valamit kezdeniük kell a gázfogyasztásukkal Szandov szerint, még akkor is, ha minimális mennyiségben vásárolnak. Ez viszont rengeteg újabb kérdést vet fel, kezdve ott, hogy ha Azerbajdzsántól kezdenek el vásárolni, akkor nem adnak-e indokot „az őrült orosz diktátornak” egy újabb ország lerohanására. Pozitívumként emelte ki, hogy fejlett LPG-hálózatuk van, azonban biztos abban, hogy a megújuló energiáé a jövő: Szófiában például rengeteg a termálvíz, amit szerinte sokkal jobban kellene hasznosítaniuk.
Szandov arról is beszélt, hogy Bulgária jelenleg kiemelten nehéz helyzetben van: míg korábban – szerinte is jogosan – Oroszország trójai falovaként kezelte őket az európai közösség, ez mára megváltozott, azonban a közvélemény erősen „passzív” mára a háborúval kapcsolatban.
A panel harmadik meghívottja az Egyesült Államok korábbi hírszerzésért felelős államtitkára volt. Toby Trister Gati igyekezett azt kiemelni, hogy az EU-s országok orosz energiakitettsége valójában kölcsönös függőség volt. Amerikai értelmezés szerint azok az országok jártak a háború kirobbanása után jobban, amelyek nem bíztak az oroszokban és hamarabb fordultak a megújuló energiaforrások felé.
Gati szerint azonban Putyin elszámította magát, mind energetika, mind katonai értelemben: fegyvereik, katonáik nem veszik fel a versenyt az a nyugatiakkal, míg a gázt egyre kevésbé tudják eladni Nyugaton, így meggyengülve fognak Kína karjaiba sodródni.
„Új időszak jön: a fosszilis üzemanyagoktól egyre kevésbé függünk, cserébe egyre erősebb a függés a ritkaföldfémektől, például a lítiumtól” – mondta Gati. Szerinte ezzel kapcsolatban a legnagyobb kihívás az, hogy ezekhez rendkívül nehéz hozzájutni, hiszen olyan országokban termelik ki, amik nehezen elérhetőek az Egyesült Államok számára. Még nagyobb probléma, hogy egy részét ezeknek – az amúgy például az akkumulátorgyártás során elengedhetetlen nyersanyagokat – Kínában bányásszák, Kína pedig egyre erősebb ellenfelévé válik gazdasági értelemben az Egyesült Államoknak.
Gati beszélt a háborúról is, szerinte az oroszok még az atombombánál is veszélyesebb fegyverekre leltek az ukrán atomerőművek képében, például Zaporizzsjában. Nem győzte hangsúlyozni, hogy volt nap, amikor az orosz rakéták mindössze 900 méterre csapódtak be attól a ponttól, ahol az erőmű működéséhez szükséges energiát az épületbe vezetik.
