Ezt nem érteni, hanem érezni kell: a világnak jobban kell a hygge, mint bármikor
Nem is olyan rég volt egy időszak, amikor megannyi északi életfilozófia mellett a hygge is folyt a csapból. Lecsaptak rá a marketingesek az életmódguruk, és ez a furcsa kifejezés még az év szava címért is versenyben volt hat évvel ezelőtt (végül a post-truth nyert akkor).
A dán életrecept iránti rajongás egy politikailag, közéletileg turbulens időszakban futott fel, ezt volt a Trump-elnökség és a Brexit ideje, vagyis épp elég nagy volt a felfordulás ahhoz, hogy az emberek érdeklődni kezdjenek valami iránt, ami a komfortosság, közösség és nyugalom érzésével kecsegtet. És éppen ebben rejlik a hygge univerzalitása: bizonytalanság idején ad menedéket.
2022-ben így aztán nyugodtan elfelejthetjük, hogy ez egy trend, és tekintsünk rá inkább szükségletként. Ez az az év, amikor a világnak az a szerencsésebb része is egyik válságból bukdácsol a másikba, ahol nincs háború, ahol a mindennapokhoz nem tartoznak hozzá a légiriadók és az óvóhelyen töltött órák. Beszorulva egy járvány és egy háború közé, nem könnyű megtalálni a kapaszkodót az örömhöz. És itt jöhet képbe a hygge, mint a világ legboldogabb országának a receptje a pillanat értelmes megéléséhez.
© AFP / TT / Martina Holmberg
A hyggét valószínűleg könnyebb megtapasztalni, mint definiálni. Az elmagyarázásával bajban volt az kulturális integrációs szakember is, aki az Egy év a világ legboldogabb országában című könyv szerzőjét, Helen Russellt egy fagyos és sötét januári napon próbála meg bevezetni ebbe a fogalomba. Vagyis életérzésbe. Ami biztos, hogy ez olyasmi, „amit minden dán ismer”. Na, de pontosabban? A szakember definíciós kísérlete alapján a hygge lehet ige vagy melléknév. „Otthon maradni, kikapcsolódni, gyertyát gyújtani, ez a hygge. (…) A pékségek hyggék…és egy vacsora a barátokkal ugyancsak hygge. Azt is lehet mondani, hogy hyggézünk. És sok alkoholt fogyasztunk… (…) A hygge kapcsolódhat az időjáráshoz vagy az ételhez is” – próbálta körülírni, de végül lehűtötte a kedélyeket azzal, hogy „a hyggét megérteni valakinek, aki nem dán, nem sétagalopp”.
De nézzünk egy másik definíciót, vagyis körülírást Meik Wikingtől, aki egy egész könyvet írt a témában (Hygge – A dán életérzés, amely boldoggá tesz). „A hygge inkább szól a hangulatról és élményről, semmint dolgokról. Arról, hogy együtt vagyunk a szeretteinkkel. Az otthon érzésétől. Hogy biztonságban vagyunk, védve a világtól egy olyan helyen, ahol elengedhetjük magunkat. Talán az élet kis és nagy dolgairól diskurálunk vég nélkül, vagy csak csendben élvezzük egymás társaságát, esetleg éppen egyedül kortyolgatunk egy finom teát.” Mind-mind olyasmi, ami ebben a válságos időszakban szinte egzotikumnak, már-már luxusnak számít.
A hyggéről rengeteg írás született az elmúlt években. A definíciókísérletekből, a tippekből, a hozzávalók listájából úgy tűnik, ez tökéletes filozófia nem csak a sötét téli estékre, hanem a turbulens időkre is. Nemcsak a telet teszi elviselhetőbbé, hanem a stresszes, rohanó, szorongó napokat is. Persze ha valaki leült tíz percre, hogy nyugodtan megigyon egy csésze kakaót (vagy egy pohár bort), miközben kint esett a hó, vagy egy esős vasárnapon egy könyvvel beült a fotelbe, az nagy eséllyel a tudtán kívül is megtapasztalta a hyggét. De mint sok minden másnál, itt is jobb a tudatosság, a hygge ugyanis a legritkább esetben fog csak úgy megtörténni: tenni kell érte. Például le kell csípni az időt rá a napból, venni kell a fáradtságot, és meggyújtani azt a gyertyát, meg kell teremteni a borzalmas közhelynek hangzó, mégis létfontosságú énidőt, vagy, ami még fontosabb, át kell hívni a barátokat, családtagokat, cserébe bekúszik nemcsak a nyugalom érzése, hanem az is, hogy van valamiféle kontrollunk az életünk felett, sőt: van időnk.
Meik Wiking nem csinált titkot a könyvében abból, hogy a hygge télen nemcsak szükséglet, hanem túlélési stratégia is. „A hygge az ellenszer a hideg télre, az esős napokra és a mindent beborító sötétségre.” De elismerte azt is, hogy az északi országokban az emberek azért is hódolhatnak nagyobb átéléssel az élet apró örömeinek, mert az állami védőhálónak köszönhetően nagyobb biztonságban érezhetik magukat, legyen szó oktatásról, munkaerőpiacról, egészségügyi ellátásról vagy családi támogatásról.
De mint a hygge diadalútja jelzi, ezt a receptet végső soron mindenki lefordíthatja a saját életére, lehetőségeire. Nem kell drága dán dizájntárgyakkal körbevenni magunkat ahhoz, hogy megteremtsük a hygge békéjét. Néha elég, ha csak kinézünk az ablakon. Elvégre, ahogy a hyggeguruk mondják: nem az a lényeg, hogy néz ki, hanem hogy milyennek érezzük.
Bár rengeteg szó esik gyertyákról, takarókról, hangulatlámpákról és habos kakaóról a hygge kapcsán, a vonatkozó szakirodalomban elmerülve rá kell jönnünk, hogy valójában az emberi tényező a legfontosabb. Wiking idéz egy érdekes statisztikát a könyvében, amely szerint miközben az európaiak átlagosan 60 százaléka tölt időt legalább hetente egyszer barátokkal, családtagokkal vagy munkatársakkal, addig Dániában ez az átlag 78 százalék.
Ez az emberi minőség az, ami végső soron megfizethetetlen, és csak rajtunk múlik a megvalósíthatósága. „A hyggében van egy nagy adag előzékeny figyelmesség. Senki nem állítja magát a figyelem középpontjába vagy uralja a beszélgetést hosszú időn keresztül. Az egyenlőség fontos eleme a hyggének – ez a tulajdonság nagyon mélyen gyökerezik a dán kultúrában –, és abban is megmutatkozik, hogy mindenki egyenlően veszi ki a részét egy hyggelig este előkészítésében” – mutat rá a talán legfontosabb tényezőre Wiking.
© AFP / Science Photo Library
Ha a definíciókban eltévedt elméletet mégis konkrét gyakorlatra akarnánk lefordítani, akkor itt van néhány használati útmutató a hyggéhez:
Jó társaság – ez egyszerre könnyű és nehéz kritériuma a hyggének, de talán nincs nagy meglepetés abban, hogy azokkal az emberekkel érezzük magunkat biztonságban, akiket szeretünk, akikhez kapcsolódni tudunk. Wiking is idéz a könyvében olyan kutatásokat, amelyek kimutatták: minél elégedettebbek az emberek a társas kapcsolataikkal, összességében annál boldogabbak. Ahogy ő fogalmaz: a másokkal töltött meghitt idő „olyan, mint egy jó ölelés – fizikai érintkezés nélkül”.
Apró dolgok, apró örömök – egy fogyasztói társadalomban nyilván könnyű beleesni a csapdába, hogy költekezés nélkül nincsen hygge, kötelező beszabadulni egy IKEA-ba vagy egy Jyskbe a megfelelő kiegészítőkért, de ha leásunk a koncepció gyökeréig, akkor ott nem feltétlenül az esztétikát találjuk, hanem az érzést. Vagyis: úgy is a hygge állapotába lehet kerülni, ha abból élünk, amink van, a lényeg, hogy szakítsunk időt arra, hogy tényleg élvezzük azt, ami boldogsággal és a biztonság érzésével tölt el, éljük meg a jelen pillanatot – a hygge ebből a szempont átfedésben van a mindfulnessszel, és rohanó világunkban talán épp ezért is nehéz elkapni az érzést, hiszen az életvitelünk egyszerűen nem kedvez a lelassulásnak.
Rendben, legyen gyertya – bármelyik hygge-irodalomhoz nyúlunk is, ott lesz az útmutatás, hogy végy egy gyertyát, és gyújtsd meg. Vagy, ha lehet, többet. Az elvetemültebbek fokozhatják kandallóval és hangulatlámpákkal is, de egy biztos: hyggét nem lehet neonfényben előállítani, vagy legalábbis egy fényben úszó tér nehezített pályának számít. Két érdekes adalék a szakirodalomból: Dániában több gyertyát égetnek, mint bárhol máshol Európában – fejenként körülbelül hat kiló gyertyaviaszt –, decemberben pedig a gyertyafogyasztás a szokásos háromszorosára ugrik. Ugyanakkor a hygge országában élők nem nagy rajongói az illatosított gyertyáknak, mert mesterségesnek tartják azokat.
Felejtsük el a telefont – Az Instagramot görgetve aligha lehet megélni a pillanatot, mint ahogy mások társaságát sem lehet élvezni. A közösségi oldalak ebben a formájukban épp a közösséget nem teremtik meg, szóval, ha tényleg a hyggére hajtunk, kapcsoljunk ki – a szó legszorosabb értelmében.
