Ezt gondolja a pszichológia az élet értelméről
Az élet értelmének vallásos megközelítései, legyen szó keletiekről vagy nyugatiakról, olyan ideológiákat közvetítenek, amelyek az életet külső (fogalmazzunk úgy, Isten vagy valamely felsőbb hatalom által), nem pedig belső, emberek által meghatározott céllal magyarázzák. Az egyik legjelentősebb XX. századi filozófiai irányzat, az egzisztencializmus szerint az élet nincs földöntúli istenség vagy földi hatalmasság által determinálva. Az egyén szabad, és minden ember az élete értelmét saját maga határozza meg a szabadság, a döntés és a cselekvés eszközeivel.
Világszerte ugyanazok a dolgok
Frank Martela finn filozófus és pszichológus Az élet csodaszép című könyvében azt az álláspontot képviseli, hogy az életnek nem létezik egyetlen, kozmikus, mindenkire érvényes értelme, hanem saját magunknak kell megtöltenünk az életünket személyes tartalommal. Különbséget tesz azonban az élet értelme és az értelmes élet között. Az értelmes élet sokkal személyesebb dolog, amely lehetőséget ad számunkra, hogy felfedezzük a teljességet az életünkben. Nem egyetemes értékek, célok, szándékok követéséről van szó, mint ahogy azt például a vallások kijelölhetik számunkra, hanem mi magunk találjunk rá, vagy teremtsük meg azokat a dolgokat, amelyekért úgy gondoljuk, érdemes élni.
Martela tehát azt javasolja, hogy ne kívül keressük életünk értelmének vagy az értelmes élet kutatását, hanem vizsgáljuk meg azokat a tapasztalatainkat, amelyek már a birtokunkban vannak. Élettapasztalataink tehát iránytűk lehetnek ahhoz, hogy megtaláljuk az értelmes élet felé vezető utat. Érdemes rákérdezni magunktól például arra, hogy mely tapasztalataink során éltünk át nagyobb teljességet, mint a többinél. Milyen feladatok elvégzése töltött el nagyobb megelégedéssel, és mit tehetünk azért, hogy például hasonló hivatásban bontakoztassuk ki a képességeinket?
Az egyetemes teljességre, ha úgy tetszik, saját magunkban lelhetünk rá. Martela szerint „világszerte ugyanazok a dolgok töltik meg tartalommal az emberek életét, kulturális kontextustól függetlenül.” Ilyenek például a tartalmas, támogató emberi kapcsolatok; kötődés másokhoz és saját magunkhoz; egymás segítése, adakozás; képességeink kibontakoztatása saját magunk és mások javára; valamint a jelen pillanat tapasztalatainak mind teljesebb megélése.
Mondj igent
Fontos tapasztalat továbbá, ami összeköt minden embert: ez pedig a szenvedés és a halál. Hogyan lehet rátalálni az élet értelmére, hogyan lehet értelmes életet élni, amikor szenvedés vesz körül minket, betegségek, esetleg háború vagy egyéb tragédiák sújtanak?
Az egyik leghitelesebb gondolkodó ebben a témában az 1997-ben elhunyt Viktor Frankl osztrák pszichiáter, a logoterápia módszerének megalkotója, aki a II. világháború alatt maga is megjárta a koncentrációs tábort. Megrendítő tapasztalatait és az élet értelméről vallott nézeteit Mégis mondj igent az életre! című könyvében összegezte. Még a legkilátástalanabb helyzetekben is lehet az embernek döntési szabadsága, még akkor is, ha magát a helyzetet nem tudja megváltoztatni – állította Frankl.
Az emberi szellem szabadságát ugyanis senki sem veheti el, és az utolsó pillanatig alkalmat találhatunk arra, hogy az életünket értelmessé tegyük. Életünk minőségét leginkább az határozza meg, hogyan viszonyulunk az élet különböző helyzeteihez, és milyen jelentéssel ruházzuk fel azokat.
Egyszer valaki egy előadáson megkérdezte tőle, volt-e valamilyen értelmük a koncentrációs táboroknak. Frankl azt válaszolta: „Remélem, semmi.” Ugyanakkor egész életében arról tanúskodott, hogy létezik az a sajátos emberi képesség, amely a mély kilátástalanságban is páratlan teljesítményekre sarkallhatja az embert. „Értelmet találhatunk egy biztató mosolyban, egy napfelkeltében vagy egy szelet kenyérben” – jegyezte le.
