Ezért szoronghatnak a gyerekek
Alig egy évtizede, 2012-ben a gyerekek 11,6 százaléka szorongott világszerte, ami bizony már 20 százalékkkal több volt, mint 2007-ben. A 29 tanulmányt összegző felmérés 2021-ben még szomorúbb adatokkal állt elő: a világjárvány alatt a kilenc évvel korábbihoz képest ez a szám csaknem megduplázódott, a gyerekek 20,5 százaléka küzdött szorongásos tünetekkel. És a tendencia minden vizsgálat szerint folytatódik. Minden gyermek életében előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor valamilyen okból nem tud úgy alkalmazkodni, ahogy az számára megfelelő lenne. Akár negatív, akár pozitív életesemények előidézhetnek váratlan, intenzív érzelmi hatást, ami tartós alkalmazkodást igényel, és stresszként hat. A krónikus stressz hatására érzelmi zavar alakulhat ki, a tartós kontrollvesztés szorongást, depressziót okozhat.
Alapvetően szükséges igény nemcsak a felnőtteknél, de a gyerekeknél is a helyzet feletti kontroll megtartása vagy átengedése, amit kompetenciaigénynek nevezünk. A kisgyermek számára a szülő, a nevelő a kompetens személy, az ő jelenléte adja meg számára a biztonságérzetet.
A szorongás formái
A szorongás megnyilvánulása lehet tüneti, például óvodai alkalmazkodási nehézségek formájában érhető tetten. De betegségben is kifejeződhet (például hasfájás), amelynek hátterében akár szeparációs szorongás is állhat. Minden életkorban az alapvető élettani funkciókat, az evést, az emésztést, az alvás ritmusát érintheti a szorongás.
Nézzünk néhány példát. Szorongás miatti alvászavarok előfordulhatnak csecsemőkorban a gyakori felsírások formájában, kisdedkorban lidércálom megjelenésével, óvodáskorban az éjjeli felriadás, míg iskoláskorban az éjszakai fogcsikorgatás lehet jellemző tünet. Csecsemőkortól serdülőkorig más-más jel utalhat ugyanarra a lelki nehézségre.
A szülő számára jelzésértékű lehet, ha a gyermeke alvási, evési, játék közbeni magatartása vagy társas viselkedése nagyon eltér a tőle megszokottól. Például, ha eddig nyugodtan aludt egyedül az ágyában, ám újabban minden egyértelmű ok nélkül felriad. Vagy ha eddig jól érezte magát közösségben, de hirtelen nem akar óvodába menni. Valós érzelmi zavarra akkor gyanakodhatunk, ha a hirtelen megjelenő változások tartósan – legalább négy hétig – fennállnak. Gyakori, hogy ezek a viselkedésváltozások valamilyen új élethelyzethez – költözéshez, a szülők válásához, családon belüli halálesetekhez – kötődnek.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
