Ezekért az orosz oligarchákért harcol Magyarország
Aliser Uszmanov, Pjotr Aven és Viktor Rasnyikov az, akinek megbüntetése bántja a magyar kormány érzékenységét. Hogy pontosan miért bántja, csak találgatni lehet: mindhárman dollármilliárdokat kerestek Putyin több mint két évtizede tartó országlása alatt, s abban is hasonlítanak egymásra, hogy ellenkezés nélkül teljesítik a Kreml “kéréseit”.
A hármak közül egyértelműen Uszmanov a leggazdagabb és legfontosabb személy. Az Üzbegisztánban született, 68 éves üzletember vagyonát 19 milliárd dollárra becsülik és ezzel bekerült a világ száz leggazdagabb embere közé. A Szovjetunió széthullása után műanyag szatyrok forgalmazásával kezdte üzletemberi pályafutását, mostanra viszont meghatározó szerepet játszik a bányászatban és a fémiparban, ám nem ezért került fel a február 24-én kezdődött ukrajnai orosz offenzíva miatti szankciós listára.
A jótékonykodó médiacenzor
Azért fagyasztották be külföldi számláit, kobozták el vagyonának egy részét és mondtak ki rá beutazási tilalmat, mert a kezében lévő médiumok révén kiszolgálta Putyint és részt vett az Ukrajna elleni propagandakampányokban. Egyebek mellett az egykor független Kommerszant kiadó van a kezében, s ha kellett, élt is a tulajdonosi jogokkal: 2011-ben például, amikor látványosan elcsalták Putyin javára az oroszországi parlamenti választást és a vállalat „zászlóshajója” a Kommerszant című lap szóvá is tette ezt, Uszmanov leváltotta az újság főszerkesztőjét és a kiadóvállalat igazgatóját.
Uszmanov volt az is, aki, amikor kellett, megvette a túl liberális tulajdonosoktól a “posztszovjet Facebookot” a V Kontaktye nevű közösségi oldalt és gyakorlatilag megnyitotta azt a posztolókra és véleményekre mindig kiváncsi orosz titkosszolgálatok előtt. Az EU szerint Uszmanov az egyike azoknak, akik fenntartják az orosz hatalmi gépezetet működtető pénzügyi folyamatokat.
Uszmanov a sportban is aktív: valószínűleg részben azért is szponzorálta sok millió fonttal az angol labdarúgó első ligában játszó Evertont, hogy ezzel is hozzájáruljon az orosz „soft power” fokozásához. Fiatal korában vívott, így szinte “természetes” volt, hogy megválasztották őt a Nemzetközi Vívószövetség elnökévé. Ebben a minőségében sokaknak sokat segített, egyebek mellett alapot hozott létre a nehéz anyagi helyzetbe került sportolók számára. Akkor is segített, amikor egy 2014-es aukción 4,1 millió dollárért megvette James Watson Nobel-díját, majd visszaadta azt a kettős DNS-spirált felfedező amerikai tudósnak, aki a pénzt egy laboratórium fejlesztésére szánta.
Magára sem sajnálta a pénzt: 600 millió dollárt ér közelmúltban elkobzott jachtja, a Dilmar és van még egy Airbus 340-es óriás gépe is, amely a lehető legnagyobb luxussal várja az utasokat. Dilmarból egyébként kettő épült. A 2008-ben vízre bocsátott hajó valószínűleg kicsi lehetett, alig került többe 250 millió dollárnál.
Uszmanov pályájának felívelését egy ideig akadályozta, hogy az 1980-as években hat évet ült börtönben sikkasztás vádjával, ám miután Üzbegisztán 1991-ben függetlenné vált, a helyi hatóságok utólag felmentették a vádak alól az üzletembert. Többek szerint nem kevés pénzzel érte el az ítélet eltörlését, a történészek szerint Uszmanov nem volt ártatlan.
Bankár takarítónő nélkül
„Lehet még takarítónőnk vagy sofőrünk? Én nem vezetek, lehet, hogy majd a nevelt lányom ül a volán mögé. Nem is értjük, hogyan leszünk képesek túlélni” – mondta a magyar kormány szerint büntetést nem érdemlő másik oligarcha, Pjotr Aven, az egyik orosz vezető magánbank, az Alfa Bank társtulajdonosa. Szerinte a rá is kiterjesztett szankciók egyik napról a másikra tönkretették azt a céget, amelyet 30 éven keresztül épített üzlettársával, Mihail Fridmannal.
Bár aligha hihető, hogy Aven – hasonlóan a másik mintegy 1200, szankciós listára vett orosz politikushoz és üzletemberhez hasonlóan – nem menekítette ki még időben vagyonának jelentős részét az EU-ból, Nagy-Britanniából, valamint az USA-ból, az valóban bosszantó lehet, hogy a britek elkobozták a 4,5 milliárd dolláros vagyont felhalmozott üzletember londoni luxusházait. Bár a 67 éves Aven a Szovjetunióban nőtt fel, így minden bizonnyal volt része kényelmetlenségekben, valószínűleg elszokott az átlagos hétköznapi feladatoktól, így megterhelő volt számára, hogy feleségével együtt napokig járták a londoni pénzkiadó automatákat, hogy amennyi pénzt még lehet, kivegyenek a szigetországban lévő számlákról.
Bár Aven is azt állítja, semmivel sem szolgált rá a nyugatiak büntetésére, az EU és az USA szerint is az üzletember Putyin belső köréhez tartozik. Aven – akinek az Alfa Csoporton belül részesedése van az X5 nevű kereskedelmi láncban, valamint egy mobilszolgáltatóban is, azzal védekezik, hogy Oroszországban csak az érhet el üzleti sikereket, aki kapcsolatban van az államfővel. „Ha az elnöki hivatal hív, nem nagyon van más lehetőség, mint válaszolni. Furcsa, hogy azért szankcionálnak, mert találkoztam az elnökkel. Igyekeztünk mindig is távol tartani magunkat a politikától” – magyarázta Aven. Az üzletember egyébként már Putyin elődjével, Borisz Jelcinnel is jó kapcsolatban volt, s az 1990-es években egy ideig külgazdasági miniszterként is tevékenykedett.
Aven neve a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányba való állítólagos orosz beavatkozási kísérletekkel kapcsolatban is felmerült. „Bármilyen sugalmazás, illetve bírálat, ami Putyin szájából elhangzott közvetett utasítás volt, és következményei lettek volna Avenre nézve, ha azokat nem teljesíti” – áll a beavatkozási kísérletek ügyében nyomozó különmegbízott, Robert Mueller 2019-es jelentésében. Aven most azt mondja, ezek nem utasítások voltak. Ő az ország elnöke, ez az orosz kultúra” – magyarázta, hogyan működik Putyin Oroszországa.
Az uráli főnök
Az Orbán-kormány szerint a harmadik „ártatlan áldozat” az a Viktor Rasnyikov, aki már 2000-ben is Putyin körül sürgölődött, s az első Putyin által megnyert elnökválasztáson a politikus egyik megbízott képviselője volt. Rasnyikov több alkalommal is a Putyin mögött álló párt parlamenti képviselője volt, s az üzletember rendszeresen találkozik az államfővel. A 74 éves üzletember hivatalosan „csak” a magnyitogorszki vas- és acélmű fő tulajdonosa, ám a valóságban állítólag minden az övé az uráli Cseljabinszk térségében.
Tízmilliárd dollárosra becsült vagyonát kitartásának és többek szerint csalásnak és félrevezetésnek köszönheti: lakatosként helyezkedett el a cégnél még 1967-ben, ám 1991-ben már ő lett az akkor még állami tulajdonban lévő vállalat főmérnöke és első vezérigazgató-helyettese. Ez a poszt kiválóan alkalmas volt arra, hogy a privatizációt a saját érdekei szerint hajtsa végre, a rossz nyelvek szerint részben félrevezetéssel, illetve fenyegetésekkel sikerült megszereznie a részvények jelentős részét. A sikeres privatizációhoz az is kellett, hogy Rasnyikov jó viszonyt ápolt Viktor Hrisztyenko egykori ipari miniszterrel, aki 1991-1996 között a cseljabinszki körzet kormányzóhelyettese volt.
Rasnyikov is szeret jól élni: neki is van egy hatalmas jachtja, a 300 millió dollárt érő, 140 méter hosszú Ocean Victory, s ha éppen repülni akar, akkor várja őt a Gulfstream G650ER típusú magángép. A család Moszkva környéki palotája 70-90 millió dollárt kóstál, s van két villájuk Franciaországban is.
Uszító főpap
A hármak egyike sem aktív Magyarországon, így a magyar kormány védelmező álláspontja azzal sem támasztható alá, hogy azért van szükség a szankciós lista megkurtítására, mert az a magyar gazdasági érdekeket szolgálná. Ugyanúgy nem fedezhető fel magyar szál, mint amikor az Orbán-kormány azt torpedózta meg, hogy szankciókkal sújtsák Kirill pátriárkát, az orosz ortodox egyház fejét. Orbánék a vallásszabadságra hivatkoztak, ám Kirillnek, az egykori KGB-ügynöknek nem sok valódi köze van a valláshoz. A pátriárka igazi háborús uszító – szerinte isten büntetése, ha meghal egy-egy ukrán katona –, s egyik nyilatkozatában azt magyarázta, a kelet-ukrajnai emberek azért lázadtak fel Kijev ellen, mert nem akarták, hogy Pride-felvonulást kényszerítsen rájuk a világ. Kirill – részben cigarettacsempészetből származó – vagyonát 2-3 milliárd dollárra becsülik, s ha valakinek, neki és egyházának igazán kijárna a büntetés: az ortodox papok döntő többsége a mai napig támogatja az Ukrajna elleni háborút, több esetben a pópák áldották meg az ukrán frontra induló fegyvereket.
A magyar kormányt – valódi okok hiányában – alighanem a zsarolási szándék vezérli. A cél az lehet, hogy amíg Brüsszel nem utalja ki Magyarországnak a helyreállítási pénteket, addig a magyar kormány ahol tud, keresztbe tesz az uniónak. És hosszú távon magának is.
Borítóképen: Vlagyimir Putyin és Aliser Uszmanov 2017-ben. Fotó: AFP / Mikhail Klimentyev
