„Ez nem a CSI: Miami, ez a CSI: Buda fuckin’ Pest!” – jól sikerült az RTL sorozatának új évada
Eléggé elkomorul az ember a Mellékhatás című, saját gyártású RTL-sorozat eleje felé, amikor kiszáll az autóból két rendőr, és az egyikük nagyon menőnek szánt mozdulattal felvesz egy Aviator-napszemüveget, amilyet a régi amerikai akciófilmekben viseltek mindig a rendőrök: nagy a baj, ha ez a sorozat is csak olyan, mint azok, amelyek jóval kevesebb pénzből kicsit savanyúbban és kicsit sárgábban másolják a hollywoodi idolokat, és ezt akarják eladni nekünk, csak a másolatot, azt is kicsit nevetségesen. Épp itt tartunk a kesergésben, amikor a másik rendőr, akit Anger Zsolt játszik, ránéz a kollégájára, és azt mondja:
Sokat nézted a Cobrát, mi? Vedd már le, b*zmeg, ne égess már!
Aztán kicsivel később valami megint csak nagyon menő felvetésre enerváltan úgy reagál a másiknak: „Ez itt nem a CSI: Miami, b*zmeg, ez a CSI: Buda fuckin’ Pest!”, és elmondja, hogy ami igazán nagy kérdés, az az, hogy melyik nyomozó lesz az a szerencsétlen, akinek ki kell töltenie a papírmunka során az összes nyomorult nyomtatványt, mert ez a szakma valójában erről szól itt Pesten, nem a világmegváltásról.
És akkor az ember azt érzi, hogy ez így valójában nagyon is rendben van, mert ilyen az, amikor valami sárga és savanyú, de ezzel tökéletesen tisztában van, meg még azzal is, hogyan kell ebből a sárga cuccból egy igazán jó Mojitót keverni.
És ez nagyon kellemes meglepetés a Mellékhatástól, mert az első évadban még nem volt nyoma ilyen öniróniának, sem ilyen jellegű humornak, sőt néha épp az volt vele a gond, hogy sokkal komolyabban vette magát, mint amennyire az indokolt lett volna. És mivel az alkotók továbbra is ugyanazok, mint az első évadban (a vezető forgatókönyvíró Gasztonyi Kálmán, a főrendező Kovács Dániel Richárd), nem tudni, mi változott, de tulajdonképpen mindegy is, a lényeg, hogy az irány jó:
a kiégett, a munkáját és igazából minden mást is utáló rendőrt játszó Anger Zsolt minden jelenete olyan, mintha az ország legjobb komédiáját néznénk,
ami akkor is elég jó, ha Angernek amúgy azért nincs túl sok jelenete.
Mert a sorozat persze most se a magyar Cobra 11 lett, az alaptéma maradt ugyanaz, ami az első évad története is volt: a Magyarországon illegális béranyaság. Egy gazdag és dörzsölt bűnöző (Nagy Zsolt) és felesége (Tenki Réka) arra kényszerítik a feleséget orvosi műhibája miatt terméketlenné tévő orvost (Adorjáni Bálint), hogy szerezzen nekik egy béranyát, aki kihordja az ő ivarsejtjeik révén kifejlődő magzatot. Az első évad odáig jutott, hogy az orvos és feleségének (Borbély Alexandra) házassága ráment a bűnözőkkel való együttműködésre, az eredetileg kiszemelt béranya (Sztarenki Dóra) pedig inkább átpasszolta a „lehetőséget” egy barátnőjének (Barta Ágnes).
A béranyaságnak mostanában egyébként a kultúrában is elég gyakran felmerülő kérdése a második évadban már háttérbe szorul, hiszen a baba már úton van; ez az évad inkább arról fog szólni az első rész alapján, hogy
minden, ami elromolhat, az el is romlik.
Ilyen tekintetben is abszolút profi munka ez a mostani első epizód: ebben a hetven percben minden egyes karakter annak rendje és módja szerint meghozza a lehető legrosszabb döntést, amit csak meghozhat, és amit nem csoda, hogy jó pár rész lesz majd helyrehozni (vagy tovább rontani). Szakmaibban úgy is lehetne fogalmazni: mindez épp elég sztorilehetőséget ad a következő 8-10 részre, pláne, ha mindazt is idevesszük, amit a spoilerek elkerülése miatt inkább most nem sorolunk fel.
Ebből már látszik, hogy thrillerszerűbb lesz ez az évad, mint az első, az ugyanakkor az első részt látva még kérdés, hogy mennyire tűnik majd ez organikusnak az alaptéma mellett. Mert azért sok van ebben a történetben, ami nem annyira thrillerbe, mint inkább szappanoperába illene. Amit, mármint a szappanoperai részeket viszont néha szintén a rendőrös szálhoz hasonlóan ironikusan kezelnek az alkotók: amikor például Borbély Alexandra karaktere pasizni próbál, az első fickó, aki leszólítja, a már-már felismerhetetlenül – és remekül – hipszterre maszkírozott Nagy Ervin, azaz Borbély Alexandra férje a valóságban.
Ami persze nem a bulvárfaktor miatt jó ötlet (vagy nem csak amiatt, de az vesse rájuk az első követ, aki nem akarná, hogy a sorozata kikerülhessen a Blikk címlapjára is), hanem mert ez a típusú önreflektivitás ki tud kacsintani a nézőre, az meg sosem árt, ha nem kell belefulladni a görcsös igyekezetbe. Persze van, amikor az is működhet, de ahhoz nagyon erős alapanyag kell, miközben a Mellékhatásból azért nem lesz az új Aranyélet vagy A besúgó, ami nem olyan nagy probléma, hiszen nem is ezt vállalja a sorozat. Épp ezért jó, ha egy kis humorral és iróniával azt tudják üzenni az alkotók: legyen a néző is olyan laza ezzel kapcsolatban, mint ők.
A csodálatosan tapló Anger Zsolt mellett Sztarenki Dóra az, aki a legnagyobb élvezettel lubickol a humorban, és úgy káromkodik, hogy öröm hallgatni (persze erre is jön egy önironikus epizód, amikor egy öltönyös ügyvéd visszakérdez, árulja már el, egyébként mit is jelent a két k*rvaanyázás közé beépített „gyászkoporsó”). Miközben Sztarenki szerepének súlya nőtt is az első évadhoz képest, ezúttal már ő az összekötő kapocs az összes cselekményszál között, és a színésznő remekül él is a lehetőséggel, egyszerre tud ordenáré és gondoskodó, bulis és komoly, kemény és aggodalmas lenni. Nagy Zsolt és Tenki Réka pedig most valamivel árnyaltabb karaktereket kaptak; minden tekintetben jó ötlet az a jelenet, amelyben mindketten a karakterükre legjellemzőbb módon próbálják megnyugtatni a béranyát, mert a színészeknek így végre van lehetőségük megmutatni kicsit a mélységekből is, ami mindig jó hír, ha a szakma olyan remek képviselőiről van szó, mint Nagy és Tenki.
Ahogy Barta Ágnes is szépen hozza a félelem és reszketés ötven árnyalatát, bár az övé volt az epizód egyik olyan jelenete, amelynek cselekménye túlzottan mondvacsináltnak tűnt (egy olyan hírtől borult ki szélsőségesen, ami pedig alapvetően pozitív volt a számára), ahogy hasonlóan a mondvacsináltság érzetét kelti az is, ahogy Adorjáni és Nagy Zsolt karakterének egy fő kérdéssel kapcsolatban nem jutott eszébe az, ami nyilván minden épeszű ember számára egyértelmű megoldási javaslat lett volna, csak épp a sztori továbbgördítéséhez az kellett, hogy a sorozat világában ez a lehetőség fel se merüljön. (Spoiler az első évad végéről: egyértelművé kellett volna tenni az egyik szereplő számára, hogy nem kell többé tartania attól, akit korábban megöltek, de a két szereplőben kizárólag a két véglet merült fel: hogy azt mondják, szavakkal meggyőzték, vagy hogy bevallják a gyilkosságot. Noha például azt mondani, hogy az illető tolószékbe került vagy még kórházban van némi veréstől, minden problémát megoldott volna. Ezek azok a dolgok, amelyek nyilván a forgatókönyvírók fejében is épp úgy felmerülnek, mint a nézőkében, de úgy kell tenniük, mintha nem merülne fel, mert nincs jobb ötletük a konfliktus kialakításához.)
Hogy mennyire lesz izgalmas és jó a Mellékhatás második évada, az nagyban múlik majd azon, hogy hány ilyen erőltetett csavar lesz a történetben, a másik oldalon meg attól, mennyire tudják vagy akarják továbbvinni ezt a nagyon szimpatikus, önironikus lazulást. Sztori, ötlet és tehetséges színészgárda mindenesetre van hozzá – a többi hamarosan kiderül.
A Mellékhatás 2. évadának első részét március 29-én játszotta az RTL, a további részek az RTL+ streamingszolgáltatón lesznek elérhetőek.
