Évek óta kéri az MNB, hogy legyünk óvatosak a pénzügyekkel, majd jött a kormány, és kisegítette, aki nem volt az
Ha valaki megígéri, hogy lesz három gyereke tíz év alatt, felveszi a csokot, majd nem jön a három gyerek, akkor 5 százalék kamattal kell visszafizetnie az eredetileg felvett összeget – erről döntött a kormány a múlt héten, miután egyre nagyobb felháborodást váltott ki, hogy az alapkamat emelkedése miatt az annak ötszörösében megszabott büntetőkamat szép lassan évi 65 százalékra kúszott fel. A kamatemelkedés azonban az egyszerű piaci lakáshitelekre is kihatott, így ma már 5 százalékos kamattal még ilyet sem lehet találni a piacon.
A probléma pedig súlyosabb, mint gondolnánk. „Olyanok ígértek három gyereket, akiknek még egy sem volt, és nagyon nem vagyok biztos abban, hogy képesek lesznek három gyerek vállalására” – egy banki forrásunk beszélt így a családi otthonteremtési kedvezmény igénylése körüli buktatókról kérdésünkre még négy évvel ezelőtt, amikor pedig még csak 4,5 százalék büntetést kellett volna fizetni, ha nem jön a megígért számú gyerek.
Cikkünk 2018-ból:
Már akkor, a kimondottan alacsony kamatok korában figyelmeztettek: ugyan a csokot fel lehet venni a gyerekszületés megígérésével is, de nem érdemes kockáztatni. Ha ugyanis kevesebb gyerek születik, mint amennyit megígért a pár – egy gyerek esetében 4, kettőnél 8, háromnál 10 év alatt –, akkor az eredeti összeget vissza kell fizetni és a jegybanki alapkamat ötszörösét ráteszik erre büntetőkamatként.
Ehhez képest most, hogy az alapkamat felment 13 százalékra – azaz már évi 65 százalékot kellett volna pluszban fizetni –, a kormány bejelentette, hogy szó sincs erről, 5 százaléknál magasabb nem lehet a büntetés. Azaz például ha valaki a maximális 10 millió forint csokot felvette a három gyerek ígéretére, majd egy gyereke sem születik, és a tízéves határidő lejártakor olyan magas az alapkamat, mint most, akkor összesen 75 millió forintot kellett volna visszafizetnie, ehelyett viszont a kormány most megspórolt neki 60 millió forintot.
Ez részben hangulatjavító intézkedésnek is tekinthető, az ilyen durva büntetés eredetileg sem fenyegetett volna annyira sok családot, hogy abba tönkrement volna a gazdaság. Ha ugyanis a vállalt gyerekszám egészségügyi okok miatt nem jön össze (vagy egy fokkal cinikusabban fogalmazva: ha sikerül egy orvosi papírt szerezni arról, hogy egészségügyi ok miatt nem sikerül), akkor máris nem kell büntetést fizetni. És a jelenlegi alapkamat egyébként sem mindenkinek fontos, hiszen amikor lejár a szerződésben a gyerekvállalásra kiírt határidő, az azt megelőző január 1-jén vagy július 1-jén hatályos alapkamattal kell számolni.
Olcsóbb volt a változó kamatozású hitel, majd segített a kamatstop
Nem a csokos mentés volt azonban az első ilyen lépés, ehhez érdemes visszamenni az időben.
Egyetlen olyan lépése volt a Magyar Nemzeti Banknak az elmúlt években, amelyről politikai véleménytől függetlenül teljes volt az egyetértés: az MNB rendkívül sokszor figyelmeztetett, hogy érdemes fix vagy 5-10 éves kamatperiódusú hitelt felvenni, illetve a már meglévő változó kamatozású hitelt fixre cserélni. Minden elképzelhető számítás azt mutatta ki, hogy jó döntés havonta néhány ezer forint pluszkiadást bevállalni és a drágább, de előre kiszámítható kamatozású hitelt felvenni, hiszen az ember ezzel megússza azt, hogy ha elszállnának a kamatok, a sokszorosára ugorjon a havi törlesztőrészlete.
© Túry Gergely
Az MNB akkor figyelmeztetett mindenkit a kamatkockázatokra, amikor már évek óta nagyon alacsonyak voltak a kamatok, ezért aztán sokan mertek bátran felvenni hitelt, akár változó kamatozásra is. Az MNB 2012 nyarán kezdte csökkenteni az alapkamatot, az addigi 7 százalékosról 2013 márciusára ért le 5 százalékra, 2013 decemberében 3-ra, 2015 márciusában 1,95-re, 2016 májusától egészen 2021 júliusáig pedig 1 százalék alatt volt. Az pedig természetes, hogy a fix kamatozású hitel a drágább – ez az ára annak, hogy a kamatkockázatot az ügyfél helyett a bank vállalja.
Nézzük, mit jelent mindez számszerűsítve!
Még 2019-ben, 0,9 százalékos alapkamat mellett készült egy számítás: egy 20 éves futamidőre felvett, 10 millió forint összegű hitel, 10 éves kamatperiódussal havonta körülbelül 3500 forinttal nagyobb törlesztőrészletet jelentett akkor, mint egy egyéves kamatperiódusú. Ha azonban a banki kamat megemelkedik 3 százalékkal, akkor a teljes visszafizetendő összeg a 10 éves kamatperiódusú hitelnél 14,84 millió forint lenne, az évente változó kamatúnál 16,46 millió.
És az, hogy 3 százalékos kamatemelkedéssel számoltak akkor, még nagyon optimistának is tűnik pár év távlatából. Most, hogy az alapkamat már 13 százalékos, a Bank360 készített kérésünkre egy számítást: egy átlagosnak mondható, hat évvel ezelőtt 15 év futamidőre felvett 15 millió forintos hitel havi törlesztőrészlete 117 ezerről 183 ezer forintra ugrana meg – ha nem lenne kamatstop.
Márpedig van: a hirtelen gyors kamatemelésre reagálva a kormány úgy döntött, hogy nem lehet tovább emelni a lakossági kamatokat: 2021 januárjában az előző októberi szinten fixálták a lakossági jelzáloghitelek kamatait. Így pedig az, aki évekkel ezelőtt alacsonyabb havi törlesztőért kockáztatott és felvette a változó kamatozású hitelt, most jól járt, nem nő meg a törlesztőrészlete a 2021. október 27-i szint fölé.
Törlesztési moratórium: jól járt az, aki benne maradt, amikor már nem volt szüksége rá
Hasonló üzenetet hordozott a törlesztési moratórium is. A Covid-válság elején ez egy teljesen védhető elképzelés volt: 2020 márciusában vezették be, amikor még nem lehetett tudni, milyen súlyos lesz és mennyire húzódik el a járvány, mekkora válság lesz, és mennyi időre kell leállítani a gazdaságot. Aztán egészen 2021. november 1-jéig fenntartották a moratóriumot, akkor is, amikor a válságnak már rég vége volt, rászorultsági alapon pedig még lehet élni ezzel az eszközzel.
Az MNB ebben az esetben is mindenkit arra kért: az éljen a moratórium adta lehetőséggel, akinek tényleg problémát okoz az új helyzetben kifizetni a törlesztőrészleteit. Viszonylag sokan hallgattak a jótanácsra, az érintettek 40 százaléka döntött úgy, hogy tovább törleszt, amíg van miből. Aki viszont belépett a moratóriumba, az nem nagyon akart kiszállni belőle, pedig 2021-ben az MNB felmérése szerint a moratóriumos ügyfelek nagy részének nem csökkent a jövedelme. Mint kiderült, azok jártak rosszul, akik megpróbáltak óvatosak lenni: már 2021 szeptemberében döntött úgy a kormány, hogy a bankok kötelesek a folyószámlahitelek és a hitelkártyák esetében a moratórium alatt felhalmozódott kamattartozás egy részét visszafizetni az ügyfeleknek. Azaz aki több időt töltött a moratóriumban, az jobban járt, mint aki kevesebbet.
© Veres Viktor
Itt azért annyi különbség volt a felelőtlenebbeket jutalmazó döntésekhez képest, hogy a teljes visszafizetendő összeg nő azoknak, akik sokáig maradtak a moratóriumban. De nem úgy, hogy a törlesztőrészlet növekedne, hanem úgy, hogy tovább tart majd a törlesztési időszak – vagyis a hatásokat majd évek, akár egy-másfél évtized múlva lehet érezni, ami politikailag sokkal kisebb kockázat a kormány számára.
Már 2011-től is azokat mentették, akik kockáztattak a devizahitellel
„Széles körben tapasztalt jelenség, hogy a kamatkülönbözet mellett a gazdasági szereplők (jellemzően a háztartások, de esetenként a hitelnyújtó bankok is) alulbecsülik a devizahitelezésből adódó árfolyamkockázatot. Magyarországon ezt a hatást erősítette a viszonylag stabil forintárfolyam, ami elfedte az árfolyamgyengülés veszélyeit és kockázatait.” Így idézte vissza a Hitelintézeti Szemle 2015-ben a 2004 és 2008 közötti helyzetet, amikor magas magyar alapkamat miatt annyival olcsóbb volt a devizahitel a forinthitelnél, és annyira stabilnak tűnt a forintárfolyam (az euró árfolyama évekig nem mozdult ki a 240-260 közti szintről, a franké 160-170 közöttről), hogy csak az igazán kockázatkerülők vettek fel forinthitelt. Aztán a 2008-as pénzügyi válság következményeként elszálltak az árfolyamok – a forint a frankkal szemben közel 70 százalékkal gyengült 2008 és 2011 között –, az állam pedig azokat kezdte el menteni, akik addig kockáztattak, a forinthitelesekre, akiket a válság más módon, de szintén megütött, már nem maradt annyi forrás.
Első lépésként 2011 végén lehetővé tették, hogy 180 frank-, illetve 250 eurós árfolyamon végtörlesszék az adósságot, de ez annak a nagyjából 170 ezer embernek volt csak jó, aki két hónapon belül elő tudott teremteni elég pénzt. Utána jött az árfolyamgát (ugyanígy 180-as frank- és 250-es euróárfolyammal), majd 2013 végétől azokat is beengedték ennek a hatálya alá, akik több mint 90 napja nem törlesztettek, 2015. január 1-jén pedig életbe lépett a szabály: deviza helyett forintban számolva fizetheti a törlesztőrészletét az, akinek jelzáloghitele vagy ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződése van – az euróhiteleknél 309, a frankhiteleknél 256,6 forint volt az átváltási árfolyam.
Egész tökéletes időzítésnek bizonyult ez, hiszen két héttel később, 2015. január 15-én a svájci jegybank közölte, hogy az árfolyamküszöb feladásával hagyja leértékelődni a frankot, aminek nagyjából olyan hatása volt a devizapiacokra, mint ha bombát dobtak volna le, a forint-frank árfolyam húsz perc alatt zuhant 100 forinttal. A Nemzetgazdasági Minisztérium akkor úgy számolt, hogy összesen körülbelül 500 milliárd forint extra törlesztéstől sikerült így megvédeni az adósokat.
© Fazekas István
És pont ez a nagyságrend az, ami miatt bonyolult az egész akkori adósmentés megítélése. Az ugyanis nem kérdés, hogy azokat segítette meg a kormány, akik évekkel korábban kockáztattak, és nem maradt annyi figyelem a kockázatkerülőkre, csakhogy az is világos, hogy ha nem tett volna semmit az állam, akkor annyian mentek volna tönkre, hogy az már a teljes nemzetgazdaságot veszélyeztette volna. 2004 és 2008 között a bankok és a kormányok is a devizahitelezés felé tolták az embereket, nem nagyon hangzott el a kötelező körökön túli figyelmeztetés, hogy baj lehet, ha elszáll az árfolyam. Az üzenet azonban végső soron így is ugyanaz lett:
kockáztasson bárki nyugodtan, majd kisegít az állam mások pénzén, ha nem jön be.
