És akkor megnéztük, miről szólt önök szerint 2022
10. Felmondja az USA a Magyarországgal 1979-ben kötött adóegyezményt
Ha egy nyár közepén este tízkor kirakott Reuters-szemle bekerül az év legolvasottabb hírei közé, akkor annak tényleg van hírértéke. Nyilvánvalóan nem önmagában az 1979-es adóegyezmény érdekelte annyira önöket, hanem az, hogy a magyar kormány folyamatosan blokkolja a nemzetközi döntéshozatalt, mígnem valaki úgy döntött, akkor most ő is csinál valamit válaszul.
Ez az amerikai reakció épp arra volt válasz, hogy a magyar kormány közölte, megvétózza a globális minimumadót. De finoman szólva sem egyedi eset volt ez, az egész éven végigvonult az, hogy a kormányunk vétóz akkor, amikor mindenki más egyetért. Az mégsem járja szerintük, hogy Kirill pátriárka rajta maradjon az EU-s szankciós listán, ugye.
Egy nagy egyezkedéssorozatról is szólt ilyen szempontból az év: tud-e fenyegetni Orbán Viktor annyira hatásosan a vétóval, hogy emiatt ne akarjanak annyira sok EU-pénzt elvonni Magyarországtól. Nos, az uniós forrásokról még mindig tart az egyezkedés, az viszont már látszik, a kormány valószínűleg túlbecsülte a nemzetközi erejét.
9. Előbb áldás, később átok lehet a 25 év alattiak szja-mentessége
Tessék, egy hír, ami emlékeztet arra, hogy idén történt valami február előtt is, például már akkor beindult a választási kampány. És vele az osztogatás: az MNB később úgy számolt, hogy csak idén majdnem 1600 milliárd forintot szórt ki a kormány a nép közé (tavaly november óta ennél még jó 400–50 milliárddal több az összeg). A legnagyobb tétel nem a 25 év alattiak szja-mentessége volt, hanem az, hogy a gyereket nevelőknek visszautalták az előző évben befizetett személyi jövedelemadót, összesen nagyjából 650 milliárd forintot.
Az MNB szerint szeptemberre, amikor pedig igencsak szükség lett volna rá, az év elején megkapott pénzből mintegy 1000 milliárdot már el is költöttek az emberek vásárlásra, autóra, nyaralásra. És vajon milyen hatása van az ingyen pénznek? Hát igen, inflációgerjesztő.
A kormány mindenesetre próbálkozik tovább, decemberben már azt jelentették be, hogy az szja-mentességet kiterjesztik a 30 év alatti anyákra is.
8. Putyin nem adott semmit, de alaposan használta a hozzá látogató Orbánt
Orbán Viktor komoly nemzetközi tényező, a béke követe, aki mellesleg azt is elintézte, hogy még évekig olcsón kapjuk az orosz gázt, azt pedig csak a lúzer amerikai propaganda próbálja elhitetni velünk, hogy Oroszország meg akarja támadni Ukrajnát – hirdette alélt tisztelettel a NER-média, miután február elején a miniszterelnök Vlagyimir Putyinnál járt. Ahogy azt akkor bemutattuk, valójában egyáltalán semmit nem kapott Orbán Putyintól üres ígéreteken kívül.
És most beszéljünk a háborúról.
A hvg.hu gazdasági összefoglalóiban szeretjük lazán, iróniával nézni, ami az országban és a világban történik. Itt most nincs semmi vicces, semmi olyan, amit lehetne akár csak nyomaiban is így kezelni. Február 24-e, amikor Oroszország megindította a támadást Ukrajna ellen, Európa XXI. századi történelmének eddigi legsötétebb napja volt, és az azóta eltelt időkben is olyan szörnyűségek történtek, amelyekről csak reménykedtünk, hogy nem fordulhat többet elő ezen a kontinensen. Az olyan városok neveit, mint Mariupol vagy Bucsa, úgy fogjuk még évtizedek múlva is emlegetni, ahogy most Srebrenicát. Ami jó hír, az az, hogy az agresszor nem tudott olyan könnyedén győzni, mint ahogy hitte, és egyre valószínűbb, hogy ebből Oroszország nem jöhet ki győztesként, de nagyon messze vagyunk még attól, hogy bármit is lehessen jósolni a háború végéről. Azt látni pedig, hogy a saját honfitársaink jelentős része szívből támogat háborús bűnösöket, mert annyira belehergelte őket a propaganda, hát eléggé nyomasztó.
7. Jaksity György a Corvinus diplomaosztóján azt kérte a végzősöktől, hogy harcoljanak ki valós demokráciát Magyarországon
„Magyarország beteg, a szó minden értelmében véve. Nincs funkcionáló, a kormányt elszámoltatni képes ellenzéke, az ország nagy része számára hozzáférhető szabad sajtója, elakadt a hatalmi ágak szétválasztása, a kelet-európai reformok úttörőiből mára az Európai Unióhoz legkevésbé felzárkózó ország lettünk, az európai uniós támogatások legmagasabb szintje ellenére. (…) A leggazdagabb magyarok jelentős része egykori állami vagyon romjain vagy a jelenlegit megcsapolva és EU-s támogatásokkal felturbózva éli felhőtlen vagy még inkább felelőtlen életét.” Ebben a pár megállapításban nagy újdonság nem volt, mégis komoly hírnek számított az, hogy Jaksity György ilyeneket mondott a Budapesti Corvinus Egyetem diplomaosztóján.
Azoknak, akik szerint a magyar kormány nem túl jól végzi a munkáját, óriási sokkot jelentett az idei választás és az újabb Fidesz-kétharmad. Valószínűleg sokaknak azért, mert most volt először olyan választás, amikor a gazdasági helyzetünk rossz volt, és nem csak a jogállamiságról folyó elvi viták mentén támadhatta az ellenzék a kormányt. És ilyenkor, amikor a válság előszele már érezhető volt, az inflációnk Európa élére tartott, az egészségügy és az oktatás az összeomlás szélére került, a magyarok döntő többsége azt mondta, hogy ez így nekik jó. Hogy nem lehetett választási csalásra vagy az ellenzék széttagoltságára fogni az eredményt, hanem meg kell találni a választ, miért tetszik az ország többségének a rendszer. Hogy mi lesz a válasz, azt nyilván még nem tudjuk.
6. Négy betű miatt bukott pert a Coca-Cola a Hell-lel szemben
Igen, minden évben bekerül egy hír a legolvasottabbak közé, amit normál esetben két órával később már elfelejtenénk, valamiért mégis azt vesszük észre, hogy még napokkal később is annyian kattintják, mintha minimum lemondott volna a kormány. 2022-ben ez az anyag arról szólt: a kólásüvegekre nem lehet ráírni azt, hogy XOXO (mármint az angol szlengben az ölelés és csók rövidítése), mert az majdnem olyan, mint a XIXO jeges tea. Ráadásul amikor ezt a döntést meghozta a bíróság, az ottani tempónak hála már rég le is járt a Coca-Colának az a kampánya, amelyben mindenféle aranyos(nak gondolt) üzeneteket írt az üvegekre.
Erről szólt 2022. január 7-e. És mennyire boldogok lettünk volna, ha tényleg ez lenne az év első számú gazdasági híre. Vagy legalább a hatodik.
5. Elég főzni, mosni és felkapcsolni a lámpát ahhoz, hogy egy család máris emelt rezsit fizessen
Vége a rezsicsökkentésnek, legalábbis az addig ismert formában – jelentette be Németh Szilárd és Gulyás Gergely júliusban, miután hónapokig azt harsogta a propaganda, hogy ha az ellenzék nyerné a választást, akkor eltörölnék a rezsicsökkentést. Nos igen, tíz évvel ezelőtti árakat egyszerűen nem lehetett már mesterségesen fenntartani, világos volt, hogy el kell engedni ezt valamikor. Az energiaárak már 2021-ben nőni kezdtek a világpiacon, a háború és a szankciók miatt pedig nagyon durva száguldásba kezdtek az év közepén. A kormány erre bevezetett egy kétsávos rezsirendszert, egy nyomottabb és egy jó magas, piacinak nevezett árral (ami szintén nem teljesen piaci, de közelebb van hozzá), amelyek között egy olyan vonal jelenti a határt, amely a kormány szerint az átlagos fogyasztást jelenti. Mindez ráadásul egy időben történt azzal, hogy a katás adózást gyakorlatilag lehetetlenné tette a frissen hivatalba lépett kormány – sokan ekkor szembesültek azzal, hogy nemcsak a statisztikákat böngészők látnak majd rossz dolgokat a gazdaságunkról, hanem nagyon sokan érezni fogják a mindennapjaikban, hogy baj van.
Mi mindenesetre számoltunk egy sort az MVM kalkulátora segítségével, és arra jutottunk: akármit is mond a kormány az olcsóbb árat garantáló határról, egy négytagú családban művészet alatta maradni, de egy egyedülállónak is komolyan spórolnia kell, főleg ha hozzászokott az elmúlt két évben ahhoz, hogy otthonról dolgozzon.
4. Miért kell most bediktálni a villany- és gázóra állását?
Igen, megint rezsi. Az előző agyonkattintott cikkünk júliusi volt, amikor bejelentették a rezsicsökkentés eltörlését, ez viszont augusztus 4-i. Akkorra ugyanis életbe lépett az új rezsidíjszabály, és sokan elkezdték bediktálni idő előtt az óraállásaikat abban reménykedve, hogy ezzel is spórolni tudnak majd. Azt jártuk körbe, valóban tudnak-e így takarékoskodni. Azért a legbiztosabb technika az alacsonyabb rezsidíjakért így is a fogyasztás csökkentése. És az azóta eltelt hónapok adatain már látszik is, hogy sokan elkezdtek spórolni.
A KSH úgy számolt, hogy a vezetékes gázért 124, az áramért 28 százalékkal többet fizet egy magyar átlagosan, mint tavaly – nyilván az átlag ilyenkor messze nem mond el mindent, ennél sokkal nagyobb drágulással szembesülnek azok, akik az átlagfogyasztás fölött vannak. De a helyettesítő termékek ára is elszállt, a tűzifáé 60, a széné 58, a palackos gázé 52 százalékkal.
Úgyhogy izgalmas kérdés, a szegények miből húzzák ki a telet. A Habitat for Humanity Magyarország ügyvezető igazgatója ezt úgy foglalta össze: A magyar kormány ül egy ágon, amit le akar fűrészelni, hogy fűtsenek, a koncepciójuk most az, hogy mindenki éljen túl, ahogyan tud.
3. Senkit sem érdekel a magyar vétó, az öt legnagyobb EU-tagállam bevezeti a globális minimumadót
Itt van a minimáladós történet folytatása, és ez is jól mutatja, hogy az EU lassan hozzászokott a magyar kormány vétózós stratégiájához, és felkészült arra, hogy a vétófenyegetést kikerülje.
Már az is látványos volt, ahogy a francia, a német, az olasz, a holland és a spanyol pénzügyminiszter együtt kimondta, jövőre „minden lehetséges jogi eszköz” felhasználása árán akkor is csatlakoznak a társasági adó minimális mértékét globálisan rögzítő kezdeményezéshez, ha Magyarország nem hagy fel a vétófenyegetéssel. Aztán decemberben, amikor már nagyon szükség volt az EU-pénzekre, a magyar kormány is visszakozott – utána még egy pár óráig úgy tűnt, hogy a lengyelek vétóznak, de aztán ők is beálltak a sorba.
A magyar vétó blokkolásának a csúcsa viszont mindenképp az volt, amikor már decemberben a kormány előbb bemondta azt, hogy nem járul hozzá az Ukrajnának adott uniós hitelhez, mire a többi 26 tagállam megoldotta ezt nélkülünk, a kormány visszavonulót fújt ebben az ügyben. Most pedig már sikerként adja el azt, hogy nem buktunk el minden pénzt, legalább tovább tárgyalni lehet.
2. Meglepőt húzott a fix árakra a Lidl
Jó, ugye önök sem gondolták komolyan, hogy az idei legfontosabb hírek listájáról kimaradhat az árstop? Hát még ha egy címben van azzal a szóval, hogy Lidl. A meglepő húzás, amire a címben utaltunk, az volt: mennyiségi korlátozást vezettek be. Cukorból és lisztből maximum 10 kilót, UHT-tejből 12 litert, étolajból 10 litert vehetett egy vevő. A naiv, boldog január 29-e, amikor még lehetett tíz kiló cukrot venni egyben, mert volt tíz kiló cukor egy boltban! A bőség ideje!
A kormány januárban vezette be az árstopot hat élelmiszerre, és ugyan minden épeszű közgazdász és boltos tudta, hogy ez áruhiányhoz fog vezetni, rendeletbe adták, hogy nem lehet áruhiány, majd természetesen az lett. Ahogy a benzinnél is – felejthetetlen pillanatai voltak a modern magyar gazdaságtörténelemnek, amikor decemberben a fél ország kétségbeesetten próbált tankolni, mert már szinte nem volt hol. Azt az árstopot el is törölte a kormány, különben záros határidőn belül tényleg elfogyott volna az utolsó csepp ársapkás üzemanyag is, az élelmiszereknél viszont kitartanak Kádár János politikájának folytatása mellett.
Az eredmény is ugyanaz: most már vannak boltok, ahol 1 kilóban határozzák meg az árstopos termékek vásárlási korlátját, már ha van egyáltalán az üzletben azokból. Ennek fényében külön csodálatos eredmény, hogy az élelmiszerinflációnk viszont 40 százalék fölötti, azaz nemhogy nem sikerül megállítani a brutális drágulást, ahogy az MNB levezette, az árstoppal még növelik is az ételinflációt, annyival többe kerülnek a helyettesítő áruk.
Az inflációnk pedig novemberre felment 22,5 százalékosra, ami az egész EU legnagyobbja, ráadásul úgy, hogy sok más országban már csökkenő a trend. És persze mivel az összes termék közül az ételek drágulnak a legjobban – a termékcsoport, amelyre mindenkinek szüksége van, és amelynek a vásárlását el sem lehet halasztani –, az infláció elől egyszerűen lehetetlen elbújni.
Most pedig vegyenek egy mély levegőt, mert mindezek után egy ilyen évben a legolvasottabb gazdasági témájú cikkünk nem más, mint:
1. Mészárosék balatoni konferenciáján elhangzott az, amire a legkevésbé sem számítanánk: válság ellen tudás kell
Valakinek csak meg kellett állapítani, hogy „a háborús helyzet miatt nehéz évek következnek Magyarország, Európa és a világ számára”. Még jó, hogy itt van nekünk Mészáros Lőrinc, aki a saját magáról elnevezett alapítvány éves konferenciáján felnyitotta a szemünket, és kimondta a kimondhatatlant: nem teljesen egyszerű a gazdaság helyzete.
De egy Zuckerbergnél is okosabb ember természetesen egy ilyen kritikus helyzetben is rögtön tudja, mi a teendő. Meg is osztotta a hallgatóságával, és rajtuk keresztül az ország nagy nyilvánosságával, mi most a kiút: ilyenkor van szükség nagy tudásra, amellyel a hallgatók az egyetemeken tudnak felvérteződni.
És akkor ezen a ponton jön egy óriási „De.”
2022 nyomasztó év volt. De tudják, mi az, ami kimaradt erről a listáról? A járvány hírei. Sőt, nemhogy a legolvasottabb tíz hírünk között nincs covidos hír, a közepesnél valamivel jobban olvasott gazdasági cikkeink listájára sem fért fel egy sem közülük. A tavalyi összefoglalónkat azzal zártuk: szívből kívánunk minden olvasónknak olyan 2022-t, amikor végre nem azzal kell foglalkozni, hogy mi van a járvánnyal. És ezt nagyjából megkaptuk.
Nem mindig tudjuk értékelni azt, amink van, természetesnek vesszük, ha valami jó, így talán ez annyira fel sem tűnik. És persze a járványnak még mindig nincs vége, most is annyian halnak meg emiatt naponta, mint amennyien májbetegségben – de mégis, ha most valaki elkapja ezt a nyomorult vírust, annak nem kell kapásból az életéért rettegnie vagy azért, nehogy véletlen valaki más élete kerüljön veszélybe miatta. És ez óriási megkönnyebbülés ahhoz képest, ami itt 2020-ban és 2021-ben volt.
És ha már az év jó hírei: nyilván nincs egy háború kapcsán igazán jó hír, de idén megláttuk azt, hogy az erőszak nem győzhet, hogy a Nyugat nagyjából egységes tud lenni legalább az alapvető emberiességi szempontokban, és hogy egy agresszor állam vezetői sem tehetnek meg bármit, mert igenis vannak a tetteiknek következményei.
Mit mondhatnánk? Csekély öröm mindez, de emlékezzünk, mi volt februárban – az akkori helyzettel ellentétben decemberben nem attól kell félnünk Európának ezen a részén sem, hogy hozzánk jön az agresszor. És talán a legjobb kívánságunk az lehet minden olvasónknak: legyen egy olyan 2023-unk, amikor végre nem az jelenti majd a jó hírt, hogy megúsztunk valami még sokkal rosszabbat.
