Ellentmondásos eredményt hozott az ENSZ-klímacsúcs – benéztünk a COP27 kulisszái mögé
Lesz ugyan nemzetközi pénzügyi alap a klímaváltozás által leginkább érintett fejlődő országok által elszenvedett károk kompenzálására, de a kibocsátás-csökkentési ambíciókat fel kellett adni az ENSZ vasárnap befejeződött klímacsúcsán részt vevőknek (COP27), ezért sokan ellentmondásosként értékelik az egyiptomi kongresszus eredményét.
A globális felmelegedés nyomán egyre gyakrabban jelentkező szélsőséges időjárási jelenségeknek leginkább kitett szegényebb országok megsegítése – vagyis a károk és veszteségek –, illetve a klímabarát átmenethez hozzásegítésük – vagyis a szolidaritás – volt a csúcstalálkozó egyik kulcstémája, a szolidaritás fontosságát a kezdetekkor is hangsúlyozta Antonio Guterres ENSZ-főtitkár.
Több résztvevő azonban jelezte: azzal, hogy ezért cserébe kénytelenek voltak engedni a kibocsátás-csökkentési törekvésekből, veszélybe került az a célkitűzés, hogy 1,5 Celsius-fok alatt maradjon a globális felmelegedés mértéke a század végére.
„Rettentő csalódottak vagyunk, mert bár történelmi jelentőségű egy új pénzügyi alap felállítása, a kibocsátás-csökkentés terén nem sikerült a tudomány által elvárt ambíciót hoznunk" – mondta a hvg.hu-nak a csúcstalálkozó végkimeneteléről Schaffhauser Tibor klímapolitikai tanácsadó, a Green Policy Center társalapítója, aki a soros EU-elnök Csehország Sarm es-Sejk-i tárgyalódelegációjának tagjaként személyesen is részt vett a tárgyalásokon.
Bármekkora pénzügyi alapot is rakunk össze, ha nem csökkentjük a kibocsátásunkat, akkor a világ pénze nem lesz elég a klímaváltozás negatív hatásai által okozott károk megtérítésére.
A klímapolitikai tanácsadó úgy vélte, hogy a kibocsátás-csökkentéssel kellene kezdeni, hiszen egyre közelebb van az a határidő, ami után már nem szabadna növekednie az üvegházhatást okozó gázok légköri koncentrációjának, de a jelenlegi csúcstalálkozón ebben a kérdésben sem tudtak előbbre jutni. A záródokumentumba így nem került bele az sem, hogy már csak 2025-ig növekedhet a kibocsátás, és onnan csökkenteni kell. Ezt egyébként az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) kérte a tudományos kutatások alapján, mert csak így lehet a globális felmelegedést a Párizsi Megállapodásban is megerősített 1,5 fokon belül tartani.
Glasgow plusz munkaprogrammal indultunk és Glasgow mínusz lett.
– utalt a tavalyi csúcsra, ahol a további kibocsátás-csökkentés kérdése és a korábbi vállalások megújítása volt a fókuszban, bár annak eredményével sem lehetett mindenki elégedett.
A károk és veszteségek kompenzálására a legfejlettebb államok már össze is adtak 300 millió dollárnyi forrást, de a tanácsadó jelezte, hogy az elosztás mikéntje még nincs tisztázva.
Kulcsfontosságú lesz annak meghatározása, hogy mely ország az, aki megteheti, hogy támogassa azokat, akik rászorulnak és melyek azok az országok, akiket leginkább érint negatívan a klímaváltozás. Példaként említette, hogy a fejlett-fejlődő országok jelenlegi felosztása még 1992-ben történt, és azóta sok minden megváltozott. Így például a fejlődők közé tartozik az olajállamok többsége, így például Szaúd-Arábia, de Kína is. A részletek meghatározására két workshop lesz a jövő évi, az Egyesült Arab Emirátusok által majd Dubaiban rendezendő klímacsúcsig.
A Másfélfok klímapolitikai portál ugyanakkor az eddig összeadott 300 millió dolláros forrás korlátaira hívta fel a figyelmet: csak 2022-ben 200 milliárd dollárra becsülhető a globális felmelegedés nyomán keletkezett károk és veszteségek mértéke.
Schaffhauser Tibor szerint a mostani felemás végeredményben több tényező is szerepet játszott:
A kongresszus nem volt sem eléggé transzparens, sem diplomatikus, sem inkluzív
– mondta a klímapolitikai tanácsadó.
A felemás eredményre a Másfélfok szintén helyszínen tartózkodó munkatársai is felhívták a figyelmet. A lap szerint a kongresszus végeredménye
történelmi lépés a tünetek kezelésére, de a kibocsátás-csökkentési szempontból csőd.
Azzal, hogy nem történt érdemi előrelépés a globális felmelegedésért leginkább felelős kőszén-, kőolaj-, és földgázkibocsátás visszafogása ügyében, kedvezőtlenebb forgatókönyvek valósulhatnak meg. A jelenleg érvényes középtávú kibocsátáscsökkentési vállalások teljesülése esetén a klímaforgatókönyvek körülbelül 2,4 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedést prognosztizálnak a század végére, ami meglehetősen messze esik a párizsi céloktól. Mint írták, optimális esetben előfordulhat, hogy csak 1,8 fokot melegszik a Föld hőmérséklete, de az erre vonatkozó ígéretek „valódi tervezés és számok híján hiteltelenek”.
A portál negatív fejleményként értékelte még, hogy
Pozitívumként pedig, hogy
