Elhunyt Gianluca Vialli, az olasz válogatott korábbi legendája
58 éves korában elhunyt Gianluca Vialli, az olasz válogatott, a Sampdoria, a Juventus és a Chelsea korábbi focistája.
Vialli hasnyálmirigyrákos volt, a betegséggel először 2017-ben diagnosztizálták, azonban 2020 áprilisában orvosai gyógyultnak nyilvánították. A szakember így ott lehetett Robert Mancini Európa-bajnokságot nyerő olasz válogatottjának stábjában, másodedzőként.
2021 decemberében azonban ismét kiújult nála a betegség, állapota pedig egy év alatt annyira leromlott, hogy nem tudta tovább ellátni munkáját az olasz futballszövetségnél és Londonba utazott gyógykezelésre. Karácsony előtt néhány nappal már lehetett sejteni, hogy nagy a baj: sajtóinformációk szerint 87 éves édesanyja is Nagy-Britanniába utazott, hogy fiával lehessen.
Játékosi pályafutását Vialli az olasz Cremonese csapatánál kezdte, mindössze 16 évesen. Négy évet játszott náluk, 1984-ben igazolt a Sampdoriához. Ott játszotta a legtöbb mérkőzését és lőtte a legtöbb gólját egész karriere során: 296 meccsen lépett pályára és 115-ször volt eredményes. 1985-ben a Sampdoriával Olasz Kupát nyert, ebben az évben mutatkozott be az olasz válogatottban is, 1986-ban pedig már a mexikói világbajnokságra utazó olasz keretbe is befért, 1990-ben pedig a hazai rendezésű világbajnokságon már bronzéremig jutott a csapattal. Ugyanebben az évben az Európa-liga elődjének számító KEK-sorozatban is nagyot ment a Sampdoria: a döntőig jutottak, amit Vialli két góljával nyertek meg. Az 1990-1991-es szezonban a csapattal bajnoki címet nyert, az azt követő szezonban pedig a jelenlegi Bajnokok Ligája elődjének számító BEK-sorozatban jutottak ezüstéremig, a döntőben nem tudták legyőzni a Barcelonát.
1992-ben a Juventus szerződtette, akkor világrekordot jelentő 12,5 millió euróért. A Juventusnál négy szezont játszott, a torinói csapattal pedig megnyert mindent, ami korábban nem jött össze neki: a Bajnokok Ligája és az UEFA-kupa mellé összejött ismét az olasz bajnokság, az Olasz Kupa és az Olasz Szuperkupa is. Tagja volt annak a Juventusnak, ami a klub történetében azóta utoljára tudott BL-t nyerni: az olasz csapatra rájár a rúd, ötször juttottak be a döntőbe azóta, de egyszer sem tudták megnyerni azt.
1996-ban a Chelsea-hez igazolt, a londoni csapat pedig egy fontot sem fizetett érte, ingyen hagyta el Olaszországot. Első szezonjában FA-kupát nyert a csapattal, de az akkori edzővel, Ruud Gullittal nem volt jó kapcsolata, emiatt pedig többször is kiszorult a kezdőcsapatból.Első szezonjában FA-kupát nyert a csapattal, de az akkori edzővel, Ruud Gullittal nem volt jó kapcsolata, emiatt pedig többször is kiszorult a kezdőcsapatból. 1998-ban visszavonult – de csak mint játékos: Gullit 1998 eleji kirúgása után őt kérték fel a Chelsea vezetőedzőjének, abban a szezonban pedig megnyerte a csapattal a KEK-et és a Ligakupát is, végül nyáron a BL-győztes Real Madridot is sikerült megverniük, elhódítva ezzel az UEFA Szuperkupát is.
Viallit nem szokás a valaha élt legjobb játékosok között emlegetni, azonban egy biztos: olyan játéktudása volt, amivel bármilyen csatárposzton bevethető volt, bármilyen pozícióból képes volt gólt szerezni. Az első volt azon csatárok sorában, akiket már nem csak és kizárólag a gólokért tartottak a csapatok, hanem technikájukért és azért, hogy ne csak a kapu előtt legyenek jók, hanem a támadás felépítésében is.
